Álmomban Széken jártam. Nincs ebben semmi különös, három éve nem voltam, és hiányzik, mint a fene. Azt az utat választottam, hogy Zsuknál lekanyarodom a főútról, elhagyom Nokiafalvát (amikor még nagyon ment a szekér, odatelepültek a telefonosok, hogy valami egészen vérlázító munkabért fizessenek a helyieknek, akik persze még ennek is örültek), Gyulatelkét és a kis szerpentint, amit úgy szeretek, és ahonnan pazar kilátás nyílik a szelíd mezőségi dombokra, el a sós fürdőt, ami a valószínűsíthető beépítés miatt hamarosan végleg megváltoztatja majd a tájat, el az esztenákat, és Forrószegnél érkezem be a faluba.
Lassan elgurulok a szombatosok péksége mellett, ahová ha a gyerekekkel mentem, visszafelé már az úton széttéptük a kenyeret, forrón persze. Aztán az asszonypiac jön, ahol az utánfutókon a malacok albínós szempilláik alól sűrűn pislogva várják életük következő, alighanem utolsó állomását, és aztán hagyom még egy darabig egyre hevesebben dobogni a szívemet, ami majd csak akkor lassul kissé, amikor végre leroskadok az utolsó kék házikók egyikének tornácán, és megpillantom Zsuzsi nénit, amint éppen kiereszti a tyúkokat a patak partjára, a fűzfák alá, és előbb a tánctábor felé fordulok, ahol Halmos Attila és Kongó muzsikálnak éppen Pali Marci bandájával, de a zenébe valahogy lassan belekeveredik egy blues a The Doorstól, és ez azt jelenti, hogy a szomszéd is felébredt, és én is az Úr kegyelméből, méghozzá itt, „magyarban”. És így is jó.
Az álomnak egy aggasztó hír vet véget, néhány perc múlva már azt olvasom, hogy Szék vesztegzár alá került a Covid miatt. Se ki, se be, az élelmiszert önkéntesek hordják a házakhoz. Paradox módon ez nyilván részben annak is köszönhető, hogy a hosszú elzártság után, amelyből legfeljebb ha Kolozsvárig volt kitekintés, a szorgalmas és gyarapodni vágyó székiek előtt kitárult a világ, és szétszéledtek egész Európában, időseket ápolni és házakat építeni, a vírus meg ugye nem ismer határokat. Most valószínűleg maradt a skype-os aggódás, mert ki ott maradt éppen Székvárosban, ki meg mondjuk „Olaszban” rekedt, ahol már komplett tartományokat zárnak le ismét.