Jakab Péter, a Jobbik elnöke a minap ismét bebizonyította a parlamentben, hogy végérvényesen csatlakozott Gyurcsány Ferenc hasznos idiótáinak táborához. Gyurcsány kesztyűbábja azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Tisztelt Ház széksorai között egy krumpliszsákkal rohangált, amelyet a széles nyilvánosság előtt akart átadni Orbán Viktor miniszterelnöknek, arra célozgatva, hogy a borsodi időközi választást burgonyaosztással nyerte meg a Fidesz–KDNP jelöltje, Koncz Zsófia. Nem mindennapi módon megszégyenítve ezzel az ellenzék közös jelöltjeként induló, korrupció gyanújába keveredett, antiszemita, jobbikos Bíró Lászlót. Túllépve azon a tényen, hogy ez nyilvánvaló hazugság, no meg azon a kérdésen, hogy vajon mit gondolhattak a képviselő elmeállapotáról a parlamenti őrség alkalmazottai, amint áttuszakolta különös csomagját a kapun, az akció több tanulsággal is szolgálhat az elkövetkezendő évek ellenzéki politizálásával kapcsolatban.
Ma már egyre világosabbá vált, hogy Bíró Lászlót nem azért indították el Borsodban, hogy képviselje az ott élők érdekeit. Erre az előélete, a helyi varrónők kisemmizése, illetve a rasszista kijelentései sem szolgáltattak okot. Bírót olyan légycsapónak használta a baloldal, amellyel több legyet üthettek le egy csapásra, olyan kísérleti áldozat lett, aki hosszú távon szolgálhatja az ellenzék legnagyobb méregkeverője, Gyurcsány Ferenc érdekeit.
A kísérlet része volt természetesen az is, hogy megvizsgálják, az ország keleti felében mennyire erős a cigányellenesség és rá lehet-e hajtani a rasszista szavazatokra. Ezt maga az MSZP elnökhelyettese, Komjáthi Imre vallotta be egy televíziós beszélgetésben. A baloldali politikus érvelése és az ebből adódó módszer is gyomorforgató. A tesztelés legfontosabb eleme azonban nem ez volt. A tiszaújvárosi–szerencsi körzet időközi országgyűlési választásán azért kellett egy olyan politikust elindítani, mint Bíró, mert a személye miatt szinte borítékolható volt a veresége, és ezzel kilőhették, megalázhatták, parkolópályára kényszeríthették az egész Jobbikot is, gyengíthették a már amúgy is megtépázott népszerűségű párt tárgyalási pozícióit. Miközben tehát elhitették Jakab Péterékkel, hogy itt az idő számukra a bizonyításra, és a Jobbik megerősödhet, mert nekik sikerül majd „lebontani a kétharmadot”, valójában az egyik lehetséges rivális porba alázása volt a cél, de olyan alaposan, hogy onnan már ne legyen mód talpra állnia.