Világmegmentő imposztorok a vakcinabizniszben

Világméretű vakcinahiányt okoz az oltóanyag gyártását monopóliumként kezükben tartó vállalatok gyártási kapacitáshiánya.

Ezeiza, 2021. január 17. Az argentin elnöki hivatal által közreadott kép az Oroszországból érkezett Szputnyik V koronavírus elleni vakcinát tartalmazó dobozokról a Buenos Aires-i Ezeiza nemzetközi repülõtéren 2021. január 16-án. Ez volt a második szállítmány az Oroszországban kifejlesztett Szputnyik V oltóanyagból. MTI/EPA/Argentin elnöki hivatal Fotó: Argentin elnöki hivata Forrás: MTI

A járvány kezdetén tehát a nagy gyógyszergyártó cégek semmilyen érdeklődést nem mutattak a vakcináért vívott versenyben. Csak akkor kezdtek érdeklődni, amikor a kormányok beléptek a képbe és ígéreteket tettek: finanszírozzák az oltóanyag-fejlesztést, ha a nagy gyógyszervállalatok hajlandók a kutatást megkezdeni – elemezte a helyzetet a BBC-nek Ellen ’t Hoen, a Medicines Law and Policy kutatócsoport igazgatója.

A súlyos egészségügyi vészhelyzet kényszere, valamint a pénzügyi kockázatok miatt vonakodó gyógyszergyártókat látva tehát a kormányok (és egyéb támogatók) mélyen a zsebükbe nyúltak: fontmilliárdokat öntöttek a Covid–19-vakcina kifejlesztésébe és tesztelésébe. Az Airfinity, egy tudományos adatokat elemző cég közlése szerint a világ kormányai összesen 6,5 milliárd fontot pumpáltak a Covid-vakcina kutatásába, fejlesztésébe és tesztelésébe. A nonprofit szervezetek 1,5 milliárd fontot, és a magáncégek (közöttük maguk a gyógyszerkutatók és -gyártók) szintén fontmilliárdokkal finanszírozták a projektet, de csak miután világossá vált: a finanszírozást nem egyedül fogják végezni.

Ellen ’t Hoen azonban úgy véli, óriási hiba volt a kormányok részéről az, hogy nem szabtak feltételeket a kutatás-fejlesztés-tesztelés állami, közpénzből történő finanszírozásához. A sürgető vészhelyzetben a kormányok úgy adták át a hatalmas összegeket a kutatásra, hogy az eredményekkel kapcsolatban semmilyen jogot nem tartottak fenn maguknak. Butaság volt feltételek nélkül támogatni a kutatást – vallja Hoen, a kialakult általános vakcinahiány és a nagy népességű, szegény országok által megfizethetetlen vakcinaárak ismeretében. – Ezek a közpénzből is finanszírozott innovációk ugyanis ezeknek a kereskedelmi cégeknek a magántulajdonává váltak, és csakis ők határozzák meg azt, hogy ki férhet hozzá a találmányhoz, a kifejlesztett technológiához és tudáshoz, és egyúttal tehát azt is, hogy hogyan marad mindez kizárólag a vállalat kezében – meséli Hoen. A kutatócég igazgatója érthetetlennek tartja, hogy a közpénzből is finanszírozott kutatás eredményéhez a magáncégeknek van kizárólagos joga és persze a profit is az ő kezükben marad.

Számos szervezet, köztük a globális szegénység elleni küzdelem egyik közismert nonprofit szervezete, az Oxfam is felszólította a vakcinafejlesztő és -gyártó cégeket, hogy osszák meg a kifejlesztett technológiát és know-how-t más fejlesztőkkel és gyártókkal, hogy a helyi gyógyszergyárak is megkezdhessék az oltóanyag gyártását a saját nemzetük számára.

De mindhiába.

Még azok a vállalatok is meg akarják tartani maguknak a gyártási monopóliumot, amelyek korábban ígéretet tettek arra, hogy – amennyiben a kutatás eredménnyel zárul – ingyen átadják a jogot más gyártóknak is a vakcina lokális (tehát gyorsabb és sok esetben olcsóbb) gyártásához. A The Denver Post internetes portálján megjelent cikk szerint ilyen bejelentést tett például az Oxfordi Egyetem is 2020 áprilisában, amely nagy meglepetést és elismerést váltott ki. – El is hittük, hogy így tesznek majd – mondta a The Denver Postnak az Oxfordi Egyetem ígéretéről James Lowe, a Knowledge Ecology International nonprofit szervezetének igazgatója. – Miért ne adnának át emberek ilyen létfontosságú tudást, ha ezzel a gesztussal a Föld minden lakója megbízható vakcinához juthatna? Csakhogy néhány héttel később az Oxfordi Egyetem meggondolta magát, és kizárólagos gyártási megállapodást írt alá az AstraZenecával, amely megállapodás a gyógyszergyártó óriásnak kizárólagos gyártási jogot biztosít, viszont az egyetem nem köt ki semmilyen garanciát az alacsony eladási árra.

De nincsenek ezzel egyedül. A többi vállalat is, amelyek az oltóanyag kidolgozásán munkálkodtak, milliárdos értékű állami támogatást zsebeltek be (közpénzből, a lakosság pénzéből) különböző szabadalmi jogokat felhalmozva és véka alá rejtve a különböző megállapodásaikat, miközben némelyik akár 37 dollárt is el fog kérni egy adag oltóanyagért, melyet százmilliós mennyiségben fog a piacra dobni.

– Ha valaha alkalom nyílt volna arra, hogy megváltoztassuk az oltóanyag-fejlesztésben eddig uralkodó gazdasági törvényszerűségeket, akkor a lehetőség most nyílt volna rá – mondja Ameet Sarpatwari epidemiológus, jogász, a Harvard Orvosi Egyetem és a gyógyszerárképzés szakértője. – Ehelyett, minden a megszokott mederben megy tovább, amikor a gyártók exkluzív jogokat kapnak – fejti ki ellenérzését Sarpatwari.

Az Amerikai Egyesült Államokban a Trump-kormány tízmilliárd dollárral támogatott hét vállalatot a vakcina kutatásának és fejlesztésének érdekében. A vállalatokba pumpált pénz hatására a vállalatok tőzsdei értéke hatalmasat ugrott.

Az amerikai Moderna szintén a támogatott cégek között volt, közel egymilliárd dollár állami támogatáshoz jutott: a közpénz finanszírozta a kutatás teljes költségét és engedélyeztetését. Valamint ha az általuk fejlesztett vakcina hatásos (ma már tudjuk, hogy az), a vállalat további 1,5 milliárd dollárra tarthat igényt az állami kasszából azért, hogy százmillió adag oltóanyag előállítását finanszírozni tudja. Ez azt jelenti, hogy az amerikai lakosság a saját pénzükből kifejlesztett, engedélyeztetett és legyártott oltóanyagot veheti meg újra – jelenleg dózisonként a 37 dollárért meghirdetett áron.

Persze csak akkor, ha az oltóanyag elkészül, ugyanis az oltóanyagversenyben győztes cégek – az eddigiek – mind saját kézben tartják a gyártást. Miközben a gyártási kapacitásuk – relatíve – olyan csekély, hogy a Föld lakosságának teljes immunizálásához szükséges oltóanyagot ők csak több év alatt tudnák legyártani.

Így fordulhatott elő az, hogy a világméretű vakcinahiányban egyre több ország teszi fel a költői kérdést: hogyan tovább? Emberek százezrei, milliói kapták már meg az oltást csak Európában, akik számára a vakcina második dózisának beadása már esedékes lenne. Csakhogy a beígért vakcinának, legalábbis a szerződésekben lekötött mennyiségben és határidőre, se híre, se hamva. Pedig a lakosság immunizálásával megbízott szakemberek szerte a világon az oltási tervüket – az oltás sorrendjét és ütemezését – a vakcinagyártó cégek visszajelzései alapján dolgozták ki és hirdették meg.

Füstbe ment terv – ki ne ismerné a verssort, csakhogy most nem az iskolai irodalomórán ülünk, hanem egy halálos vírus által okozott világjárvány kellős közepén, mert még mindig nem állíthatjuk, hogy elértünk a járvány végére. Az új mutánsok már a gazdag nyugati országokban is a rakéta sebességével terjednek, a szegény országokban pedig még a vírus korábbi variánsai szedik áldozataikat.

Brazília Amazonas megyéjéből drámai jeleneteket közvetítenek a tévétársaságok, mert a körzetben elfogyott az orvosi oxigén. A kórház elé érkező magánautóból egy síró nő ugrik ki, és a kórház előtt álldogáló férfiakat kéri meg, hogy segítsenek felvinni édesapjának az oxigénpalackot. Mire felérnek, az édesapa – oxigénhiány miatt – már halott. Megfulladt. A CNN riportjából kiderül, hogy a brazíliai családok egymás között adják kézről kézre az oxigénpalackokat: ahol már elhunyt a beteg, onnan az oxigén továbbadható a következő, bajban lévő családnak…

Eközben a médiát ellepték a hírek, hogy a Pfizer kapacitásbővítés miatt felújításokat végez belgiumi gyárában, az oltóanyag kiszállítása lelassult, akadozik, de talán ami a legrosszabb: kiszámíthatatlan, hogy melyik ország, mikor, mennyi vakcinát kaphat. A tomboló halálos járvány közepén a teljes sötétben tartják megrendelőiket, és ami még ennél is rosszabb: embertársaik milliárdjait.

Az elveszített édesanyák, édesapák, gyermekek, testvérek, jó barátok gyászolása közben sokan érzik úgy, hogy nem méltó, nem arányos a többi meghozott áldozatról is beszélni. A más módon tönkrement életekről. A felbomlott házasságokról, kapcsolatokról. A négy fal közé szorult emberek milliárdjairól, akik nem olyan szerencsések, hogy tengerre néző tetőteraszon töltsék az országos karantént és a kijárási korlátozást. A már régen elapadt anyagi tartalékokról. Az elvesztett jövedelemről, a munkanélküliségről, a kilátástalanságról. Arról, hogy a határok lezárása párkapcsolatokat tesz próbára. A hétköznapi áldozatokról, amelyek egyre elviselhetetlenebbé válnak a fegyelem hosszú hónapjai után. És amelynek nem láthatjuk még a végét. Miért? Mert a világmegmentő jelmezébe bújt imposztorok, a vakcinagyártó óriások nem győzik a termelést. De akkor is maguknak akarják a lóvét.

Egy nap a járványnak is vége lesz. Mert szerencsére egyre több vállalat fejleszt, és már gyárt is megbízható oltóanyagot, amelyre a Föld lakossága számíthat. Pedig ezek a vállalatok nem az elsők között jelentek meg a piacon, és nem pózolnak a médiumokban. Csendben teszik a dolgukat a háttérben. Nem csodálkoznék, ha egy nap ezeket a vállalatokat neveznénk majd az emberiség megmentőinek.

A szerző újságíró

Kiemelés címlapra:

Az oltóanyag-fejlesztő és -gyártó cégek közpénzből finanszírozott óriási támogatásokat zsebeltek be, az oltóanyagot azonban kétszeresen megfizettetik a lakossággal.