Az Európai Unió erősen vesztésre áll

Vannak területek, ahol még jól szerepel az európai ipar, de ezek is egyre kiszolgáltatottabbak sok tekintetében a világ más országainak.

Hosztomel, 2017. március 31. Az új Antonov An-132D kéthajtómûves többcélú repülõgép landol az elsõ útja végén a Kijevtõl északnyugatra levõ Hosztomeli nemzetközi teherforgalmi repülõtéren 2017. március 31-én. A modellt az ukrán Anatov és a szaúd-arábiai KACST hadiipari vállalatok közösen fejlesztették tovább az An–32 ukrán katonai szállító repülõgépbõl. A rövid- és középtávú utakra tervezett, 9,2 tonna teherkapacitású légi jármû katonai és polgári célú használatra egyaránt alkalmas. (MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko) Fotó: Szerhij Dolzsenko

Oroszország a széthulló Szovjetunió romjai alól sikeresen ásta ki magát az elmúlt húsz év alatt. Noha lakossága alig harmada az unióénak, nemzeti összterméke alig több, mint Olaszországé, mégis újra világhatalmi tényezővé vált. Vlagyimir Putyin igen rövid idő alatt újraépítette a szakadék szélén tántorgó birodalmat. Az energiahordozók, a nyersanyagkincsek orosz kézben tartása, piaci pozícióik megszilárdítása mellett a hadiiparba, a hadsereg fejlesztésébe invesztált hatalmas összegek megtérültek. Egyrészt visszaszerezték elvesztett piacaikat, másrészt a tudatos kutatás, fejlesztés eredményeként bizonyos fegyverrendszereik újra világszínvonalat képviselnek. Ezek rendszerbe állításával az orosz ütőerő újra világhatalmi tényezővé tette Oroszországot.

Az Egyesült Államok gazdasági, katonai ereje megkérdőjelezhetetlen. De az egészségügyi válsághelyzet ott is rávilágított arra, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet, ha a high-tech és a hadiipara kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet például a kínai nyomtatott áramkörök beszállítóinak. Trump elnök az 5G-technológia bevezetésében is komoly kockázatot lát a kínai cégekben.

Tudomásul kell vennünk, hogy a globalizáció ellenére a nagyhatalmak közötti vetélkedés nem tűnt el. Európa nyugati fele tett egy kísérletet arra, hogy zsidó–keresztény gyökereit önként feladva, nemzetállamait fokozatosan felszámolva, idegen, sokszor ellenséges kultúrákból emberek millióit befogadva egy multikulturális, katonailag védtelen, a nagyhatalmi versenyből önként kiszálló falansztert hozzon létre. Ez a kísérlet napjainkban látványosan omlik össze. 2015-ben még azt lehetett hazudni az embereknek, hogy az illegálisan beözönlő tömegektől úgysem tudjuk megvédeni magunkat. Ezért fogadjunk be mindenkit, ezzel oldjuk meg a demográ­fiai gondokat, a munkaerőhiányt, mert a sokszínű társadalmak inkább előbb mint utóbb úgyis valósággá válnak.

Még ma is halljuk azokat a szirénhangokat, hogy Európában nincs szükség hadseregekre, a háborúk kora lejárt. Ám amikor egy járvány miatt veszélyhelyzet alakul ki, akkor a hadsereg repülőgépei, mobil kórházai, vegyvédelmi felszerelései, halottakat is elszállító teherautói, tartalékkészletei órák alatt felértékelődnek. Ki kell mondani, hogy az unió önmagában katonailag védtelen, kiszolgáltatott.

Az a tudatosan felépített mítosz is megdőlt, hogy az „európai szolidaritás” mindent megold. Legyen szó migránskvótákról vagy külső országok ellen bevezetett gazdasági szankciókhoz való csatlakozásról. A koronavírus konkrét fenyegetése pillanatok alatt megmutatta, hogy csak a nemzetállamok képesek felvenni a harcot a külső támadással szemben. A schengeni belső határok azonnal lezáródtak, az érdemi segítség csak kívülről érkezik. Kínánál kell sorban állni lélegeztetőgépért, védőfelszerelésért. Az elmúlt évek magyar külpolitikájának gyümölcse most érett be. A keleti nyitást lehetett kritizálni, sőt a liberálisok igyekeztek nevetségessé is tenni, mégis az eredménye ma kézzelfogható, akár szájmaszk formájában is.

Ha lecseng a járvány, nem tehetünk úgy, mint ha mi sem történt volna. A tanulságokat le kell vonni, és el kell dönteni, hogy merre akar menni Európa. A lassú, de biztos lecsúszást választja, vagy lesznek nemzetei, amelyek élni akarnak, sőt erősödni, gyarapodni az évezredes értékek talaján állva. Az „öregecskedő” Európa jövője a tét.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója