Válságok és válságkezelések

Maradjunk a patrióta válságkezelésnél. Ne annak higgyünk, amit a levitézlett komprádorok javasolnak.

Debrecen, 2019. december 14. A 2019. év végén a Magyar Nemzeti Bank befejezi a bankjegyek korszerûsítését. A biztonsági elemek,- hologram fólia, színváltó nyomat, biztonsági szál, metszetmély nyomtatás, illeszkedõ jel, vízjel, vakjel mellett megtartva a több évtizedes grafikai tradiciókat. MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Oláh Tibor

Felszaporodott viszont a viselni köteles hazai áldozatok köre. Nemcsak a fizetendő kamatok révén folytak el az ország erőforrásai, de a hazai kozmopolita komprádorok által megszállt gazdasági irányítóposztok révén immár a termelői vagyon java és azok hozadékai révén is. Nemcsak a termelői vagyon fogyott el, de ráadásként az adósság is nőtt. Gigantikusra hízott a külföldi tényezők haszna, Bokros és Surányi nemhiába váltak kozmopolita komprádor álomcsapattá.

Sajnos utólag sem elérhetők a hajdani nemzeti vagyonnyilvántartás adatai, sem tételesen, de főként nem piaci vagyonérték alapján. Szintén nem adnak számot nyilvántartásaink a rendszerváltás előtti idők és az azutáni évek nemzeti jövedelmének alakulásáról. Felettébb tanulságos lehetne az 1985 és 1998 közötti időszak ismerete. Az internacionalista-kozmopolita válságkezelők, ha a válságok kezelésének hazai hasznára nem is ügyeltek, de a nyomok eltakarítására a mai napig annál inkább, nehogy ebből történelmileg értékelhető tanulságok legyenek leszűrhetők.

Ugorjunk tovább a 2008–2009-es pénzügyi válságra és a napjainkban kibontakozó világjárványra épülő gazdasági válságjelenségre! A 2008-ban kezdődő nemzetközi pénzügyi válság tragikus hazai lefolyása sem volt előzmény nélküli. Nagyon sokat kellett annak érdekében tenni, hogy nálunk 2009-re a térség legnagyobb visszaesése jöjjön. Ez csaknem kilencszázalékos volt, miközben Lengyelország még szerény kétszázalékos növekedést tudott felmutatni! Alapos válság-előkészítési ötletekért sem kellett a szomszédba zarándokolni, az internacionalistából kozmopolitává átvedlett kormányzatnak bőségesen felhalmozott tapasztalata volt az 1979–1998 közötti időkből.

A válságkezelő alaptétel ismét az ország újbóli eladósítása volt. (Trükkök százai, amikről jobb, ha a saját hívek sem tudnak.) Az adósság rekordidő alatt a 2002-es GDP-arányos 53 százalékról 85 százalékra emelkedett. A 2008-as válság ugyanúgy legyengülve érte az ország gazdaságát, mint 1981-ben vagy 1989-ben. A megoldás is „mintaszerű” volt: IMF-hitel, növekvő infláció, bérek, nyugdíjak, családtámogatási járandóságok megkurtítása, növekvő munkanélküliség. Tehát a bevált recept, azaz a legendás megszorítások.

Legfőbb ideje volt, hogy a 2010-ben belépő polgári kormányzat ettől a három évtizedes megnyomorító válságkezelési gyakorlattól messze elrugaszkodjon, és merőben új irányt vegyen, megtagadja a megszorítások politikáját. Mindenekelőtt új egyezséget kössön a nemzetközi szereplőkkel, vállalva a konfliktusokat mind velük, mind hazai szövetségeseikkel, a hazai kozmopolita komprádorréteggel. A lényeg a saját erőforrásokra támaszkodás, ezek nagyarányú bővítése az új egyezségek (a nemzetközi szereplők bevonása a terhek viselésébe), valamint a foglalkoztatás dinamikus bővítése révén.

Az elmúlt évtized kirobbanó sikerei után ma minden eddiginél bonyolultabb válsághelyzettel állunk szemben. Most olyan módon kell elsőbbséget biztosítani a járvány elhárításának, hogy közben mégse sebezzük meg véglegesen a gazdaságot. Erre a bonyolult műveletre nincs kész és használható tapasztat egyik válságból sem, csak annyi biztos, hogy ha nincs hatékony védekezés, akkor a gazdaság talpra állítása is hosszú időbe telik, ha egyáltalán lehetséges. Úgy kell tehát a gazdaság újraindítására készülni, hogy közben gőzerővel folyik a védekezés, és nem lehet tudni, hogy a talpra állítás mikortól kaphat nagy lendületet. Egy dolog azonban biztos: minden talpra állás előfeltétele, hogy az emberi tényező rendben és jó karban lehessen újra bevethető.

Ami hazánkat illeti, duális gazdasági szerkezete miatt nekünk elsősorban a hazai mikro-, kis- és közepes vállalatokat kell különös gonddal óvni, a velük kapcsolatos előmunkálatokat (adatgyűjtéseket) már most elvégezni, a munkahelyek megőrzéséhez szükséges erőforrás-szükségleteket felmérni és lendületesen rendelkezésre bocsátani. Az értéktermelő munkában itt a legnagyobb létszám. Ez az államkassza átmeneti terhe lesz, ami gyorsan megtérülhet az ismét fellendülő fogyasztásba épített adókból. A hazánkban működő multik ezt saját rezsiben, jól felfogott érdekükből már teszik is, mert hiszen érdekük, hogy a jó munkaerő ne hagyja el őket, és erre áldozni akarnak és tudnak is.

Az újrakezdéshez a cégeket a szükséges mértékig likvid és olcsó forrásokkal is el kell látni. A járvány ideje alatt ezeket is mozgóbázison fel kell mérni. Az ég óvjon meg minket attól, hogy e források külföldről jöjjenek! Rémálom még elképzelni is e helyzetben a jegybankot élén Surányival, Simorral, nemkülönben Bod Péter Ákossal. Annak idején őszinte hívei voltak az IMF-hiteleknek, ma sem lenne ez másként. Intő példaként ott a friss román eset.

Célszerű a következő hónapokban a gyakran felfűtött izgalmakat okozó árfolyammozgásokat is mérsékelni azáltal, hogy a hazai egységeink lejáró devizahiteleihez szükséges összegeket ne piaci, hanem hazai forrásból, piacon kívül szerezzék be. (A szükség itt is törvényt bonthat.) Célszerű a tervezett állami célú és uniós forrásra épülő tendereket is mielőbb meghirdetni. Ami a külföldi, nekünk hasznos forrásokat illeti, sok jóra nem számíthatunk. Az EU egyszer már elpróbálta, hogy a nekünk járó és már elköltött pénzeket átcímkézi és újra megajánlja. Teher nélküli készpénz onnét nem fog jönni, ne is várjuk. Ami szóba jöhet, az a beígért banki garanciaprogram, amit hazai kereskedelmi bankjaink vehetnének igénybe, hogy az újrakezdési hitelvolumenek kockázatát megosszák.

Maradjunk ismét a patrióta válságkezelésnél. Ne annak higgyünk, amit a levitézlett komprádorok javasolnak, hanem annak, amit tettek, amikor tehették és tennének ma is, ha módjukban állna.

A szerző közgazdász