– Ki irányította valójában a rendszerváltást? – kérdezte lapunkban megjelent írásában nemrég Fricz Tamás politológus. Harminc éve merengünk ezen – Mélyszántásomban most én is ezt teszem.
Abban talán mindenki egyetért, hogy igazából nem a nép akarata győzedelmeskedett. Fricz Tamás elitforradalomnak vagy inkább elitegyezkedésnek nevezi az akkortájt történteket. Igaza van. Csak felemás eredményeket hozott, és ami ennél elkeserítőbb: a pártállam túlélői elérték, amit a megváltozott helyzetben elérhettek. A suta ellenzék, miközben belebonyolódott a bukottakkal való alkudozásokba, elveszítette kapcsolatát igazi támogatóival. Túl közel engedte magához a pártállam kaméleonjait, ráadásul – szemben a többi volt szocialista országgal – hagyta, hogy a diktatúra volt vezetői a későbbiekben is felelős tisztségeket viselhessenek. Azok meg éltek az alkalommal, naná, markukba nevetve mentették át magukat az első szabad választásokig, sőt nemzetközi támogatással, ahogy csak lehetett, akadályozták az igazi rendszerváltást. Rövidesen pedig az is kiderült, hogy az „ellenzéki” SZDSZ antikommunizmusa orbitális hazugság – a liberális párt négy évvel később, 1994-ben összebútorozott a kormányzó posztkommunistákkal. Ismerős a történet.
Maga a lakosság, a változást igazán akaró civil erő csak nézője lehetett a rendszerváltásnak – az ellenzéki pártok nem tartottak rá igényt. Csurka István, az MDF alelnöke 1992 augusztusában a Magyar Fórumban megjelentette a Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című írását, amelyben tűpontosan leírt mindent, a tömegektől való eltávolodás veszélyeit is. (Nem véletlen, hogy hamarosan mennie kellett a pártból – bár akkor már alighanem ő is ezt akarta.) Az általa alapított Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) – amelytől furamód nemcsak a bal-, hanem az akkori jobboldal is megrettent – szinte mai Békemenet-méretű, százezres tömegrendezvényei hamar bebizonyították, a rendszerváltást komolyan gondoló embereknek igenis van mondanivalójuk. Nem véletlen, hogy az 1998-as választáson a MIÉP minden gáncsoskodás ellenére bejutott a parlamentbe.