A liberálisok istenei hazudni tanítanak

Egy liberális akkor sem ismerné föl Istent, ha az égő csipkebokor formájában jelenne meg neki.

Forrás: Origo - Facebook

Egy liberális akkor sem ismerné föl Istent, ha az égő csipkebokor formájában jelenne meg neki. Inkább azt hinné, a szegény kis Greta gyógyult föl a koronavírusból vagy bármi másból, amit annak képzelt, és lángoszlop formájában figyelmeztet a globális felmelegedés és a klímaváltozás veszélyeire.

Egyébként nem arról van szó, hogy a liberálisok hiányt szenvednének istenekben. Inkább az a probléma, hogy egyszerre túl sok van nekik belőlük: Jogállamiság (az egy és igaz); Liberális Demokrácia (ne imádj más demokráciát, csakis egyet, az enyémet); Közös Értékek (the common values that we all share – magyarázat gyanánt ott áll, hogy hát tudjátok, azok az értékek, amiket mind osztunk, a közös értékekhez lásd még: Vagyok, aki vagyok); Hetes Cikkely (ez a pörölyös, ószövetségi Isten liberális változata, aki lecsap a liberális demokrácia ármánykodó ellenségeire); Gaia Földanya (és leánya, Greta, aki az utolsó idők prófétája a liberális apokalipszis előtt); Fékek és Ellensúlyok/Hatalmi Ágak (Szentháromság egy Isten); Gender (igaz, ütősebb, mint a kánai menyegző csodája); Alapjövedelem (kenyérszaporítás, pénzfa stb.); Emberi Jogok; Egyenlőség; Forradalom; Szovjetunió stb. A szekularizmusára büszke liberális valójában nem bír úgy megszólalni, hogy valamely istenét meg ne idézné szent szavaiban.

Persze a haladó politeista eretnekségnek vannak fokozatai. Vannak olyanok, akik sose mondanának olyan sületlenséget, mint Ferenc testvér, a haladó vallások fundamentalista szektájának illuminált (gyakorlatban átszellemült) vezére, aki szerint lehetséges többször is bérmálkozni. Az ilyen marhaságok kimondásától megkímélheti a haladót például egy katolikus iskola – jobb esetben. Ha azonban valaki elkötelezi magát a haladó liberalizmus mellett, akkor nincs az a piarista gimnázium, amely képes volna kérdőjeleket elültetni a buksijában az előítéleteivel kapcsolatban.

Soros György blogjában épp egy ilyen szerző hazudik teljesen egyértelműen azzal kapcsolatban, hogy mit mondott a miniszterelnök a Mária Rádióban (Orbán szerint a járvány valamiféle erkölcsi-isteni figyelmeztetés, és azt üzeni, hogy a szép élethez nem kell állás és autó, Szily László, 444.hu, április 21.). Bár ő tisztában van vele, hogy nem lehet többször bérmálkozni, a vallással kapcsolatos tudása elfüstölt vagy valami hasonló történhetett (a másik magyarázat sajnos a nettó görénység). Azt állítja ugyanis Soros blogjának szerzője, hogy „Orbán szerint […] a szép élethez nem kell állás és autó”. Eközben ő maga is idézi, hogy a miniszterelnök azt mondja: jó és kell is a gyarapodás, az új autó, a jó munka stb., csak épp nem elég a szép élethez. Kérdés, hogy a miniszterelnök tényleges kijelentése miért akkora botránykő egy keresztény rádióban, ha eszünkbe jut a tevéről és a tű fokáról szóló szöveg. Ez utóbbit ugyanis a haladók épp annak igazolására szokták idézni, miszerint Jézus volt az első kommunista, és alapjövedelmet követelt. És ez utóbbit szokták amúgy helyeselni, vagyis azt a hamis interpretációt, amit most beleolvasnak a miniszterelnök szövegébe.

Zavar, hirtelen tudatmódosulás vagy csak dialektika, mint szokásosan?

Megpróbálom a haladóknak is lefordítani a miniszterelnök szövegét, ami teljes mértékben megfelel a – nem eretnek – keresztény tanításnak: jó, ha az ember sikeres, ha gazdagodik, de ne felejtse el, hogy nem ez élete célja. (És lehetőség szerint ne a pénz legyen az istene.) Azt pedig egy szóval se mondta a miniszterelnök, hogy ne legyen autónk, munkánk, lakásunk. Ennek az ellenkezőjét mondta, de hát ki tudja követni a dialektikát.

Mondjuk úgy, hogy Isten szemében a törvényesen gazdagodó vállalkozóval semmi gond nincs, ellentétben például a kolumbiai drogbáróval. (Hogy a haladó istenségek valamelyikének szemében ez a szabály hogy fordul meg, abba most nem kívánok belemenni.)

Mindezt a Soros-blog szerzője az alábbi, meglehetősen furcsa értelmezéssel fejeli meg. Így a miniszterelnök szövege: „Bizonyos dolgokról nem feledkezhettek el. Például egymásról, azokról az emberekről, akikkel most össze vagytok zárva otthon. Csak akkor lesz szép életetek, ha azokkal az emberekkel is szépen tudtok együtt élni.” És ehhez képest így gyakorolja a bölcs szerző a hermeneutikát: „Vagyis annál, ha van tuti munkánk és biztos megélhetésünk, magasabb szempontból nézve igazából jobb, ha nincs, viszont erőszakkal rávesszük magunkat, hogy ne cseszegessük a velünk egy háztartásban élőket.”

Iszonyú lehet haladónak lenni. Úgy látszik, saját magukkal sem tudnak együtt élni – így még karanténon kívül sem lehet kellemes létezni. Elképzelhető, hogy a számukra elviselhetetlen létezéssel való megbirkózás céljából önmagukat is becsapják, vagyis a fenti, hamis értelmezést maga a szerző is elhiszi.

Ez talán magyarázatot adhat arra, hogy miért az irigység durcás isteneit választják az örömhírt hozó Istennel szemben.

A szerző eszmetörténész