Suba a subához, fekete a feketéhez

Ha csak egy milliméterre is eltérsz a faji és nemi megkülönböztetés ellen küzdők által kiszabott pályától, felvonyít a hiénakórus.

Washington, 2021. január 20. Amanda Gorman, 23 éves amerikai költõ szaval Joe Biden demokrata párti megválasztott amerikai elnök beiktatási ünnepségének helyszínén, a washingtoni Capitolium nyugati homlokzata elõtt felállított színpadon 2021. január 20-án. A 78 éves Biden az Egyesült Államok 46. elnöke lesz. MTI/EPA/AP pool/Patrick Semansky Fotó: Patrick Semansky

Politikailag szuperkorrekt világunkban nem könnyű a fekete költőnők élete (sem). Lehetsz napjaink felkapott, világszerte ünnepelt üdvöskéje, aki versét az idei amerikai elnöki beiktatáson több száz milliós virtuális közönség előtt szavalhatja el – ha csak egy milliméterre is eltérsz a kiszabott pályától, felvonyít a hiénakórus, s ha nem vigyázol, akár le is taszíthatnak alig elfoglalt piedesztálodról.

Pedig Amanda Gorman ifjú lírikus – tudatosan, avagy csak a korszellem mázsás súlyát érezve törékeny vállain – majdnem a jó megoldást választotta, amikor fordítót keresett verseinek hollandiai kiadásához. Marieke Lucas Rijneveld Nemzetközi Booker-díjas költőt kérte fel, aki nemcsak (születését tekintve) nő, de emellett még önmagát nembináris identitásúként is azonosítja – gyengébbek kedvéért: sem nő, sem férfi, esetleg ez is, az is –, ezért is vette fel a Marieke női keresztnév (pardon, előnév) mellé a Lucas férfinevet is.

Ámde mégis van egy fogyatékossága: bőrének alacsony pigmentszintje. Mindenképpen sápadtabb az arca, mint Janice Deul újságíróé és „aktivistáé”. Aki nyomban szóvá is tette ezt a Volkskrant című holland napilapban, érthetetlennek nevezve, hogy Gorman választása nem egy fekete műfordítóra esett. Mivelhogy Deul szerint az ifjú amerikai költő „életét és műveit nagyban meghatározza, hogy fekete és nő”. Az online tér, a demagógok e modern nagy agórája is magasabb fokozatba kapcsolt, nyomás alá helyezve a két célba vett ifjú művész(nő)t.

Akik mondhatták volna, közösen kiállva, hogy kikérik maguknak alkotói szabadságuk eme durva korlátozásának kísérletét. Mondhatta volna Gorman kisasszony, hogy majd ő eldönti, mi határozza meg életét és műveit, mondhatta volna, hogy éppen művei alapján érezte magához közeli lelki társnak Rijneveldet. Mondta is az utóbbi, hogy örömmel fogadta el a felkérést, mert „mostani megosztott világunkban Gorman fiatal hangja megmutatja a kimondott szó és a megbékélés erejét, olyasvalaki erejét, aki a jövőbe tekint”. Lehet, hogy itt követte el a hibát, ami végleg megbocsáthatatlanná tette bőrszínét. Mi az, hogy jövőbe tekintés? Mi ez a bratyizás egy fekete meg egy fehér értelmiségi között? Mi az, hogy megbékélés, amikor éppen az osztályharc fokozódása van napirenden? Semmi magyarázkodás, fél térdre, de gyorsan!

Rijneveld értett a szóból és visszalépett a feladattól. Majd találnak helyette mást. Nem tudjuk, jó műfordító lesz-e, az amerikai angol és a holland nyelv virtuóza; nem tudjuk, Amanda Gorman vele is könnyen egy hullámhosszra tud-e kerülni. Egyet azért tudunk. Fekete lesz és nő. A faji és a nemek közötti megkülönböztetés elleni világméretű küzdelem nagyobb dicsőségére.

A szerző újságíró

A borítóképen: Amanda Gorman szaval Joe Biden beiktatási ünnepségén

Forrás: MTI/EPA/AP pool/Patrick Semansky