Európa beteg. Az Európai Unió mint önálló hatalmi tényező vesztésre áll. Az alapítása óta eltelt évtizedek során egy dologban voltak következetesek: az adott válság jeleit, ha úgy tetszik, a betegség tüneteit vagy elhazudták, vagy bagatellizálták, vagy egyszerűen nem vettek róla tudomást. Pedig a jelek már évtizedek óta egyre inkább láthatók. A legfontosabb az új, high-tech iparágakban való lemaradás. Az informatikában, űrtechnológiában, telekommunikációban és még több más területen is az amerikai és ázsiai országok, multinacionális vállalatok járnak az élen. Persze vannak területek, ahol még jól szerepel az európai ipar, de ezek is egyre kiszolgáltatottabbak mind alapanyag, mind energia, mind fontos részegységek tekintetében a világ más országainak. A jelenlegi járvány okozta sokk tagadhatatlanná tette a helyzetet.
A lemaradás másik fontos területe a hadiipar. Persze a francia, a német, az olasz hadiipari cégek még kiváló fegyvereket állítanak elő. Csak sajnos a hagyományos, jelentőségükben csökkenő tendenciát mutató fegyverek gyártásában tudnak versenyben maradni. A különböző hatótávolságú rakéták, a lopakodórepülőgép-technológia, a világűrbe telepíthető rendszerek, a rakétaelhárító eszközök, a műholdas kommunikáció és az informatikai hadviselés területén az európai lemaradás egyértelmű. Ahogy az emberi erőforrás tekintetében is. A legtöbb nyugat-európai ország hadserege komoly gondokkal küzd az utánpótlás hiánya miatt. A sorkatonaság felszámolása, a fegyveres szolgálat ethoszának lerombolása oda vezetett, hogy aki a katonai, rendőri, titkosszolgálati pályát választja, az csak maradi, agresszív, sőt szélsőjobboldali eszmékkel fertőzött lehet. Mert a modern, multikulti emberideál elutasít minden ilyen szervezetet, lenéz minden ilyen területen dolgozó embert.
Elhitették és el is hitték Nyugat-Európában, hogy fegyveres erőkre már nincs szükség, ott van a NATO és mögötte az Egyesült Államok, majd ő megvédi Európát. Mindeközben csendben, szisztematikusan és hihetetlen következetességgel, szinte észrevétlenül, de mégis a szemünk előtt felépült az új világhatalom, Kína. Még néhány évtizede is megmosolyogtuk a rossz minőségű, hamisított ruházati termékeiket, gyenge műszaki áruikat. A kínai annyit jelentett, hogy gagyi. Napjainkban Kína már a Holdat, a Marsot ostromolja. Hadiipara, infokommunikációs, számítástechnikai vállalatai már nemcsak beszállítói az amerikai óriásvállalatoknak, hanem önálló szereplőkké, kihívókká váltak. A kínai ipar megkerülhetetlen lett, felvásárolják azokat a nyersanyagbázisokat, amelyek nélkül a XXI. századi ipar már elképzelhetetlen, a kínai hadsereg pedig már külföldi pozíciókat épít ki.