Az első budapesti táncház 1972. május 6-án volt a Liszt Ferenc téren, legfőképpen a Bihari Együttesnek és a Sebő Ferenc–Halmos Béla kettősnek köszönhetően. Természetesen sokan bábáskodtak még a születésnél, aztán az utak szerteágaztak, és virágozni kezdett rajtuk ezer virág, kultikussá váló figurákkal és sztárokkal, ha szabad ezt mondani. A modern táncház persze már egy másik világ, de a gyökerek erősek. Halmos Béla pontosan megfogalmazta ezt is. „A táncház nem produkció, hanem olyan szórakozási forma, amelyben a népzene és a néptánc – zenei és mozgásnyelvi anyanyelvként – eredeti formájában és eredeti funkciójában jelenik meg.” És ezt is: „A táncházmozgalom a kezdettől fogva azonos értékű, szuverén minőségként kezeli a magyar néphagyományok mellett a hazai nemzetiségek, illetve a más népek folklórját is.”
Mindez onnan jutott eszembe, hogy huszonöt éves lett a Fonó. Mármint a Budai Zeneház. A Fonó persze nem csupán táncház, hanem az egyik legremekebb terep és bázis, amit a szórakoztatásban és a hagyományőrzésben valaha létrehoztak.
Világszínvonalú. Egykoron egy lepusztult gyártelep szomszédságában, a néhai VSZM garázsa, szociális épülete és egyben öltözője volt, azóta a párhuzamos kultúrák és emberek találkozóhelye. Sikertörténet. Elsősorban nem anyagi értelemben, de ez a kultúrával és a művészetekkel kapcsolatos tevékenységre sajnos többnyire igaz. Ma is a fülembe csengenek a népzenébe menthetetlenül beleszerelmesedett Lukács József alapító-mecénás szavai. Valami olyasmit mondott, hogy ha valaki húszmillióért vásárol egy autót, azon senki sem csodálkozik, de ha ugyanennyit belepakol a kultúrába, hülyének nézik.
Azóta a Fonó már a modern hagyományőrzés fellegvára, ahol a táncház, az adatközlőkkel való kapcsolattartás és a koncertek mellett világhírű lemezkiadás folyik, és valahogy minden mindennel összekapaszkodik, akár a széki férfiak a táncban, a népzenétől a világzenén át az etnodzsesszig. A negyedszázados évfordulóra – csakúgy, mint a huszadik születésnapra – egy kisfilmet is készített a Fonó, a címét (Érted vagyon az) egy népdalból kölcsönözték. Érdemes megnézni. Mert az emblematikus helyszíneket talán mindannyian ismerjük és a zene nyelvét talán mindannyian értjük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!