Akárhogyan is, kellenek a bálványok.
1965-ben a nyugat-németországi tizenévesek többsége még Albert Schweitzer Nobel-díjas polihisztort (egy személyben teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos) tekintette legelső példaképének.
2001 Magyarországán a whiskys rabló vezette a tinédzsereknél a bálványmezőnyt.
2020-ban kire fognak felnézni a gyermekeink?
Egy ismert német filozófus nemrég azt nyilatkozta, minden példakövetés alapja az önzetlen szeretet. Igaza van. A történelem régebbi szakaszaiban ez így is volt. Akkor többnyire valamelyik szülő jelentette a legelső példaképet, már csak azért is, mert a gyermek a családban töltötte a legtöbb időt. De aztán jöttek a világháborúk utáni ideál nélküli idők, ahol a televízió kreált figurái, majd az internetes szörnykütyük fokozatosan kiszorították a gyermek lelkéből a hazulról hozott értékeket: szeretet, őszinteség, a szülők iránti alázat.
Mi, régebbiek meg nagyokat sóhajtva hallgatjuk Zoránt: „Apám hitte az apja örökét, / S úgy hiszem, ez így volt szép.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!