Mintha a névnapozás kifelé menne a divatból, nem kerítünk már akkora feneket a dolognak, legalábbis itt az anyaországban, mert például Erdélyben ez még másként van. Talán azért is alakul ez így, mert kevesebb már a kötés, például legtöbbünknek nincsenek olyan állatai, amiket kihajthatna a téli akolmeleg után, a macska meg ugye kimegy az ajtón, amennyiben nyitva van ebben a jó időben.
Kopik a hagyomány is, mint a cipő sarka, a jeles napok legfeljebb a családban maradnak. Szent György napjáról (április 24.) például idén úgy értesültem, hogy Margitka a szomszédból estefelé arról értesített, hogy igencsak elfáradt, merthogy elrakta az uborkát (mármint a földbe), különben beleveszett volna minden a karanténba. Tudniillik ők azt rendszerint Szent György napján szokták elvetni. És mint megtudtam, ezt az időpontot találták alkalmasnak a kukorica és a bab elvetésére is, valamint többnyire jó ómennek bizonyult, ha ezen a napon a varjú már nem látszott ki a búzából. Margitkáról tehát megállapíthatjuk, hogy maga az élő, két lábon járó néprajz, sanszosan utolsó generációs. Már amennyiben nem az a variáció jön be a járvány elmúltával, hogy az emberek tömegesen szabadulnak meg eddigi, csődöt mondott komfortzónáiktól, és nem kezdik el legalább részben megtermelni a szükségleteiket. Mert abban az esetben sok minden más mellett felértékelődhetnek bizonyos népi megfigyelések is – nevezzük ezeket bátran tudásnak –, mert az meg nem úgy van, hogy pánikrohamunkban összevissza dugdosunk mindent a földbe, aztán majd csak lesz valahogy.
Egy-két nap oda-vissza persze nem nagyon számít, annál is inkább, mert a Szent György-nappal is úgy vagyunk, hogy a huszonnegyedike tulajdonképpen egyfajta magyar specifikum, mert a római és a görög naptárban huszonharmadikára esik. Ennek pedig az az oka, hogy a Béla évszázadokon át gyakori keresztnév volt, és a magyar egyház III. Béla királyunk halálának napját választotta a név ünnepéül, így aztán a György csusszant egyet. Maga a Szent György-sztori sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnhet, vannak benne pogányok pró és kontra, szűz mint tét, bolygók, különös tekintettel Vénuszra, különféle rendű és rangú állatok, valamint sárkány, ami mindent visz a művészi ábrázolások gyakoriságát illetően, bár egyébként nagy küzdelem után vereséget szenved.