Walt Disney mondta egyszer egy ihletett pillanatában, az emlékei között kotorászva: „Soha ne felejtsük el, minden egy egérrel kezdődött.” Fontos figyelmeztetés. Mi se felejtsük el hát soha, hogy minden egy eldugott, bizonyos időszakokban szinte elzárt mezőségi településen, Széken kezdődött. A második otthonomban, ahol minden alkalommal így fogadnak: „Na, jöttetek haza?”
Így valahogy, otthonról hazafelé, Magyarból Erdélybe s vissza, folyamatosan áramlott a hagyomány és a zene. A táncházzal kezdődött, amiből aztán mozgalom lett, majd a világörökség része, csodájára járnak Amerikától Japánig. A táncház „eredetileg” úgy nézett ki, hogy a legények egy szigorú szabályok szerint működő rituáléval összedobták a pénzt, zenészeket fogadtak, kijelölték és kibérelték a helyszínt, és mindezt – persze valljuk be – nagyrészt azért tették, hogy együtt mulathassanak a lányokkal.
Az egészből üvöltött az erotika és az életerő, akárcsak a széki táncrendből. Így ment ez a legnehezebb időkben is. Például a második világháború után, amikor a rövid életű magyar világot ismét felváltotta a román világ, az idegen szelek kisöpörték a fiatalokat Székről, a lányok Kolozsvárra álltak szolgálni, úgy lettek aztán cselédlányokból családanyák.
Széki Soós János gyönyörűen leírja Vándorforrás című kötetében, mi is történt ott a szabadnapokon. „A városban sem keveredtek másokkal, egymás társaságát igényelték. Kimenős napokon a lányok már kora délutánra összegyűltek a Szamos-parti Posta-kertben. Egy kis séta és egymás szolgálóhelye iránt való érdeklődés után párba rendeződtek, s táncolni kezdték a csárdást, majd a magyart. Zenészük nem volt, nem is engedték volna a mogorva milicisták, magyarul énekelni sem volt szabad nekik.
Összeszorított szájjal zümmögték a széki táncdallamokat. Feszesre húzták derekukat, arcuk rezzenéstelen maradt, csak forogtak körbe-körbe, olykor mintha a lábuk is elemelkedett volna a földtől. Balladát táncoltak, saját balladájukat. A fiúk sem simogatták sokáig otthon a lányoktól kapott hímzett zsebkendőt, utánuk eredtek.” Na, ez azért döbbenetes lehetett, fekete-piros viseletben.
