Az elmúlt napok eseményei kapcsán fontos felhívni a figyelmet egy olyan jelenségre, ami a pszichológusok körében alakult ki.
Régóta érett már a tetemrehívás, ami most megtörtént. A pszichológusoknak van egy zárt csoportja a közösségi médiában, amelynek nagyjából 5600 tagja van. Az ominózus Bagdy Emőke-nyilatkozat után ebben a csoportban a leghangosabbak közzétettek egy petíciót, amely a professzor asszony szakmaiatlanságáról és tudománytalanságáról szólt. Megjegyezném, ha Bagdy számukra meghaladott és tudománytalan, akkor Carl Gustav Jung, Viktor E. Frankl, Erik H. Erikson és Roberto Assagioli is az. Ez a petíció volt a szakmán belüli hasítás. Ezzel meghúzták a demarkációs vonalat azok a pszichológusok, akik egy markáns politikai ideológia, a kortárs liberalizmus által hangoztatott vélemény mellett teszik le a voksukat, melyet a tudományosság, szakmaiság köntösébe bújtatnak. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ez a kényes téma, ami most felszínre került, nem szakmai, hanem létszemléleti, ha tetszik, ideológiai kérdés.
Tehát a fent említett petícióval három csoportra hasították a pszichológusok szakmai közösségét: akik aláírják, és ezzel elfogadják, vállalják a kortárs liberális világképet; akik nem írják alá, de egyetértenek vele; akik nem írják alá, mert konzervatív világnézetet vallanak.
Az aláírók október 18-ig 1277-en voltak, a többiek, körülbelül 4323 pszichológus a petíciót nem írta alá, tehát a közösségi oldalon lévő csoport tagjainak 29 százaléka áll ki nyíltan mellette. Figyelembe véve azt, hogy 15 ezer pszichológus van, az aláírók aránya már csak 8,5 százalékot tesz ki.
A liberális véleményt osztók mindig a „tudomány aktuális állására” hivatkoznak. Szakmaiságuk a modern tudományos paradigmán, mennyiségi kutatásokon alapul, melyeket természetüknél fogva előbb-utóbb meg fognak cáfolni, nem beszélve arról a tudományszociológiai jelenségről, hogy mindig az adott tudományág elitje határozza meg a kutatások irányát, ami az önbeteljesítés irányába tart mindaddig, amíg nem jön el egy paradigmaváltás. A kutatásokat finanszírozó szervezeteknek, melyek általában kortárs liberális ideológiai hátterűek (NGO-k), ugyancsak erős tudományformáló hatásuk van. (Fontos megjegyezni, hogy a „tudomány aktuális állására” történő hivatkozásuk önmagában is érvénytelen, hiszen szép számmal találhatunk a kortárs liberális érvrendszert megcáfoló, szakmailag is nagyon magas színvonalú publikációkat.)