Jó lenne, ha most, hogy az unió vezetése belátta, hogy a jelenleg érvényes szerződés módosításra szorul, és vitát nyit közös jövőnkről, a vitában minden szempont előkerülne. Azt a szerkezetet, amelyet az alapító atyák létrehoztak, alkalmas volt a közös úton való elindulás idejére. Azóta két döntő változás következett be. Az Európai Parlament közvetlenül választott képviselőkből áll, és az Európai Tanácsnak a félévente változó elnöke helyett – pontosabban mellett – van állandó, azaz öt évre választott elnöke. Ám egyik változás sem járt az új helyzetnek megfelelő jogok megadásával. Az Európai Parlament nemhogy nem alkothat önállóan törvényt, hanem még törvényjavaslatot sem nyújthat be, annak mindig az Európai Bizottságtól kell érkeznie. A tanács állandó elnökének pedig szinte semmi döntési joga nincs a tanácsülések előkészítésén és levezetésén kívül. Csengőrázó feladat ez, amit még a hazájában be nem vált Tusk úr is el tudott látni. A bizottság pedig most bizonyította be, hogy sok ezer jól fizetett alkalmazottja között egy sem akad, aki meg tudta volna menteni a díványvita szégyenétől a főnökét. Erre a bizottságra nincs szükség. A feladatait, már ami azokból szükséges, szét kellene osztani az Európai Tanács mint kormányszerű intézmény és az Európai Parlament mint törvényhozó szerv között.
Ez elméletben szép, a polgárok által érthető szerkezet, de a jelenlegi körülmények között szintén veszélyes. Két gondot látok: az egyik az úgynevezett szubszidiaritás elvének rendszeres mellőzése. Egy ilyen nemzetközi szervezet akkor tud harmonikusan működni, ha csak azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyeket közösen jobban lehet megoldani, mint ha a döntés a tagállamokban történne. Brüsszel hatalmi ambíciói szívesen és gyakran lépnek át efelett az elv felett, ami részben már meghozta a maga „gyümölcsét”: Nagy-Britannia távozott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!