A zavargások természetrajzáról

Az erőszakos tömegindulatok elfogadása helyett azok okainak megértésére és megszüntetésére törekszünk.

Washington, 2020. június 1. A George Floyd fekete bõrû férfi halála miatt tiltakozó tüntetõk a washingtoni Fehér Ház elõtt 2020. május 31-én. Május 25-én Minneapolisban négy rendõr igazoltatás után földre teperte a 46 éves férfit, aki csak annyit tudott mondani, hogy nem kap levegõt, amikor az egyikük a nyakára térdelt, majd késõbb, a kórházban meghalt. MTI/EPA/Jim Lo Scalzo Fotó: Jim Lo Scalzo

Nem lövöldözünk a rendőröktől rabolt fegyverekkel (mint az anderlechti „ifjak”), nem gyújtogatunk matracokat, nem törünk be ablakokat (mint a római Torre Maura-i migránsközpont egyes lakói), nem rontunk a házi karantén betartását ellenőrző rendőrökre, mint némely arges-i cigányok, családjaink a nézeteltéréseiket nem szamurájkardokkal, viperával, vascsövekkel vagy csempevágó késsel próbálják rendezni. Ha ilyesmi történik, mégpedig visszatérő jelleggel, jól azonosítható földrajzi körzetekben és szociológiai környezetben, azt súlyosan aggályosnak tekintjük az európai értékek, úgymint tolerancia, jogállamiság, az élet- és vagyonbiztonság, a gyermekek egészséges fejlődése, a lakóhely szabad megválasztása és általában a demokratikus berendezkedés szempontjából.

Mi, a jogállam és demokrácia rendíthetetlen hívei mindenki jogának és jogos érdekeinek figyelembevételével a konfliktusok megelőzésére törekszünk, és a nézeteltérések békés rendezésének pártján állunk; a családokon belül, a családok és ellenérdekű csoportok, valamint az etnikumok, nemzetek között egyképpen, minden ember egyenlő méltósága és a törvény előtti egyenlőség alapján, bármiféle előítélet és kollektív ítélkezés, törzsi elfogultság mellőzésével. Az erőszakos önbíráskodást, a vérbosszút, az utcai erőszakot, a céltalan rombolást, gyújtogatást, fosztogatásokat, polgártársaink megfélemlítését elfogadhatatlannak tartjuk, amire nincs mentség, legfeljebb magyarázat.

Mi, a jogállam és demokrácia rendíthetetlen hívei az erőszakos tömegindulatok mentegetése, bagatellizálása és főként az elfogadása helyett azok okainak megértésére és megszüntetésére törekszünk. Nem tagadjuk, hanem tabuk és előítéletek nélkül megismerni törekszünk azokat a (szub)kulturális okokat, amelyek embertársaink nagyobb csoportjait szembeállítják a jogállam intézményeivel, veszélyeztetve a normális társadalmi együttélés esélyét. Mindent megteszünk, hogy az ezekből a romboló szubkultúrákból kitörni akarók esélyt kapjanak az emberhez méltó, békés polgári életre, gyermekeik taníttatására. Elvárjuk ugyanakkor, hogy a jogállam az erőszakkal, a megfélemlítéssel szemben minden törvényes eszközzel fellépjen.

A jogállamra és demokráciára mindamellett a legnagyobb veszedelemnek azt tekintjük, ha valaki hideg megfontolással szítja az erőszakot, s a törzsi érzéseket, a (jog)állammal szembeni ellenséges érzületet az állampolgári fegyelem (maradékai­nak) lerombolására, társadalmi csoportok szembeállítására használja fel. Az ilyen viselkedésre nemcsak mentség, de magyarázat sem lehet.

A szerző újságíró