Azt gondolhatnánk, hogy a kivándorlás csökkenésének a mértékét a koronavírus-járvány és a brexit befolyásolhatta, a visszavándorlás azonban már jóval korábban megkezdődött: 2016 óta évről évre két-háromezer fővel csökken a Magyarországot elhagyók száma. A KSH éves adatai szerint a kivándorló magyarok túlnyomó része a fiatalabb korosztályból kerül ki, legtöbben közülük nőtlen férfiak. 2020-ban 37 százalékuk Ausztriát, 27 százalékuk Németországot, tíz százalékuk az Egyesült Királyságot választotta tavaly új otthonának.

A kivándorló magyaroknak mindössze a negyede házas, a hazaköltözők között viszont már többen vannak a házasok, összesen 35 százalék. Tíz hazaköltözőből hatan 40 évesnél fiatalabbak, 56 százalékuk férfi. Fontos kiemelni, hogy 2015–2019 között majdnem megháromszorozódott a tizennégy év alatti gyermekek száma a visszavándorlók között, ami azt jelzi, hogy a családosok között egyre többen döntenek a hazaköltözés mellett. Ez nem véletlen, hiszen a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar családok számára vonzó legyen a saját hazájukban élni, ezért a gyermeknevelést komoly anyagi ösztönzőkkel támogatja.

Nem magyar sajátosság az elvándorlás, ezzel a legtöbb ország szembesül, ennek mértéke, összetétele, illetve az iránya azonban eltérő az egyes országok esetében. Európa keleti felében és így hazánkban is az 1950-es évektől az 1980-as évek végéig a határokat átlépő migráció mindkét irányba szigorúan ellenőrzött, részben elfojtott volt. A hivatalos adatok alapján szerény méretű (átlagosan évi kétezer fő alatti) bevándorlást mértek Magyarországon. Kivételt képzett ez alól az 1956–1957-es év, amikor tömeges elvándorlás (194 ezer fő) zajlott az országból. Az 1958–1987 közötti időszakban már kisebb mértékű elvándorlás történt, és migrációs egyenlegünk negatív irányba billent: évente átlagosan csaknem háromezer fő vándorlási veszteség jelent meg a statisztikában. 1988-tól lehetőség nyílt a külföldi utazásokra, és az útlevélhez jutás elől is elhárultak a korábbi akadályok.

A rendszerváltozás után a határok átjárhatók lettek, az utazások feletti politikai kontroll megszűnt. Ebben az időszakban Magyarország befogadó országgá (illetve részben tranzitországgá) vált. A kivándorlási statisztikák megbízhatósága azonban romlott, ezt ­követően a hivatalos nemzeti nyilvántartások és tükörstatisztikák – vagyis a vándorlással érintett fogadó országok regisztrációi alapján – eltérő képet kezdtek mutatni. A hazai és a nemzetközi statisztika összevetése alapján a visszatérő magyar állampolgárok száma az utóbbi években hirtelen megugrott: 2010-ben még csak ezerhatszázan tértek haza, 2013-ban már több mint kilencezren, 2017-re pedig meghaladta a számuk a húszezret. A legfrissebb, vándorlással kapcsolatos hivatalos adatokat várhatóan az év végén ismerhetjük meg, addig viszont – az előbb hivatkozott és az elmúlt hetekben elhunyt nemzetközi migrációs statisztikával foglalkozó elismert magyar szocio­lógus, Gödri Irén adatait továbbvezetve – azt látjuk, hogy 2018-tól már minden évben 23 ezer fő körül alakult a hazatérő magyarok éves létszáma. Az elmúlt öt évben több mint negyven százalékkal csökkent az országból elköltözők száma, és az utóbbi években a magyarok migrációja már nem az elvándorlást erősíti, hanem a visszavándorlást mutatja. Amíg több mint negyven százalékkal csökkent a kiköltözés, addig 56 százalékkal emelkedett a visszaköltözők száma ebben az időszakban. Tehát egyértelműen megfordult a korábbi trend: örömteli, hogy ma már sokkal inkább visszavándorlásról, mint elvándorlásról beszélhetünk.

A gyermekes családok egyre nagyobb arányban költöznek vissza Magyarországra, amiben szerepet játszanak azok a családtámogatások, amelyek jelentős segítséget nyújtanak az otthonteremtéshez, családalapításhoz. Az elmúlt években legtöbben a szomszédos Ausztriából, valamint a szintén közeli Németországból tértek haza. A magyar családtámogatások, amellett, hogy már egy évtizede stabilan elérhetők, folyamatosan bővülnek, így a külföldre költözött családos honfitársainknak is fontos „hazavonzó” erővel bírhatnak.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) kutatási vezetője

Borítókép: Éberling András