Némi torzsalkodást szült, hogy a húsvét előtti hétvégén a kedvező időjárási körülményeken felbuzdulva, valamint némi egészséges életösztöntől vezérelve nyaralótulajdonosok és turisták ezrei lepték el a Balaton-parti és környéki településeket. Azokkal, akik alaposan bevásárolva érkeztek, és azonnal bevackoltak az ingatlanjaikba, majd ki sem mozdultak onnan, nem is volt baj, a többiekkel valamivel több. Ők úgy vélték, hogy koronavírus ide, világjárvány oda, eljött az ideje teljesíteni az ágazat évtizedes álmát, kinyújtani és egyben meghosszabbítani a szezont.
Amint az várható volt, a szangvinikusabb polgármesterek be is pöccentek a vidáman sütkérező tömegek láttán, és – élve a felkínált lehetőséggel – korlátozó intézkedéseket vezettek be, amelyek néhol útlezárásokba torkolltak. Ezzel párhuzamosan a közösségi oldalakon csinos kis Budapest–vidék ellentét bontakozott ki, ami persze eddig is ott sunnyogott a mosolygós felszín alatt, de most kitört, mint megvadult tobzoska a ketrecből, valószínűleg a „ha nincs elég bajunk, gerjesszünk újakat” gondolatmenet jegyében.
Mindez mostanra szelídülni látszik, talán a józan ész kerekedett felül váratlanul; vagy annak belátása, amit a Rolling Stones zenekar tagjai oly szépen fogalmaztak meg ismét szerény hajlékaikból a hét végi online fesztiválon, miszerint: nem kaphatod meg mindig azt, amit akarsz. A szigorítások viszont maradtak, Balatonfenyves polgármestere azt nyilatkozta a televízióban, hogy nem lehet eltiltani a balatoni nyaralótulajdonosokat attól, hogy ingatlanjukat felkeressék a járvány idején, de nekik is be kell tartaniuk a korlátozásokat, figyelniük kell a maszk és a kesztyű használatára, a három szabadstrand és a kikötő egy része pedig zárva marad.
Ugyanakkor a járványnak akadnak örvendetes mellékhatásai is, túl azon, hogy a világ tengereit újra megkedvelték a halak és örvendetesen tisztul a levegő. Az empátia, a szolidaritás különféle megnyilvánulási formái, a másik munkájának megbecsülése mind olyan dolgok, amelyekről „normális” időkben mintha kissé elfelejtkeztünk volna. Kérdés persze, hogy azok az idők normálisak voltak-e, és ezzel talán felcsillan a remény arra nézvést is, hogy átértékelődjön a normalitás fogalma.