Utazás a tobzoska körül

Semmi kétség afelől, hogy a vírustagadókat, oltáselleneseket és más futóbolondokat semmilyen észérv sem hatja meg.

Néhány évvel ezelőtt egy nagyobb dózis feketehumorral a belső zsebben még úgy-ahogy el lehetett azon ironizálni, hogy a madárinfluenza a malaclobbi válasza a sertéspestisre, de mostanában az ember inkább összerezzen bármiféle nyavalya emlegetésekor. Bukkanjon fel bárhol is. Mert ez már nem is világfalu, hanem inkább világtanya. Mert, ugye, mire Kínában befejezi röptét a denevér, Bergamóban már meg is teltek a kórházak.

De utazzunk előbb legalább képzeletben Oroszországba. Mert onnan meg az a hír járja (az óvatos megfogalmazást a dezinformációk özöne és az online tér súlyos fertőzöttsége teszi kötelezővé), hogy állatról emberre terjedt a H5N8 madárinfluenza. Méghozzá először. Részletesebben: egy baromfitelep hét dolgozójában mutatták ki a kórokozót, de a fertőzöttek már jól vannak, a helyzetet pedig uralják a hatóságok, mint Arnold Schwarzenegger a gépjárművet. És egyelőre nincs jele annak, hogy a kór emberről emberre is terjedne.

Ez utóbbi igazán jó hír, mint ahogy az is, hogy egyáltalán van hír, mivel Oroszország sumákolás helyett jelentette az esetet az Egészségügyi Világszervezetnek. A madárinfluen­zával egyébként már jó ideje együtt élünk, fel sem kapjuk a fejünket, ha valahol Kínában százezres nagyságrendben mészárolják le miatta a baromfikat. Ugyanakkor az sem jut eszünkbe, hogy a járvány általában nem Irénke néni ­kacsáit tizedeli, hanem nagy tömegben tartott szárnyasok között pusztít, tehát ebben is a mezőgazdaság-ipar a ludas, hogy végképp stílszerűek legyünk. Talán majd most, hogy állatról emberre is átment a kórság, felrémlik egy pillanatra ez is. Hogy aztán majd minden menjen ugyanúgy tovább, mint eddig. Mert az ember már csak ilyen.

Na de ha már sunnyogás, akkor ugorjunk át Kínába. Több mint egy év telt el a koronavírus-járvány kitörése óta, de az eredetéről még mindig nem kapott a fél térdre rogyasztott világ egyenes magyarázatot, miközben a helyi arcok vidáman buliznak és még tüsszenteni is elfelejtettek. Azt a gondolatmenetet, hogy a vuhani piacon visszaharapott a tobzoska, a magam részéről elég hamar elengedtem. Közepesen tisztességes környezetvédőként az a mutáció, mely szerint egy, a fészke elvesztése miatt feldühödött denevér lehetett a tettes, már jobban tetszett, és – őszintén szólva – az sem állt tőlem túl távol, hogy az egészet rákenjem a globalizációra és a klímaváltozásra, lehetőleg egyszerre és fele-fele arányban.

De a kisördög, az azért ugye motoszkál. Mert az a labor, az ugye ott van, néhány saroknyira a méltán népszerű tobzoskaárustól. És a hírek is fel-felreppennek időnként. Jelesül most éppen az, hogy Roland Wiesendanger szerint, aki a Hamburgi Egyetem kutatója, a vírus egy vuhani laborból származik. Odáig ugyan nem megy el, mint számos más elmélet, hogy szándékosan indították el világhódító útjára, inkább balesetet feltételez. Már csak azért is, mert ismeretei szerint a legközelebbi denevérélőhely mintegy kétezer kilométernyire található Vuhantól, a piacon pedig nem árulnak denevérhúst. Viszont az inkriminált labornak van a világ egyik legnagyobb denevérvírus-gyűjteménye. Ha viszont így van, akkor nagy a baj és totális a morális deficit. Komolyabb, mint Csernobil esetében volt annak idején.

De nézzünk át Izraelbe, lássunk valami jót is. Az MTI híre szerint ott ugyanis öt hónapnyi vesztegzár után enyhítettek a korlátozásokon, újranyitják az országot, a felszabadító hadművelet sikeresnek bizonyult. Kinyitottak a boltok, a bevásárlóközpontok és a piacok, a kulturális és sportlétesítmények. Előbbiekbe bárki bemehet maszkban és a kötelező távolságot betartva, viszont a kulturális és sportintézményekbe csak az egészségügyi minisztérium által kiadott oltási igazolvánnyal rendelkezők, valamint a már nem fertőző volt vírushordozók. Az izraeliek tehát nem cicóztak. Először is, mivel a (viszonylagos) szabadságot a vakcina jelenti, ezért rohamtempóban oltottak (9,3 millió polgár, 4,3 millió tizenhat év feletti beoltott, köztük a hatvan év fölöttiek 89 százaléka), aztán meg nem nagyon vacakoltak azzal, hogy miért lenne több joga meccsre menni annak, aki már oltakozott.

Eldöntötték, oszt’ jó napot. Foci, mozi? Dokument jeszty? Ez utóbbin természetesen hosszan lehetne rágódni. Az előbbin azonban az eddigi eredmények tükrében aligha érdemes. Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy a vírustagadókat, oltáselleneseket és más futóbolondokat ez sem hatja meg, de a bizonytalankodóknak talán segít a döntésben.