Több mint négy évtizede történt. Nagyanyó egyik reggel azt mondta unokájának, dédunokái apjának, hogy nagyon szépet álmodott. „Fiatal voltam, otthon voltam a szőlőben és kapáltam…” Elmegy bizony már az a generáció, amelyiknek „szép álom” a kapálás. Amelyik szeret dolgozni. Amelyik nem is tudna enélkül élni. Most már mi vagyunk az ő korában. Visszahívott a föld, amit teljesen soha nem is hagytunk el. De életvitel-szerűen, idős korban a tanyán élni: nos, ez azért kihívás. Még ha a tanya közművesített is, van mobilinternet, így lehet tartani a kapcsolatot a világgal. Sok csendes, magányos óra van, jut idő elgondolkodni.
Sokat változott a világ nyolcvan év alatt. Láttuk eszmék, rendszerek tündöklését és bukását. A „tündöklés” nagyon eufemisztikus kifejezés, hiszen valami dicsőséges, fényes korszakot idéz fel. Pedig az említett eszmék nem voltak éppen dicsőségesek, sőt visszatekintve beleborzongunk abba, hogy sikerült ezt az időszakot túlélni. Az azonban mindenképpen megviseli az embert, amikor a levitézlett rendszereket követő új eszmék megvalósulásának is leginkább a fonákját látja. Hogy József Attilát idézzem: „Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos.”
A diktatúra és a külső elnyomás évei után jött a politikai szabadság korszaka, amikor az ember azt hitte, jobb társadalom épül majd. Ha áldozatok árán is. Hiszen annak rendezése, amit a múlt örökül hagyott, az adósságok törlesztése, sokba került. De nem gondoltuk, hogy a szocializmus helyett olyan vadkapitalizmus épül, amelyben a közjó ennyire háttérbe szorul. A magángazdagodás – mint a kapitalizmus motorja – mindent felülír. Gombamód szaporodtak a rendszerváltás után a politikai pártocskák. Nem átfogó társadalmi reformprogramokkal rendelkezve, csupán a politikusi lét által kínált előnyök érdekében összeálló csoportokból. Szép fizetést kapnak a képviselők… Ha bohóckodásért, hát azért. De ennél rosszabb is tapasztalható.
A magánérdeket sokan nagyszerűen álcázták közérdeknek. Most is bírálják a tőlük eltérő nézeteket vallókat. Minden oldalon akadnak megbúvó, tengődő, alattomos „boldogulók”. Hiszen melyik sikeres társadalmi csoportot nem igyekszenek megközelíteni a karrierlovagok? A szabadság örvén aztán sok mindent megengednek maguknak, itthon és külföldön is! Adott esetben az ország érdekeinek a megsértését is. És az emberek sajnos könnyen befolyásolhatók. Emlékezzünk csak, hogyan lehetett a külhoni magyarok állampolgársága ellen fordítani a szavazásban részt vevők többségét 2004-ben, egzisztenciális fenyegetést vizionálva a médiában…