Burgenlandi recept a felzárkóztatásra

Hunnia és Pannónia kiegyenlítése hosszú folyamat lesz. De jó hír, hogy napirendre került.

2021. 06. 26. 10:00
Budapest, 2018. január 29. Móricz-Sabján Simon, a Világgazdaság fotóriportere Borsosék címû sorozatának egyik felvétele. A nyolctagú Csongrád megyei családot bemutató sorozat elnyerte a MÚOSZ Nagydíjat a 36. Magyar Sajtófotó Pályázaton 2018. január 28-án. MTI Fotó: Móricz-Sabján Simon Fotó: Móricz-Sabján Simon
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagy kérdés, hogyan. Királyi út persze nincs, ám a burgenlandi receptből mi, magyarok is ki tudnánk főzni valamit. Annál is inkább, mert Ausztria legkeletibb tartománya jelentősebb városokat, gazdasági központokat nélkülöző periféria, csaknem teljesen vidékies térség. Sikerült azonban az infrastruktúrát átlagos osztrák nívóra fejleszteni, főként uniós pénzekből épültek meg a köz- és vasutak, sztrádák, olyan réseket, turisztikai és történelmi vonzerőt fedeztek fel, amelyekben naggyá tudtak válni. Nem beszélve arról, hogy az agráriumot, az ideilleszthető szőlő- és borágazatot világhíressé tették két évtized leforgása alatt. A lényeg, hogy Burgenlandot sokkal inkább Ausztriának lehet érezni, mint korábban.

Persze az összes magyar hátrányos helyzetű régióra nem lehet alkalmazni a fenti konstrukciót, tekintve, hogy eltérő gazdasági szerkezetű helyekről van szó, ugyanakkor az említett szektorokra nálunk is lehet alapozni. Magyar viszonylatban nagy kihívás még a duális gazdaság felszámolása is: míg a multik és más, sok esetben hazai tulajdonban lévő nagyvállalatok nálunk szigetként üzemelnek, de a globális értéklánc tagjai, addig a kis- és közepes vállalkozások döntő része nem tud kapun belülre kerülni. Az elmaradott területeken érződik csak igazán a probléma: a vállalati működő tőke még kerüli is ezeket.

Hunnia és Pannónia kiegyenlítése hosszú folyamat lesz. De jó hír, hogy napirendre került. Tudniillik abból nem válhat gyakorlat, hogy az ország szegényebb részein élők elvándorolnak a gazdagabb megyékbe: miközben egyes helyek kiürülnek, a másik helyen kitehetjük a megtelt táblát. Mindannyian ismerjük a sztorikat: a Borsodból, a Nyírségből a Nyugat-Magyarországra áttelepülők történetét. Az uniós források megléte, ide csoportosítása mellett valószínűleg kell egy erre a helyzetre kidolgozott szakmai program is. És olyan eredményesség, hatékonyság, mint ami Ausztria keleti pontján megvalósult.

Ha nekik összejött, nekünk miért ne sikerülne egy hasonló bravúr?

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese

Borítókép: Móricz-Sabján Simon, a Világgazdaság fotóriportere Borsosék című sorozatának egyik felvétele. A nyolctagú Csongrád megyei családot bemutató sorozat elnyerte a MÚOSZ Nagydíjat a 36. Magyar Sajtófotó Pályázaton 2018. január 28-án.

Fotó: MTI/Móricz-Sabján Simon

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.