Coming out tetemrehívás után

A férfi-nő kapcsolaton alapuló házasság unikális emberi szövetség, mely semmilyen más emberi kapcsolattal nem lehet egyenlő.

Close-up Bride and groom's hands with wedding rings

Tudom, hogy a 13 723 alá nem író között jócskán vannak olyanok, akik hagyománypártiak, mondjuk ki, konzervatív létszemléletűek, de ezt nem merik vállalni, mert félnek attól, hogy tudománytalannak, szakmaiatlannak bélyegzik őket, és stigmatizáció, szakmai kirekesztés áldozatává válnak, mivel ott tartunk, hogy a pszichológusberkeken belül csak az a szakember számít szakmailag elfogadhatónak, aki a kortárs liberális ideo­lógiát kritika nélkül elfogadja. Ez elfogadhatatlan.

Eljött az ideje a coming-outnak, hogy a hasadás után, amit a petícióval okoztak, kiálljunk és megvalljuk azokat az alapértékeket, melyek konzervatív létszemléletünkből fakadnak, és melyek segítségével nem valami ellenében, hanem pozitív módon határozzuk meg magunkat. Ezek az értékek nem vezetnek kirekesztéshez, nem befolyásolják azt, hogy a klienseinket, pácienseinket úgy fogadjuk el, ahogy vannak, és arra kísérjük őket a tanácsadásban vagy terápiában, amerre ők szeretnének haladni.

Ezzel a közvéleményt is tájékoztatjuk arról, hogy vannak olyan, hagyománypárti létszemléletű pszichológusok, akik: a modern tudományt fontosnak tartják, de tisztában vannak korlátaival. A relativizálással szemben hisznek a platóni szép és jó örök ideáiban. A materializmussal szemben vallják, hogy az ember szellemi-lelki-testi lény, akinek élete önmagán túlmutató célhoz vezethet. Az embert holisztikusan, a gestaltpszichológia alapelve szerinti egészként szemlélik, akinek minőségi oldala mennyiségileg nem megragadható és nem magyarázható.

Vallják, hogy a létesült világban természetes hierarchia van, amiben mindenkinek megvan a helye, az erőltetett egyenlősítés kontraproduktív és disztópikus. Vallják, hogy a férfi-nő kapcsolaton alapuló házasság unikális emberi szövetség és egység, mely semmilyen más emberi kapcsolattal nem lehet egyenlő. Remélik, hogy azok a pszichológusok, akik nem értenek egyet ezekkel az alapelvekkel, a folyamatosan hangoztatott tolerancia jegyében nem támadják őket, hanem elfogadják és tiszteletben tartják a meggyőződésüket, ahogy azt ők is (jogosan) elvárják.

Remélem, hogy ez a kiállás erőt ad azoknak, akik a fent említett félelem miatt hezitálnak, hogy vállalják saját magukat, hogy ki tudjanak állni saját világképük mellett és elfogadják más vélemények létezését, miként őket is elfogadják mások.

A szerző tanácsadó szakpszichológus