Nem kell az uniós statisztikákat bújni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: Nyugat-Magyarország fényévekre van a keleti régiótól, s még rosszabb a helyzet, hogyha Budapest fejlettségét vetjük össze hazánk hátrányos helyzetű térségeivel. Bármilyen döbbenetes, de óriási a szorzó mértéke: négyszeres. S ami még rosszabb hír, hogy az elmúlt években sem szűkült a szakadék a keleti és a nyugati régiók között. Magyarországon akadnak a világgazdasági vérkeringésbe becsatlakozó, dinamikus területek, reménytelen perifériák és köztes helyzetű térségek. Az eltérések akkorák, hogy uniós és állami szinten is foglalkozni kell velük.
Éppen ezért fontos dolog, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Világgazdaság minapi konferenciáján alapvető célnak nevezte a legrosszabb helyzetben lévő régiók felzárkóztatását. Kiemelvén: nem elfogadható, hogy Magyarország négy legrosszabb helyzetben lévő régiója az Európai Unió húsz legrosszabb helyzetű régiója között található. Ezért ha uniós források érkeznek, akkor mindet ezekbe kell küldeni. Speciálisan magyar jelenségről van szó? Erről szó sincs, elég példának okáért Ausztriát felhozni. A történelmi Magyarországhoz tartozó Burgenland (Őr- és Várvidék) tartomány osztrák viszonylatban fejletlennek minősült, amikor Ausztria 1995-ben belépett az unióba. Célzott programmal azonban sikerült felzárkóztatni az uniós átlaghoz.
Ráadásul az oly sokszor emlegetett regionális különbségek nem új keletűek. Tudniillik Magyarországon évszázadok óta két világ van: Hunnia és Pannónia – s nem ideológiai, hanem gazdasági értelemben –, továbbá Budapest, amely ugyancsak gazdasági értelemben állam az államban. Vagyis szó sincs most kuruc–labanc ellentétről, hanem a két világ fejlettségbeli kiegyenlítéséről. De nézzünk a dolgok mögé! Míg például Budapesten a lakosság valamivel több mint tíz százalékát érinti a szegénység vagy a kirekesztődés kockázata, addig a legszegényebb Észak-Magyarországon minden negyedik háztartást. De a Dél-Dunántúlon sem rózsás a helyzet. Amennyiben pedig az európai uniós összehasonlítást nézzük, az EU húsz legalacsonyabb egy főre jutó gazdasági teljesítményt produkáló térségében jobbára bolgár, román és lengyel régiókkal osztozunk az utolsó helyeken, az uniós átlagot pedig egyetlen magyar közigazgatási egység éri el, ez pedig Közép-Magyarország. A területi egyenlőtlenségek mérséklésére pusztán három dolog kell: pénz, pénz és pénz. S miután évszázados eltéréseket kell ledolgozni, ez a folyamat belső pénzügyi forrásokból aligha valósulhat meg. Egyébként pedig azért – is – léptünk be az unióba, mert a közösség hitvallása, hogy felzárkóztassa a hátrányos helyzetű régiókat.
