Nem vagy egyedül, nem vagy egyedül, valaki egész éjjel hallgat, nem vagy egyedül, már megint füle van a falnak, énekelte annak idején a Kontroll Csoport. És valami feszt kattant a telefonban. Mindezek ellenére sokáig abban a tudatban éltem, hogy a Pegazus egy szárnyas görög ló vagy legfeljebb egy szórakozóhely, aztán most kiderült, hogy nem csak.
Kíváncsian várom a lehallgatási ügy fejleményeit, bár kötve hiszem, hogy valaha pontos képet alkothatunk erről az egészről.
A titkosszolgálatok azért titkos szolgálatok, mert titokban szolgálnak. Amennyiben nem, akkor már titoktalan (titok nélküli) szolgálattá válnak, ami azt jelenti, hogy valamit elszúrtak. Hallgatózni persze csúnya dolog, erre érzékenyítettek régebben az oviban is, de műfelháborodni, úgy tenni, mintha ez a Pegasus-sztori váratlan lenne, mi több, meglepő, teljesen felesleges.
Ez a világ úgy állt össze mára, hogy valakik, valahol, valakiről mindent tudnak. Még azt is, amit maga az illető sem. Ezt hallgatólagosan elfogadtuk, amikor használni kezdtük a haladás és a fejlődés vívmányait, illetve amikor egyes tételeit ránk kényszerítették. A haladás és a fejlődés lépcsőfokai döbbenetesek, mondhatnánk fantasztikus, hogy hol tart már a tudomány. Először úgy volt, hogy amennyiben a feleségem mondjuk vízcsapokat keresgélt a telefonja segítségével, akkor a számítógépemen (az enyémen) rögvest megjelent egy komplett vizesblokk. Aztán már csak beszélgetnünk kellett egy csinos kis csapról, és mindkettőnk gépén megjelentek a mosogatók. Nem vagyok paranoiás, de ez nem jelenti azt, hogy nem üldöznek. Ekkor az a gyanúm támadt, hogy hamarosan csak gondolnom kell egy tömítésre és jönnek a fürdőkádak. Félreértés ne essék, nem mosdatok én szerecsent (nem tudom, ezt a szót szabad-e még használni a megbélyegzés veszélye nélkül és esetleg a továbbiakban hagyjam ki azt a bizonyos csipetnyi reszelt diót a krumplipüréből, mert kiírom magam a civilizációból tüstént és üstöllést), csak mondom.
Szóltam, vagy mi. De azért nem kell mindjárt pánikba esni, van megoldás, és mindjárt kéznél. A probléma kezelhető performansz jelleggel és a sportértéke sem utolsó. Fogunk egy szép nagy keményfa tönköt. Erre ráhelyezzük a telefonunkat, a laptopunkat, a bank- és hitelkártyáinkat, a különféle vásárlói kártyáinkat, majd végül, de nem utolsósorban nekitámasztjuk az okostévénket. Majd egy Most okoskodj, kos! felkiáltással megragadjuk a legkedvesebb hasító fejszénket és akkurátusan pozdorjává zúzzuk az egészet, mit sem törődve az elektroszmogtól szagló halálhörgésükkel. Ezután következhet egy kevéske sósav, amennyit a morzsalék felvesz. A legkeményebb ultrák mindezek után felkereshetik a bankjukat, töröltethetik a számlájukat (amelyből a bank pontosan tájékozódhat afelől, hogy mire, mikor, mennyit költ a kedves ügyfél, ezért kellett a rendszerváltás hajnalán kirúgni Marikát a pénzügyről, aki leszámolta a dolgozó markába a zsozsót, oszt’ jó napot) és bevarrhatják a pénzüket a cihába. Ezt követően pihenésképpen mintegy egy hónap áll rendelkezésükre ahhoz, hogy kitalálják, mi legyen a következő fizetésükkel. Ha mindez megvan, már csak néha hátra kellene pillantani, hogy követi-e még őket a ballonkabátos.
A Pegasus viszont, ugyanakkor és ellenben egy olyan kártékony szoftver, amivel a célszemély életének minden aspektusát nyomon követhetik.
