időjárás 1°C Elza 2022. december 1.
logo

Olyan, mintha, aztán mégsem, vagy ki tudja

Hegyi Zoltán
2020.11.18. 10:00
Olyan, mintha, aztán mégsem, vagy ki tudja

Régen minden jobb volt. Ez így, ebben a formában persze nem igaz, az viszont tagadhatatlan, hogy egyértelműbb és valóságosabb. Aztán a világ olyan lett, mintha, közben pedig nem, vagy csak foltokban és nyomokban.

Elkezdtünk műfüvön focizni, műmellű, műszájú, műszempillás, műkörmös nőket szeretni, karácsonykor műfenyőt állítani és szinte észrevétlenül belecsúsztunk a totális pszeudóba. Már semmi sem az, aminek látszik, és még a látszat is csal, valakik elcsalták a meccset. És még ez sem ilyen egyszerű. Mert miközben a magát teremtett lényként vizionáló és meghatározó, kiveszőben lévő emberfajta zsigerből tiltakozik a művilág ellen, kénytelen elgondolkodni néhány szegmensén.

Például a műfenyő ugyan nem illatozik, jellegtelen és szembemegy az egyébként nem is olyan régi hagyománnyal, környezettudatos szemszögből nézve kimondottan menő. Fát ugyanis ültetni kellene, nem kivagdosni. Jó, jó, ezeket a szerencsétleneket direkt szezonra „termesztik”, de akkor is.

Aztán van már műhúsunk is. Nagyapám a hírre bemutatott egy dupla leszúrt rittbergert a sírjában, ugyanakkor baromi sokan lettünk. A túlnépesedés jelenleg a Föld egyik legnagyobb problémája és amennyiben nem óhajtunk hamarosan mindannyian szép, nagy, kövér, fehérjében gazdag szöcskéket fogyasztani az ünnepi asztalnál a műfenyő mellett, ismét csak el kell gondolkodni a jövőn. A műhús tehát egyszerre lehet az extraprofitra gerjedő élelmiszeripar újabb horrorterméke és a szemétkajagyártás eddigi csúcsa, valamint a túlélési ösztön tudattalan vagy éppenséggel tudatos megnyilvánulása. És akkor tegyük hozzá még azt is, hogy az olajlobbi viharos gyorsasággal ráfogta a mit sem sejtő tehenekre a levegő szennyezésének javát. A közlést igen nagy örömmel fogadta az egészségipar, valamint az úgynevezett csúcsgasztronómia is, hogy a vegákról már ne is beszéljünk, a közös ellenség tehát pillanatokon belül a hús és annak fogyasztása lett. A fókuszban természetesen a bolygó megmentése áll, de a szépségkirálynős gesztus mögött azért keményen ott dolgozik az átrendeződés szelét megérző multinacionális nagyipar. Ugyanakkor és viszont. Ennek is van egy rokonszenves oldala, jelesül, hogy legalább csökkentené a borzalmas körülmények között tartott érző lények lemészárlásának tempóját. Azért gondolom most, hogy csupán csökkentené, mert a húsevés alighanem evolúciós kérdés is, ezért aligha valószínű, hogy pillanatok alatt, mintegy varázsütésre lemondanánk az állatok húsának szétmarcangolásáról. Hacsak nem üt be valami váratlan krach a felgyorsult idő közepébe, mert ugye mindeközben a bizonytalanság korát éljük és azt sem gondolta volna senki egy évvel ezelőtt, hogy a Český Krumlovot elárasztó kínai turistákon kívül bárki is maszkban szaladgál majd az utcákon, és abban is csak este nyolcig, és a kutyakölcsönzés jobban megy, mint az Airbnb.

Mindenesetre a nyelvünk ismét gazdagodott, a verhetetlen karanténpék mellett felbukkant a húsanalóg, úgyis mint egy termék jellemzője. Lesz ahogy lesz, de a haladás és a fejlődés zászlóvivője, a tudomány máris fickándozik és bizony előfordult már, hogy ebből nem sok hasznunk kerekedett, gondoljunk csak a GMO-ra vagy egyéb génpiszkálásokra, módosítgatásokra. Szépen halad többek között az a kísérletsorozat, amelynek során hússzöveteket tenyésztenek élő állatokból vett sejtekből. Néhány srác már megint istennek képzeli magát, és a kulcsszó természetesen a fenntarthatóság, csakhogy olyan fejlődés, ami fenntartható lenne, sajnos nincs, csak erről egyelőre elfelejtették tájékoztatni a közönség ilyesmire fogékony, elenyésző részét.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy bár senki nem kérte, nyakunkon a „zöldtej” is, természetesen tehenek bevonása nélkül. Ez eddig nem valami nagy nóvum, gabonafélékből is állítanak elő tejet, amivel a kávésznoboknak köszönhetően a téboly szélére juttatnak minden jobb érzésű pultost. Ám de itt most arról van szó, hogy laboratóriumi körülmények között, emlősök sejtjeiből. Piaci siker esetén (ez eleve garantált, mert a fizetőképes kereslet egyelőre adott, az elmélyült borlögybölők, ribizlisör-fogyasztók és a mindentől mentes „tejek” rajongói viszik majd, mint a cukrot, és még a lábnyomuk is összemegy tőle) egy idő múlva a teheneket nyilván állatkertekben mutogatják azoknak, akiknek meggyőződésük, hogy az álcsirkemell egy lefóliázott műanyagdobozban terem, de nem ússzák meg a jövőt a kecskék és a tevék sem.

Nehogy már az arab piacot kifelejtsük, uraim, mert kevesebb jut kokainra. Ja, ebben a csodás start upban néhány tejipari óriáson kívül vastagon benne van többek között a Google is. Nyilván mint a bolygó egyik potenciális megmentője.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.