Könyvégetések Németországban

A romboló baloldal minden nemzetre, normális családképre, kulturális örökségünkre vonatkozó hagyományt el akar pusztítani.

Forrás: youtube (képernyőfotó)

A papírusztekercsek és Gutenberg óta a könyvek szent dolgok, mert évezredek óta a történelem, a kultúra és a tudomány forrásai. A könyveket tisztelni kell, mert nélkülük nem lehet továbbadni a tudást, a társadalmi és a tudományos fejlődés legújabb vívmányait. De pontosan ezért tartják őket veszélyesnek a totalitárius rendszerek.

Ezért égetett el a náci rezsim 1933 márciu­sa és októbere között Németország több városában látványosan olyan könyveket, amelyeket nem tartottak művészetnek vagy nem feleltek meg politikai eszméiknek, célkitűzéseiknek.

Ezek olyan zsidó, baloldali és pacifista írók művei voltak, amelyeket a nemzetiszocialisták barbár propagandagépezete romlott kultúrának, illetve korcs művészetnek titulált, feketelistákra tett és eltávolíttatott a könyvtárakból, a boltokból, szerzőiket pedig az irodalmi közéletből.

A XX. század egyik legfontosabb disztópiájában, Ray Bradbury Fahrenheit 451 című sci-fijében is a könyvégetés játssza a főszerepet. A fantasztikus regény egy olyan társadalomról szól, amelyben betiltották a könyveket, azok birtoklása és az önálló gondolkodás főben járó bűnnek számít, mert antiszociális viselkedéshez és a társadalom bomlasztásához vezethet. Ebben az autoriter államban a tűzoltóság legfontosabb feladata nem a tűzoltás, hanem az elkobzott könyvek elégetése.

Amikor a főhős, Guy Montag, a rendszer hű szolgája azt látja, hogy egy idős nő a könyveivel együtt inkább elégetteti magát, mintsem hogy azok nélkül éljen tovább, zavartan elgondolkodik. Előszedi az elkobzott, de sunyiban elrejtett könyveit, és felesége, Mildred nemtetszése ellenére elkezd olvasni. A szocialista besúgórendszer mintájára Mildred be is árulja őt a főnökének. Büntetésül Beatty kapitány parancsára a lángszórójával fel kellene gyújtania saját házát. Ehelyett azonban inkább a főnökét égeti el, majd elmenekül. Azon is csodálkozik, hogy a média miért nem tudósít arról a háborúról, amely éppen folyik.

A háború elhallgatása emlékeztet a George Orwell 1984 című regényében szereplő, Óceánia és Eurázsia között folyó állandósult háború hazug ábrázolására is. Ez a gondolat is megerősíti azt a tényt, hogy a totalitárius rendszerek velejárója a háború. Minden ilyen rendszer legnagyobb ellensége a szabad eszmeiség, az önálló gondolkodás, amely a tudással párosulva törvényszerűen a rendszer hamisságának felismeréséhez és lázadáshoz vezet.

Pontosan ezt tapaszthatjuk ma a romboldal (romboló baloldal) cancel culture néven ismertté vált szánalmas liberális eszmevilágában, amely minden nemzetre, normális családképre, kulturális örökségünkre vonatkozó hagyományt, amely az eddigi értékrendszerünket jellemezte, el akar pusztítani.

Negatív konnotációba, illetve tiltottá tesznek bizonyos szavakat, elferdítik némelyek értelmét, gondolatrendőrségként működve törölnek, letiltanak, lekapcsolnak mindenkit, aki nem az ő téveszmevilágukat élteti. Ez a mai kultúrharc az erkölcsi és fizikai megsemmisítés mellett a virtuális térben is tombol.

A könyveket is nemcsak fizikailag, hanem virtuálisan is el lehet égetni. Például úgy, hogy kilistázzák őket a könyvterjesztők raktáraiból, a könyvesboltok, könyvtárak polcairól, az online kereskedők adatbankjaiból. Pontosan ez folyik manapság Németországban is.

Persze az indokok különbözők. A Német Könyvkereskedők Egyesületének (Börsenverein des deutschen Buchhandels) lapja, a Börsenblatt is erről panaszkodott a minap. Az egyik legnagyobb német könyvterjesztő, a Libri tavaly számos kis kiadóvállalat 180 ezer könyvét listázta ki azzal az indokkal, hogy azokból egy darabot sem adtak el, és helyre van szükségük az egymillió könyvet tartalmazó központi raktárukban. Ezek mellett kitöröltek minden 4,90 eurónál olcsóbb könyvet is. Mi több, aktuális utazási könyveket is visszaküldtek, de egy tízkötetes sorozatból a negyedik kötet összes példányát is.

A Libri azon állítását, miszerint csak eladhatatlan könyveket listáztak ki, a kiadók nem fogadták el. A könyvterjesztő állítása szerint 250 ezer címet akarnak törölni a kínálatukból, ami sok kis kiadó végét jelentheti, mert elvesztik az értékesítési csatornájukat a kereskedőkhöz. Nagyon sok kis könyvesbolt és online könyvkereskedés kizárólag a Libri katalógusaiból és szortimentjéből állította össze saját kínálatát. A kilistázott könyveket az érdeklődők ezután sehol sem találják meg, csak esetleg az Amazonnál. De arra sincs garancia, mert az Amazon is gyomlálja a kínálatát. Nem mindig ideológiai alapon, hanem néha a nagyobb árrés elérése érdekében.

Ez pár éve a nagy francia Hachette kiadóvállalattal is megtörtént, amikor hirtelen ötezer szerzőjét törölték a kínálatból, de hasonló okokból a svéd Bonnier kiadó is megérezte a világ legnagyobb könyvkereskedőjének piaci hatalmát.

A könyvterjesztés és -kereskedelem erős koncentrációja nem tesz jót a könyvpiacnak. Főleg ha a balliberális ideológia uralkodik el az ágazat felett. A fentebb említett Börsenblatt egyik cikkében arról ír, hogy „a véleményszabadság nélkül nem lehet sokrétű a szakma”, de „nem minden könyvesbolt akarja agresszív összeesküvéselmélet-gyártók vagy jobboldali kiadók könyveit árulni”. Egy könyvesbolt tulajdonosa úgy nyilatkozott, hogy „pattanást kapok a gondolattól, ha bizonyos dolgokat kell postáznom a nevemben”. Ezért egyéni zárolási opciókat követelnek a nagy könyvterjesztőktől, amit például a Libri 700 webshopjában meg is akar valósítani, és cikkszámokkal ellátott zárolólistákat állít össze. A legnagyobb német könyvterjesztő, a KNV felkínálja 1300 partnerének azt a lehetőséget, hogy ajánlatukból komplett kiadókat tudjanak eltávolítani.

A virtuális könyvégetés liberális vírusa teljes erővel dúl a német könyvpiacon. A politikailag nem korrekt könyveket elégetik a digitális purgatórium tüzében (kilistázzák).

A Thilo Sarrazin milliós példányszámban eladott könyvein gazdagodó könyvkiadó már nem akarja tovább publikálni a „vitatott” jelzővel megbélyegzett bestsellerszerző műveit. Sőt erről megszavaztatták a dolgozóikat is. Gyáva könyvkereskedők Sarrazin könyveit csak pult alól vagy a legalsó polcokról árulják, és ki sem merik tenni a kirakatba. Volt olyan, szintén „vitatott” jelzővel megbélyegzett író, aki csak Luxemburgban talált nyomdát, amely hajlandó volt legújabb könyvét kinyomtatni.

A virtuális könyvégetésből aktívan kiveszi a részét a baloldali Der Spiegel magazin is, amelynek sikerlistája a német könyvpiacon iránytűként működik. Amikor Rolf Peter Sieferle történész Finis Germania című, posztumusz megjelent könyve elérte a 6. helyezést, akkor a hamburgi lap szerkesztői egyszerűen levették a listáról, mert nem tetszett nekik a tartalma.

Ezzel a szégyenletes manipulációjukkal elterelték a figyelmet a könyvről, jelentősen csökkentve annak piaci sikerét.

A német feminista gondolatrendőrség az amerikai szerző, Robert Greene A csábítás 24 törvénye című könyvét pécézte ki, mert szerintük az „a fizikai erőszak használati utasítása”, és ezért az „senki kezébe ne kerüljön”, egyetlen könyvespolcon se álljon. A kampányukkal rádióadásokban, befolyásos feminista bloggerek írásaiban arra szólították fel a közönségüket, hogy negatív értékeléseket írjanak a könyvről. A kampány következtében a könyv eltűnt a könyvterjesztők listájából és számos könyvesbolthálózat polcairól.

A virtuális máglyarakások füstje sűrű fekete leplet terít a német könyvpiacra.

A többségében liberális kezekben lévő könyvterjesztés és az attól nagymértékben függő könyv-kiskereskedelem egyre inkább megakadályozzák a konzervatív, jobboldali vagy egyszerűen nem woke, azaz az uralkodni vágyó balliberális korszellem ellenében megjelenő könyvek piacra jutását.

A cancel culture szikes talaján lassan maga a kultúra is egyoldalúvá, sivárrá és unalmassá hervad.

A borítókép forrása: YouTube /képernyőfotó/