A Hír TV minapi, Csörte című műsorában Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapítója és miniszterelnök-jelöltje, valamint Volner János, az általa alapított Volner Párt elnöke csapott össze. Volt ennek a vitának egy mellékesnek tűnő, ám sokat mondó mozzanata. Volner Jánosnak arra a kijelentésére, mely szerint Brüsszel többek között azért tart vissza Magyarországnak járó uniós pénzeket, mert hazánk a gyermeknevelés dolgában nem enged az LMBTQ-lobbi, illetve a nyugati balliberális politikusok nyomásának, Szanyi Tibor mosolyogva jegyezte meg: „Én ezt egy náci hazudozásnak tartom.” M. Dobos Marianne műsorvezető ekkor megkérdezte Szanyitól, hogy nácinak tartja-e Volner Jánost. Szanyi válasza: „Abszolút.”
Volner nem vágott vissza azzal, hogy épp a kiskorú gyermekek egészséges lelki, biológiai fejlődését veszélyeztető „érzékenyítés” rokonítható a gyermekeken végzett náci orvosi kísérletekkel (lásd: doktor Mengele), pedig megtehette volna. A nácizás sajnos annyira megszokottá vált a hazai politikai közbeszédben, hogy szinte már fel sem tűnik. A jelenség nem is ezért méltó a megkülönböztetett figyelemre, hanem a folytatás miatt. Volner a nácizásra így reagált: „Én kommunistának tartom Szanyi Tibort, és ő nem sértődik meg ezen, én azonban zokon veszem a nácizást, s ezt nagyon fontosnak tartom leszögezni.” Mit felelt erre Szanyi? „A náci politizálás tiltott Európában. A többi nem.”
Nos, ez az a pont, amely messze túlmutat a két magyar politikus csörtéjén. Vajon a baloldali politikus véletlenül szólta el magát? Szó sincs róla. Szemrebbenés nélkül kimondta az igazságot. Azt az igazságot, amely Európa nyugati felében régóta nyilvánvaló: a kommunizmus szalonképes, a nácizmus nem.
Magyarországon egyformán elutasítjuk mindkét diktatúra politikai, ideológiai örökségét és szimbólumait, ezért igencsak felháborító, amikor Szanyi Tibor e témában elégedetten mutogat nyugatra. Nyugaton valóban szalonképes az az eszmerendszer, amely Európa középső és keleti részét is megnyomorította, és Európára zúdította a sztálinizmus minden borzalmát. Pár éve például a németországi Trierben fel lehetett állítani Karl Marxnak, a Kommunista Kiáltvány társszerzőjének monumentális bronzszobrát, s ezzel az erővel nyugodtan felállítható lenne Leniné és Sztáliné is.
