A divat mindenhatói, számos multicéggel karöltve, jó ideje nem kis összegeket fektetnek abba, hogy „alternatív” reklámfilmeket lőjenek ki az éterbe. Olyanokat, amelyeket kimondottan a világhálóra szánnak, hogy ott terjedjenek, ezek ugyanis ma még kivernék a biztosítékot a televíziós csatornák nézőinél. E videók egyúttal reklámnak álcázott mérőműszerek is, amelyek a vásárlók ingerküszöbét vizsgálják, azt, hogy ki mit bír befogadni, hogy melyik ország mire horkan fel – még. Így egyengetik az „érzékenyítés” ösvényét, és mint egy különösen szerteágazó, de kiváló szinkronban működő szerkezet, egyszerre mozdulnak, ha az LMBTQ-MZ/X csoportokhoz, a terrorista hajlamú BLM-esekhez vagy bárki más hasonszőrűhöz kell csapódni. Kikhez mikor. Amikor épp helyzet van, amikor Pride-hónap van, amikor Amerikában összecsapások vannak vagy amikor a migrációs nyomás épp a tetőpontjára hág. A recept elengedhetetlen összetevői a divatmárkákhoz ezer szállal kapcsolódó női magazinok, no meg a filmsztárok, zenészek, énekesek, akik, ha eleget fizetnénk nekik, még Trianon igazságtalanságáért is kiállnának a Hyde Parkba. Meg se kellene magyarázzuk nekik, miről is van szó, a Justice for Hungary! jelmondat csak úgy áradna a Facebookon és az Instagramon.