Magyarok nélkül nem fog menni

Másfél évvel ezelőtt az egyik pillanatról a másikra megváltozott az életünk, elveszítettük a szabadságunkat, az életünk egy részét, amelyet annyira szerettünk. Bajba kerültek a vállalkozásaink, a turisztikai ágazat pedig egyik pillanatról a másikra megszűnt létezni – a kibocsájtása a nullához közelített. A szektor minden nehézség ellenére túlélte a válságot, és azt látom, hogy mindenki dolgozni szeretne. Szeretnénk visszakapni azt, ami a miénk volt. Ezt azonban csak szeretettel, végtelen türelemmel és összefogással lehet. No meg, persze, sok munkával és kellő bátorsággal. Régi bölcsesség, hogy nem érdemes elkövetnünk a hibáinkat, ha nem tanulunk belőlük. Nézzük, milyen tanulságokkal szolgált az elmúlt másfél esztendő!

20201216 MN Budapest Guller Zoltán Magyar Turisztikai Ügynökség Magyar Nemzet fotó:Mirkó István

Másfél évvel ezelőtt az egyik pillanatról a másikra megváltozott az életünk, elveszítettük a szabadságunkat, az életünk egy részét, amelyet annyira szerettünk. Bajba kerültek a vállalkozásaink, a turisztikai ágazat pedig egyik pillanatról a másikra megszűnt létezni – a kibocsájtása a nullához közelített.

A szektor minden nehézség ellenére túlélte a válságot, és azt látom, hogy mindenki dolgozni szeretne. Szeretnénk visszakapni azt, ami a miénk volt. Ezt azonban csak szeretettel, végtelen türelemmel és összefogással lehet. No meg, persze, sok munkával és kellő bátorsággal.

Régi bölcsesség, hogy nem érdemes elkövetnünk a hibáinkat, ha nem tanulunk belőlük. Nézzük, milyen tanulságokkal szolgált az elmúlt másfél esztendő!

Sötétség nélkül nincsen értelme a világosságnak

A magyar turizmus-vendéglátás 2008-ban is összeomlott, a polgári kormányzás második évében indult növekedésnek, és egy évvel később a kibocsájtása meghaladta az összeomlás előtti szintet. Onnantól kezdve folyamatosan nőttek a számok, 2019-re a 2010-es érték másfélszeresét állította elő a turizmus.

Naponta százszámra jöttek a repülőgépek, megháromszorozódott a turistáknak kiadott lakások száma, megteltek a strandok, az éttermek teraszai, sokszor úgy érezhettük, megtelt az ország is. Majdnem kétszer annyian üdültek és pihentek nálunk, mint ahányan Magyarországon élünk.

A turisztikai vállalkozások virágoztak, újabb és jobb éttermek nyíltak, újabb és izgalmasabb helyeket fedeztünk fel saját hazánkban. Ha az elmúlt másfél év nem történt volna meg velünk, talán nem értékelnénk azt, ami azelőtt volt, és talán nem várnánk annyira azt, ami előttünk áll. Sötétség nélkül nincsen értelme a világosságnak.

Magyarok nélkül nem fog menni

A legnagyobb tanulság talán Budapest ügye, ahol 2019-ben a turisták 93 százaléka külföldről érkezett. Nincs még egy ilyen méretű európai főváros, ahol ez így lett volna. Bécsben a külföldiek száma 80 százalék, Londonban, Párizsban 60 százalék körüli. Miközben a vidéki Magyarország reneszánszát élte tavaly nyáron, a budapesti szálláshelyek kongtak az ürességtől. A budapesti, csak külföldiekre épülő modell megbukott, paradigmaváltásra van szükség, csak külföldiekből nem lehet fenntartani a budapesti turizmust, szállodát, éttermet, attrakciót vagy éppen fesztivált.

El kellene fogadni végre, hogy ahogy nincsen Budapest nélkül Magyarország, úgy Magyarország nélkül sincsen Budapest. El kell érni, hogy a belföldiek aránya Budapest turizmusában a mai 7 százalékról 2030-ig 25 százalékra emelkedjen, és a kizárólag a külföldiekre épülő modell sehol ne maradjon meg.

Ne felejtsük tehát: magyarok nélkül nem fog menni!

Adatok nélkül nem fog menni

Emlékszem, mikor több mint öt évvel ezelőtt, az első munkanapomon az ügynökségnél megkérdeztem munkatársaimat, hogy mégis hány külföldi turista utazik egy évben Magyarországra, a válasz meglepő volt, de akkor – jobb híján – elfogadtam: 20 millió külföldi utazik be, ebből 5 millió külföldi száll meg kereskedelmi szálláshelyen, 7 millió átutazik Magyarországon, a többiről nem tudjuk, hogy mit csinál. Másnap, egy másik megbeszélésen visszaidéztem ezeket a számokat, amikor is a velem szemben ülők közül valaki azt mondta, nem is 20, hanem 40 millió külföldi utazik be egy év alatt az országba.

Innen indultunk. Ehhez képest ma már nemcsak a számukat, hanem az életkorukat, nemüket és a várost is tudjuk, ahonnan elindultak. Tudjuk, mennyit költenek, mikor foglalták le a szállást, mikor csekkoltak be és mikor ki. Használjuk a mobilcella-információkat, nemsokára pedig vendéglátóhelyek és turisztikai attrakciók, programok forgalmát, azaz mindent, ami ahhoz szükséges, hogy ne intuíciók vagy a kollektív bölcsesség alapján döntsünk – hanem minden esetben kizárólag adatok alapján.

Az adatokból tudjuk, hogy a budai várban a külföldi turisták 46 percet töltenek, tudjuk azt is, hogy a csehek nem, de a lengyelek sokat utaznak más településre. Tudjuk, hogy az oroszok naponta kétszer mennek a Hévízi-tóhoz és azt is, hogy volt olyan nap, amikor Siófokra Nyugat-Magyarországról senki nem érkezett.

Az idei nyári kampányainkban már minden turisztikai térség marketingaktivitásai csak azokon a településeken és csak azoknak a social media felületein jelennek meg, ahonnan és akiket abba a térségbe szeretnénk hívni. Ott és azt fejlesztjük, ahova a turisták mennek, ha a strandra, akkor a strandot, ha kastélyba, akkor a kastélyt, a belvárost, a piacot, a bobpályát. Csak azt fejlesztjük, amit használnak, csak azt, aminek van értelme.

Végezetül pedig nézzük meg, mi vár ránk a következő néhány hónapban.

A magyarok utazni akarnak és utaznak is. Az európaiak utazni akarnak és néhány nap múlva utazni is fognak. Mint a pezsgős palackból a dugó, repül majd ki a turizmus, és épül újra minden, amit a vírus lerombolt. Európa júliusban, Amerika szeptemberben, Kanada késő ősszel indul, jövőre pedig visszatérnek a távol-keleti turisták is.

A belföldi forgalom számításaink szerint erősebb lesz a tavalyi rekordévinél, összességében pedig közel kétszer annyi vendégéjszakát várunk erre az évre, mint a tavalyi évben számoltunk, és minden reményünk megvan arra, hogy jövőre elérjük a 2019-es „bezzeg év” számait.

A képzeletbeli társasjáték tábláján a piros-fehér-zöld bábu elsőként indult el a startvonalról, minden reményünk megvan arra, hogy egy év alatt talpra állítjuk az ágazatot, visszaszerezzük azt, ami a miénk volt. De gyorsnak, bátornak és együttműködőnek kell lennünk – olyannak, aki tanul a hibáiból, és tudja, a siker soha nem végleges, mint ahogyan a kudarc sem végzetes.

A többi bábu is nemsokára elindul majd. Győzelemre fel!

Az eredetileg a Világgazdaságban megjelent cikk szerzője a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója

(A borítóképen a szerző, Guller Zoltán. Fotó: Mirkó István)