Csak nézők lehettünk

Ki irányította valójában a rendszerváltást? 30 éve merengünk ezen – Mélyszántásomban most én is ezt teszem.

Ma már kevesen vitatják, hogy amit Csurka István politikai pályája során megjósolt, mind hajszálpontosan bejött: a folyamatok, a módszerek, a tendenciák, a következmények. (Még a közelgő migránsáradatra is figyelmeztetett.) Már az Antall-korszak elején látta, kimondta és megírta, hogy a rendszerváltás voltaképpen nem más, mint szimpla hatalomátmentés. Vagy, ha úgy tetszik: visszarendeződés. Csak 1994-ben, amikor az MDF-kormány helyére visszaözönlöttek a szocialistává lett kommunisták, akkor ébredt rá az ország, mennyire igaza volt az író-politikusnak. De akkor már a pufajkás hirdette az igét, álnok partnere, az SZDSZ pedig szinte teljesen elfoglalta a sajtót. (Arról az ellenszélről, amit szegény Csurka életében kapott, ma sem tudok indulatok nélkül beszélni. Éleslátását, emberi nagyságát sajnos a nemzeti oldal sem értékelte igazán – a kilencvenes évek elején még az akkori, „Fodor Gábor-os” Fidesz is ellenfélként kezelte…)

Csurka Soros Györgybe is belelátott. Felismerte, hogy a dörzsölt spekuláns már a kommunista összeomlás utáni világra gondolt, amikor a nyolcvanas évek közepén a nemzet „jótevőjeként” felbukkant. Soros úgy okoskodott, a kiéheztetett magyarságot fillérekkel le lehet kenyerezni. Azért hozta a pénzét, hogy ne legyen forradalom, a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással. Legutóbbi évértékelőjén Orbán Viktor miniszterelnök is kitért kéretlen jótevőnkre, aki háromszor próbálta meg kifosztani Magyarországot. Először az Antall-kormány idején, amikor fel akarta vásárolni a teljes magyar államadósságot, majd 1994-ben, amikor az OTP Bankot próbálta megszerezni, legutóbb meg 2015-ben jelentette be, kész hitelekkel finanszírozni évente egymillió migráns betelepítését.

Kicsit elkalandoztam.

Szóval kik irányították a rendszerváltást? Hát nem azok, akiktől azt reméltünk. Mondjuk ki végre: ami harminc éve történt, inkább volt sanda átejtés, semmint igazi, régen várt fordulat.