A balról jövő támadásokat értjük. Nehezebb felfogni, miért viselkedik úgy némely testvérpártunk, ahogy még egy mostohatestvér sem tenné. Olyan pártcsaládról van szó, amelyik sikerrel oldotta meg a XX. század második felének két nagy feladatát: a háborútól tönkretett Európa gazdasági megújítását és a szovjet fenyegetés elhárítását. Létrehozták a német gazdasági csodát, évtizedekig vezették Olaszországot, megalapozták az Európai Közösséget. A kommunizmussal is eredményesen küzdöttek, bár ehhez kellett Ronald Reagan elnök politikája is.
Volt viszont egy harmadik kihívás, amit a kereszténydemokraták sohasem fogadtak el – emlékeztet Vladimír Palko volt szlovák belügyminiszter Levy prichádzajú (Jönnek az oroszlánok) című könyvében (2012). A baloldali liberalizmus az emberről nyitott vitát: mi az ember? Kell-e az életének érinthetetlennek lennie mind kezdeti, mind végső stádiumában? Mi a család? E kérdésekre világos keresztény feleletek vannak. A konzervatívok a terepet érthetetlen módon átengedték a baloldalnak. Sodródtak az árral, hogy az elpogányosodó Európában megtartsák a szavazóikat. A pártemberek nem távlatokban gondolkodnak. Megvannak a maguk emberi, személyes céljaik, amelyek önmagukban nem tisztességtelenek. Ám ha e célok túlsúlyba jutnak, vége a keresztény alapok elvi védelmének, figyelmeztet Palko.
Ha van is egy-egy olyan pártvezető, aki az értékek eróziójával szemben képes az ellenállásra, rendszerint megjelennek mellette liberálisabb politikusok, akik a siker vízióját kínálják a pártnak. A felvilágosultak, a haladók, az értelmesek szerepében tetszelegnek. Meg is kapják a liberális sajtó dicséretét, tehát népszerűek lesznek a hatalom után áhítozó párttagok körében. A konzervatívok radikálisnak látszanak mellettük, pedig egyszerűen csak keresztények akarnak maradni.
E belharcok ellenére a kereszténydemokraták sokáig meg tudták őrizni az arcukat. A sikerhez 1956 óta elég volt a baloldalt a Szovjetunióhoz való közelséggel vádolni. Ám 1990-ben minden megváltozott. Mivel a hatvanas évek elvi vitáiban nem vettek részt, nem volt saját véleményük semmiről. Nyugaton a keresztény és konzervatív erőkből a kommunizmus bukása óta máig hiányzik a nagy vízió, állapítja meg Palko kritikusan.