A társadalom fejlődése, mozgása általában nem a jóravaló, nemes emberi értékek fejlődésének gyümölcse, ezt sokszor megtanulhattuk. David Hume egyenesen úgy tartotta, hogy az értelem nem képes cselekedeteink irányítására, már csak azért sem, mert a jó és a rossz közötti választást nem az ész dönti el, hanem a szenvedélyeink. Innen nézve talán érthető, amihez a baloldalt összeabroncsoló erők a nevüket és hitelüket adják: a gyűlölet kivételesen erős szenvedély.
Amikor választunk, állampolgárként ítéletalkotó jogunkat gyakoroljuk. S nem csupán előretekintünk, azaz a politikusok jövőre vonatkozó ígéreteit tesszük mérlegre, hanem a felelősségüket és a hitelüket is mérlegeljük, hiszen ha a múltban megbicsaklottak vagy számunkra elfogadhatatlan dolgot műveltek, akkor komoly megfontolást érdemel, hogy vajon elhisszük-e nekik, hogy a jövőben már másként fognak viselkedni. Na de mi van akkor, ha az egyszeri választó, aki nem azonosul a kormánypártok programjával, legyen bár zöld, neoliberális vagy mélyen meggyőződéses baloldali, mindezt csomagban kapja a minap még a cigányok és zsidók ellen uszító politikusokkal?
Ha mondjuk e sorok írója úgy döntene, körülnéz a választók kegyeiért versengő pártok piacán, s keres egy, a kormányzó pártnál konzervatívabb gazdaságpolitikát képviselő pártot, amelyik kevésbé hisz a gondoskodó államban, ellenben a jelenleginél is erősebben támogatja az öngondoskodást (például a módosabb polgárok számára bevezetett egészségügyi biztosítóval), akkor – bár fogalmam sincs, hogy lelnék-e effélét a jelenlegi kínálatban – azt együtt kapnám meg egyrészt azokkal a baloldali és zöldpártokkal, amelyek mindezt nyilván élesen ellenzik, másrészt a súlyosan rasszista nézetekkel terhelt képviselőkkel.
Az ellenzéki pártok ismert érve szerint olyan erős a Fidesz, hogy csak összefogva képesek legyőzni, ezért kell egy olyan alakulatnak létrejönnie alternatívaként, amelyben olyan nézetek képviselői ülnek, amelyeknek vallói a kormány elleni heves emóciókon kívül semmiben nem értenek egyet (így szükségképp nem is lennének képesek közös kormányzásra), sőt immár ezért kell exnácikat is befogadni a nagy olvasztótégelybe, választóiknak pedig ezért kellene mindezt elfogadni. Azzal, hogy ebbe az összefogásba nem csupán rendkívül eltérő társadalompolitikai elképzeléseket képviselő erőket vettek fel, hanem a faji megkülönböztetést, sőt a romák és a zsidók ellen nyíltan uszítókat is, e politikai közösségnek is kollektív lett a felelőssége.