Vannak olyan események, sorsfordító napok, amelyek új irányt szabnak a történelem menetének. A XX. századi Európa és Lengyelország történetében ilyen meghatározó nap volt 1920. augusztus 15-e. Az 1918-ban újjászületett Lengyelország ekkor vívott döntő csatát a bolsevik hadsereggel, s győzelme megakadályozta, hogy a világháborútól sújtott, anyagi és vérveszteségei által kimerült Nyugat-Európát tüzével lángba borítsa a kommunista forradalom. A brit diplomata, Edgar D’Abernon szerint ez volt a világtörténelem tizennyolcadik legfontosabb csatája. Jelentőségében felér a szövetségesek 1944-es normandiai partraszállásával, amely Európában döntő fordulatot hozott a totalitarizmus ellen vívott küzdelemben. A Jaltában Európát megosztó vasfüggöny miatt ez az esemény nem vésődhetett méltóképpen a világ emlékezetébe. Hiánya a tömegkultúrát éppúgy jellemzi, mint a történelmi kézikönyveket. Legfőbb ideje annak, hogy ezt az európai emlékezetben támadt űrt tartalommal töltsük meg.
Nem uniós, hanem nemzeti elhárító szolgálat kell!
Önálló, a hazája iránt elkötelezett titkosszolgálati közösség nélkül aligha képzelhető el stabil, független biztonságpolitika.