„Figyeljétek összetettségét, szólt a tanárnő, s felemelt egy csillogó hátú szép bogarat” – énekelte Cseh Tamás Bereményi Géza szövegét. A dal keletkezése óta nagyot fordult a világ, és a globalizmus megjelenésével az összetettség, a minden mindennel összefügg jelensége más és minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott. A világjárvány a maga összetettségében, mondhatni, komplexitásában például egyértelműen a globalizmus számlájára írható. Nem mintha nem lett volna enélkül is elég a rovásán. Utazgatunk, röpködünk, hordozunk, valaki eltüsszenti magát Kínában, és Olaszország hamarosan kis híján összeomlik.
De vegyünk egy másik példát! Bemegyek a fatelepre, bemondom, mit szeretnék, majd helyet cserélnek a szemeim. Egy szigorúan véve építőipari hulladéknak minősíthető préselt valami fogyasztói ára pár hét alatt száz százalékkal emelkedett. Nem tíz, nem húsz, száz. Az ember első indulatból azt gondolná, hogy persze, felpörgött az infláció, elszabadult az üzemanyag ára, emelkednek a bérek, a támogatásoknak köszönhetően szárnyal az építkezési kedv, és a kereskedők kaszálnak egy nagyot.
Mindez benne van a pakliban, és már ennyi is bőven elég lenne, de a probléma még ennél is összetettebb. Az van ugyanis, hogy az amerikai tőzsdén minden eddigi rekordot megdöntött a faanyagok határidős árfolyama, aranyáron megy a cucc, és mindemellett még hiány is mutatkozik. Valamint azonnal beszálltak a spekulánsok is. Állattani besorolás szerint hiénák, esetleg dögkeselyűk. Amerikában is megnövekedett a lakásfelújítási és -építési kedv. A Covid-menekültek elindultak a belvárosból a külvárosba, és ott jellemzően fából építkeznének. Kitört a vámháború az USA és Kanada között, a kanadaiak megvonták a vállukat, és eladták az anyagot a kínaiaknak. Az oroszok korlátozzák a fa nyersanyagok exportját. Ezért aztán a fűrésztelepek akkor is eladják a fát, amikor még a rigó fütyül rajta az erdőben.
Mindeközben a multik sem tétlenkednek, a Microsoft és az IKEA úgy vásárol magának szén-dioxid-kvótákat (már ezt is adják-veszik), hogy irgalmatlan pénzeket fizetnek a nagy erdőtulajdonosoknak, amennyiben nem vágják ki a fákat. Végül, de nem utolsósorban az amerikaiak felfedezték Európát úgy is, mint fapiacot, és elkezdték átcígölni a rönköket az óceánon. Én meg állok Magyarországon, egy kisvárosi fatelepen, és nézek, mint ló a rozsban.
