időjárás 13°C Eufrozina , Kende 2022. szeptember 25.
logo

A szólásszabadság és a gyermekjogok védelmében

Németh György
2021.06.13. 14:00
A szólásszabadság és a gyermekjogok védelmében

Nem először írok erről, de újból és újból el kell mondanom. El kell mondanom azért, mert a törvényalkotási bizottság kormánypárti tagjainak június 10-én az Országgyűlésnek a T/16365/15. számon beadott úgynevezett összegző módosító javaslata ellen egy illusztris társaság – az Amnesty International Magyarország és a Társaság a Szabadságokért (TASZ) mellett és főként számos LMBT*-szervezet – nyílt levelet írt az országgyűlési képviselőkhöz, melyben azt kérik, hogy ne szavazzák meg azt – ennek tervezett időpontja kedd –, s kérésük támogatására tüntetést hirdettek az Országház elé hétfő este hat órára.

A szóban forgó törvényjavaslat a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szól, a szóban forgó módosító javaslat a nyílt levél megfogalmazása szerint „betiltaná a 18 éven aluliak számára az összes olyan terméket, reklám- és médiatartalmat, amely homoszexuális vagy transznemű embereket jelenít meg, tiltaná a társadalmi célú reklámokban az LMBTQI-emberek megjelenését, valamint betiltana minden olyan (akár csak részben) LMBTQI-témájú oktatási programot, amely említést tesz a homoszexuális, illetve transznemű emberek létezéséről”. A megfogalmazás a „valamintig” sem teljesen, de úgy-ahogy helytálló, azután viszont – politikailag korrekten fogalmazva – nem fejti ki az igazság minden részletét. A javaslat valóban tilalmazza a 18 éven aluliakat célzó „LMBTQI-témájú oktatási programot”, mert a benyújtók szerint annak nincs helye a közoktatásban – ott a nemi felvilágosításnak van helye –, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne történjék említés a homoszexualitás és a transzneműség létezéséről. Csak nem mindegy, hogyan. Nem úgy, ahogy azt az LMBTQI-témájú oktatási programmal a közoktatásba bekéredzkedők teszik. Nem meglepő, mert szögesen ellentétesek az érdekek. (Nem tudom nem megjegyezni, hogy a felkészültnek gondolt Amnesty International Magyarország és a Társaság a Szabadságokért Kocsis Máténak és Selmeczi Gabriellának tulajdonította a T/16365/15 számú összegző módosító javaslatot, ám azt Hende Csaba, a törvényalkotási bizottság elnöke nyújtotta be.)

Innentől ismétlem magam. Az alapkérdés, hogy mi a homoszexualitás oka. A hermafroditák, a kétneműek, akiknél férfi és női szervek és nemi jelleg is kialakul, egy rendellenesség túlélői (a hermafrodita magzatok döntő többségének léte spontán abortusszal szakad meg). Rendszerint nem egyetlen okra visszavezethető betegségről van szó. Ok lehet kromoszómahiba, enzimhiány, környezeti ártalom és mindez együtt. A homoszexualitásuk okaként az érintettek két dolgot szoktak említeni: ilyennek születtek (born this way) vagy azt maguk választották. Ha utóbbi, ajánlom figyelembe a felnőtté válás 18 éves korhatárát.

Ha ilyennek születtek, ha a homoszexualitásnak genetikai (-epigenetikai) okai vannak, akkor az a születéskor valóban eldőlt, s a tudomásulvételen és elfogadáson kívül nincs teendő. Csakhogy a genetikai (-epigenetikai) kizárólagosság tudományosan nem igazolt. Az eddigi legnagyobb, csaknem félmillió személy teljes génállományára kiterjedő, a Science 2019. augusztus 30-i számában ismertetett kutatás („Large-scale GWAS reveals insights into the genetic architecture of same-sex sexual behavior) arra jut, hogy nincsenek homoszexuális-gének, csak homoszexualitásra hajlamosító gének vannak, ám ezek együttes megléte is alig több mint ötvenszázalékos valószínűséggel magyarázza a homoszexualitás kialakulását, ám igen ritkán vannak meg együttesen. A többi tehát környezeti hatás.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez véglegesnek tekinthető ismeret, melyet újabb és nagyobb kutatás eredménye pontosíthat, de nem írhat felül. A lényeg, hogy a környezeti hatásoknak nem egyszerűen szerepe van, hanem döntő többség esetén az a nagyobb súlyú. A környezeti hatások értelemszerűen gyermekkoriak, mivel akkor formálódik a személyiség. Felnőtt ember képes lehet a negatív környezeti hatások kivédése, vagy ha nem, lelke rajta. Ám erre a gyermek nem képes és tőle el sem várható. Mivel ez a helyzet, a társadalomnak és a politikának, a kormánynak és a törvényhozásnak feladata van. Ezt foglalta az alaptörvénybe az elhíresült 9. módosítás. E feladat az alapismereteknek biztonságot adó egyértelműséggel való bevésődésének biztosítása, az egyértelműségek megkérdőjelezésének megakadályozása. A szóban forgó T/16365/15. számon beadott módosító javaslat erre tesz kísérletet. Hogy milyen színvonalon és hatékonysággal, azt végső soron az arra hivatkozó gyakorlat dönti majd el.

Nézzük akkor, hogy miről nem szól a szóban forgó módosító javaslat!

A javaslatban szó nincs gyűlöletkeltésről és uszításról, a melegséggel és transzneműséggel kapcsolatos tudományos párbeszéd és felvilágosító munka ellehetetlenítéséről, a szólásszabadság sérelméről, az egyenlő emberi méltósághoz és a diszkrimináció-mentességhez való jog korlátozásáról, stigmatizációról és tabusításról, nemi diszfóriától szenvedő fiatalok és felnőttek lelki egészségének veszélyeztetésről, kellő időben és prevenciós céllal információhoz jutásuk megakadályozásáról, ahogy nincs szó a személyiségük teljes kibontakoztatásához szükséges oktatáshoz és neveléshez való hozzájutás, beleértve a szexuális edukáció és családi életre nevelés akadályozásáról sem. Affirmatív támogatáshoz való hozzájutásuk megtiltásáról sincs szó, csak éppen nem kizárólagosan, hanem akkor, ha nemi diszfóriájuk szakszerű és kellő idejű segítség ellenére is megmarad.

Lehetséges, hogy aki akar, talál hasonlóságot az 2013-ban elfogadott orosz jogszabállyal, ám azóta sokkal többet tudunk és jobban értjük a problémát, ami miatt indifferens, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2017-ben miért is mondta jogsértőnek a szóban forgó jogszabályt, s miben látta az emberi jogok európai egyezményének a véleménynyilvánítás szabadságáról, illetve a megkülönböztetés tilalmáról szóló cikkelyének sérelmét, s az ENSZ gyermekjogi bizottsága és emberi jogi bizottsága és az Európa Tanács velencei bizottsága miért látta azt a nemzetközi emberi jogi normák megsértésének.

A lóláb igazán a nyílt levél végén lóg ki, a manipulációs szándék akkor válik nyilvánvalóvá. Dicséretes, hogy az ENSZ gyermekjogi bizottsága lépéseket vár az iskolai diszkrimináció és zaklatás felszámolására. Ebből a diszkriminációt nem nagyon értem, talán olyasmiről van szó, amit régebben kiközösítésnek neveztek és melyben a nem szeretett osztálytársnak volt része; a zaklatás (bullying) pedig sajnálatosan egyre elterjedtebb, aminek biztosan nincs köze a homoszexualitáshoz, hacsak a nyílt levél írói azt nem állítják, hogy a homoszexuálisok valamikori ideális helyzete épp most indult romlásnak. A lóláb az LMBTQI-gyermekek/-diákok/-fiatalok kifejezések formáját ölti s egy 11 éves meleg – Uramisten, 11 éves és tudja magáról, hogy meleg! – gyermek a lólábon a pata! A felnőtt kor felé közeledve formálódik a nemiség, a folyamot esetleg félresiklik, nemi diszfória alakul ki, amin a döntő többség idővel szerencsésen túllendül, idővel kinövi, főleg ha szakszerű segítséget kap. Hogy miért kívánja ezt az Amnesty és a TASZ akadályozni, nem értem. Fontos szerepük lehetne annak kikényszerítésében, hogy a segítség minden érintetthez valóban megérkezzen és szakszerű legyen.

Hogy az LMBT*-szervezetek miért akadályozzák, azt érteni vélem, ám el nem fogadom. Az irodalmi munkásság részeiként kitalált történetekkel való „érzékenyítés” lepereg arról, akinek történelmi emlékezetéből nem kopott ki, hogy a nácik a Jud Süss filmmel, a kommunisták a Szabad Nép-félórákkal mire is próbáltak érzékenyíteni.

A szerző szociológus

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.