Margitka és a sárkány

Kopik a hagyomány is, mint a cipő sarka, a jeles napok legfeljebb a családban maradnak.

Dombóvár, 2005. április 22. Ambrus Sándor szobrászmûvész Sárkányölõ Szent György bronzszobra Dombóváron, amit a rendõrség napja alkalmából avattak fel a városközpontban. MTI Fotó: Kálmándy Ferenc Fotó: Kálmándy Ferenc

Mintha a névnapozás kifelé menne a divatból, nem kerítünk már akkora feneket a dolognak, legalábbis itt az anyaországban, mert például Erdélyben ez még másként van. Talán azért is alakul ez így, mert kevesebb már a kötés, például legtöbbünknek nincsenek olyan állatai, amiket kihajthatna a téli akolmeleg után, a macska meg ugye kimegy az ajtón, amennyiben nyitva van ebben a jó időben.

Kopik a hagyomány is, mint a cipő sarka, a jeles napok legfeljebb a családban maradnak. Szent György napjáról (április 24.) például idén úgy értesültem, hogy Margitka a szomszédból estefelé arról értesített, hogy igencsak elfáradt, merthogy elrakta az uborkát (mármint a földbe), különben beleveszett volna minden a karanténba. Tudniillik ők azt rendszerint Szent György napján szokták elvetni. És mint megtudtam, ezt az időpontot találták alkalmasnak a kukorica és a bab elvetésére is, valamint többnyire jó ómennek bizonyult, ha ezen a napon a varjú már nem látszott ki a búzából. Margitkáról tehát megállapíthatjuk, hogy maga az élő, két lábon járó néprajz, sanszosan utolsó generációs. Már amennyiben nem az a variáció jön be a járvány elmúltával, hogy az emberek tömegesen szabadulnak meg eddigi, csődöt mondott komfortzónáiktól, és nem kezdik el legalább részben megtermelni a szükségleteiket. Mert abban az esetben sok minden más mellett felértékelődhetnek bizonyos népi megfigyelések is – nevezzük ezeket bátran tudásnak –, mert az meg nem úgy van, hogy pánikrohamunkban összevissza dugdosunk mindent a földbe, aztán majd csak lesz valahogy.

Egy-két nap oda-vissza persze nem nagyon számít, annál is inkább, mert a Szent György-nappal is úgy vagyunk, hogy a huszonnegyedike tulajdonképpen egyfajta magyar specifikum, mert a római és a görög naptárban huszonharmadikára esik. Ennek pedig az az oka, hogy a Béla évszázadokon át gyakori keresztnév volt, és a magyar egyház III. Béla királyunk halálának napját választotta a név ünnepéül, így aztán a György csusszant egyet. Maga a Szent György-sztori sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnhet, vannak benne pogányok pró és kontra, szűz mint tét, bolygók, különös tekintettel Vénuszra, különféle rendű és rangú állatok, valamint sárkány, ami mindent visz a művészi ábrázolások gyakoriságát illetően, bár egyébként nagy küzdelem után vereséget szenved.

Nagy vonalakban az a helyzet, hogy pogány előképek az egyiptomi Hórusz, a görög Perszeusz és Héraklész, hogy csak a leghíresebbeket említsük, a szűz a Föld termékenységét megújító Vénusz, akiért a Nap (György) odacsap a Szaturnusznak (a sárkány). A szent egyik legendája szerint a perzsa Dadianosz folyvást kínoztatta Györgyöt, a fogolynak pedig megjelent Krisztus, és közölte vele, hogy szenvedései hét évig tartanak majd, ezalatt háromszor hal meg és támad fel. Esendő és kevésbé elszánt földi halandó számára ez nem valami vonzó perspektíva, de nem is lesz belőlünk szent, és nem is ez az elvárás. De valakinek csak le kellett győznie mindannyiunkért a pogányt, azaz a sárkányt, és erre a feladatra Szent György lett a kiválasztott.

Egy viszonylag merésznek látszó fordulattal ezen a ponton Bill Murray jutott eszembe. Ugyanis végre kiderült, hogy a Mormotanap (magyarul Idétlen időkig címen futott, eleinte teljes érdektelenségbe fulladva, később kultikus státusba emelkedve) című, csodálatosan elvetemült vígjáték hőseként végül is mennyi ideig kellett egy végtelenül unalmas kisvárosban eltöltenie ugyanazt a napot, ráadásul reggelenként Sonny és Cher I Got You Babe című dalára ébredve. Nos, pontosan 4576 napot, azaz tizenkét évet, hat hónapot és tizenegy napot töltött az idő csapdájában és fogságában, amivel valamivel rosszabbul járt, mint Szent György. Viszont ezalatt megtanult zongorázni, megmentett egy fáról lezuhanó gyereket, segített egy hajléktalannak, megakadályozta, hogy a polgármester megfulladjon egy falat marhahústól, elviselte egy régi ismerősének felbukkanását, nem utolsósorban pedig elnyerte Andie MacDowell szívét, és eljutott az egyedfejlődés egy magasabb pontjára. Rövidre vágva: jobb ember lett.

És amikor az élet értelmét (értelmeit) kutatjuk, valahol ez lehet az egyik cél, vagy nem? A jobb pillanatokban persze, a Mithras-mítosztól a hollywoodi mítoszokig. Mindeközben az istenadta nép azért megragadta az alkalmat, hogy különféle képzeteket társítson Szent György napjához, kitűnő adalékokat biztosítva ezzel Róheim Gézának, a pszichoanalízis egyik hazai úttörőjének. Mert az csudás ám, hogy harmatba mártott babérággal csapkodták meg az állatokat, majd tűzön hajtották át őket a boszorkányok elleni védekezésül, de az még izgalmasabbnak tűnik, hogy a lányok és az asszonyok meztelenül hemperegtek abban a harmatban. És ez messzire vezet. Egészen Aphroditéig és a többi antik istennőig.