Három és fél évvel ezelőtt, az akkori román miniszterelnök, a szociáldemokrata Mihai Tudose a középkort idéző üzenetet fogalmazott meg egy bukaresti hírtelevízió vitaműsorában. A telefonon bejelentkező kormányfő az erdélyi magyar pártok autonómiamegállapodására reagálva, s a Székelyföldre utalva azt mondta: „ha a székely zászló ott lóg majd a helyi intézményeken, mind a zászló mellett lógnak majd”. A kijelentés óriási felháborodást okozott a magyarság körében, egységes követelésként fogalmazódott meg Tudose mielőbbi távozása a kabinet éléről.
Néhány nappal később a hatalmon lévő román Szociáldemokrata Párt vezetősége megvonta a politikai támogatást a miniszterelnöktől, ennek nyomán a kormányfő lemondott tisztségéről. Aligha meglepő: nem a magyarellenes, zászlós gyűlöletbeszéd okozta a hírszerzési akadémián mesteri diplomát és doktori fokozatot szerző Tudose bukását. A politikus már korábban elvesztette az akkor mindenhatónak számító Liviu Dragnea bizalmát, mielőbbi eltávolítása a miniszterelnöki posztról várható volt.
Közel három és fél évvel Mihai Tudose esete után most újra egy olyan vezető román politikus élt a nyílt magyarellenesség eszközével, akinek karrierje leáldozóban van. Jelenleg minden arra utal, hogy a szeptemberi pártkongresszuson elveszíti a kormányzó Nemzeti Liberális Párt elnöki pozícióját Ludovic Orban. Kihívója az a Florin Cîțu miniszterelnök, aki mögött egyre több megyei pártszervezet sorakozik fel, és Klaus Johannis államfő támogatását is élvezi. A vesztét érző Orban székelyföldi kampányvizitjén azt mondta ki hangosan a párttársai előtt, amiről eddig csak háttérbeszélgetéseken, kocsmai vágybörzén illett elmélkedni román politikusi körökben: így vagy úgy, de változtatni kellene a magyarlakta régió etnikai arányain. Orbannak ezzel kapcsolatban a befektetések, fejlesztések jutottak eszébe. Úriember Tudose mellett, aki fellógatást emlegetett a székely zászlót kitűzők kapcsán.
Az etnikai arányok megváltoztatásának módszereiről beszélő Ludovic Orban amúgy nagy kedvenc az Európai Néppártban (EPP). Ő volt az, aki miniszterelnöksége alatt „a jó Orbanként” mutatkozott be az EPP egyik ülésén, viccesnek szánt utalással az akkor már néppárti támadások kereszttüzében álló Orbán Viktorra. A Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor magyarellenes betelepítési politikáját idéző kijelentésekkel kampányoló „jó Orbanról” mondta azt tavaly szeptemberben Manfred Weber, az EPP európai parlamenti frakcióvezetője, hogy Johannisszal együtt „visszatérítették Romániát az európai útra”.
Orbannal vagy Orban nélkül, a Székelyföld kérdése időről időre – különböző célzattal – a bukaresti nagypolitika terítékére kerül. A régió elrománosításának szándéka alighanem marad, a megvalósításhoz viszont remélhetőleg kevés lesz a politikai ügyeskedés. Románia épp egy demográfiai dráma kellős közepén áll. A román statisztikai intézet éves összesítése szerint tavaly folytatódott a romániai lakosság elöregedése, a lakosság pedig fél százalékkal csökkent egyetlen év alatt. Szakemberek állítják: a negatív tendencia folytatódni fog Romániában. A Székelyföldön ugyanakkor valamivel jobb a helyzet, a térségben magasabb a gyermekvállalási kedv, mint az ország többi régiójában.
Romániát évente kétszáz-kétszázhúszezer ember hagyja el a jobb megélhetés és életkörülmények reményében. Nagyjából ötmillió román állampolgár dolgozik, illetve él külföldön, főleg fiatalok. A 24 évesnél fiatalabb, városban élő munkavállalók körében huszonöt százalékos az állástalanok aránya Romániában, az arány vidéken valamivel kedvezőbb, de ott is tizenhét százalékos. Mint azt a Romania-insider.com portál beszámolója kiemeli, a fiatal munkavállalók elvándorlása egyszerre több csapást mér a román állami költségvetésre. Nincs népességi utánpótlás, aki ma nem születik meg, az húsz év múlva nem vállal munkát és fizet járulékokat és adót a fizetéséből. Az iskolák képtelenek gazdaságosan működni a túl kevés gyermek miatt. A látványos elvándorlás következtében nagymértékben csökkentek a járulék- és adóbefizetések, amelyek Romániában kilencvenöt százalékban a közalkalmazotti bérekre, a nyugdíjakra, valamint szociális ellátásra fordítódnak. Míg a román nemzetiségűek aránya harminc évvel ezelőtt kilencvenszázalékos volt, mára nyolcvanhárom százalékra csökkent. Szociológusi magyarázatok szerint azért jobbak a demográfiai mutatók a magyarlakta romániai megyékben, mert a kivándorlás az erdélyi magyarságot kisebb mértékben érintette a 2010 utáni években, mint az össznépességet.
Az adatokból téves lenne azt a következtetést levonni, hogy a székelyföldi magyarság etnikai arányának megtartása szilárd alapokon áll. De addig, amíg a bukaresti politikum még vázlatos stratégiára sem képes a román népességet különösen súlyosan érintő országos demográfiai katasztrófa megállítására, a Ludovic Orbanéhoz hasonló fejtegetések a megszokott soviniszta kampányüzenetek szintjén maradnak.
