Magyarország az atomenergia magas részarányának és az átgondolt hazai energiapolitikának köszönhetően olyan sziget az európai energiakáosz tengerén, ahol nem kell tartani a téli gázhiánytól vagy az áramkorlátozásoktól. Brüsszel politikai alapú energia- és klímapolitikai döntései, a hazai zöldek által is előszeretettel ingyenesnek nevezett időjárásfüggő nap- és szélenergia átgondolatlan nyugat-európai rendszerbe állítása válsághelyzetet teremtett. A kedvezőtlen időjárás miatti megújuló kapacitáshiányt a gáz- és szénerőművi termelés felpörgetésével próbálja orvosolni Európa. Kérdés, sikerül-e.
Az előbb írtak következményeként kialakult a gáz-, szén- és áramhiány, miközben a helyzet megoldása helyett látszatintézkedések történnek. Mindebben az a legdöbbenetesebb, hogy az energiaválság tényleges okát nem szüntették meg, ugyanis a megújuló energiaforrások átgondolatlan fejlesztése nem állt le, sőt továbbra is prioritásként kezeli ezt a kérdést az unió, miközben a nemrég lezárult EU-csúcs zárónyilatkozata egyáltalán nem tesz említést az ellátásbiztonságot, az olcsó áramot, az árstabilitást és a klímavédelmi célok elérését is garantálni képes atomenergiáról. Mindez annak ellenére történt, hogy a közelmúltban tíz tagállam is kiállt az atomenergia mellett. A hazai ellenzéki politikusok éppolyan rövidlátók, mint a nyugat-európai liberális zöld fősodor; a mai napig a stabil és megbízható hazai energiaellátás fenntartását szolgáló Paks II atomerőmű ellen hergelik a hazai közvéleményt.
A jelenlegi drámai helyzet kialakulásának egyik fő felelőse Németország. A német klíma- és energiapolitika egy vágyálmon alapszik: a megújuló energiaforrásokra támaszkodva biztosítaná az energiaellátást. Mára bebizonyosodott ennek tarthatatlansága. Az atom- és szénerőművek leállítása után kizárólag nap- és szélerőművekkel nem lehet garantálni az ellátásbiztonságot, az olcsó áramot és a klímavédelmi célok elérését. Ezek helyett elképesztő gázárakkal és az eddigi horror áramárak további növekedésével kénytelenek szembesülni az ottani fogyasztók.
Angela Merkel leköszönését követően többé már nem tabutéma a német energiapolitika fiaskója. Két hete a legnagyobb példányszámú lap, a Bild, majd néhány nappal ezelőtt a Die Welt mutatott rá, hogy tarthatatlan helyzet fog előállni, amit a maradék hat atomerőművi blokk leállítása fog okozni, amelyek jelenleg stabilan biztosítják a német villamosenergia-fogyasztás tizenkét százalékát. A Die Welt nyílt levelet tett közzé, amelyet huszonöt vezető nemzetközi szakértő szignált. A levél szó szerint így kezdődik: „Kedves Németország, tartsa üzemben az atomerőműveit!” Az ok triviális. Atomerőművek nélkül a németek elbukják a 2030-ra vonatkozó klímavédelmi célkitűzést. Ha ezek az egységek is leállnak, akkor ez évente további hatvanmillió tonna szén-dioxid kibocsátását fogja eredményezni, hiszen az atomerőművek helyét gáz- és szénerőművek veszik át. A szerzők ezért felszólítják a politikusokat, hogy legyenek elég bátrak ahhoz, hogy 2036-ig üzemben tartsák őket. Sőt, már ott tartunk, hogy az atompártisággal aligha vádolható osztrák Der Standard is felvetette, az atomerőműveknek igenis van létjogosultága.
Németországban az éghajlatvédelem érdekében a zöld klímaharcos aktivisták újra harcba szálltak és meghirdették a leghosszabb ideig tartó blokádjukat, méghozzá a szénerőművek, a lignitbányászat és -égetés ellen. Egyszerűen azért, mert nem fogadják el, hogy a szénerőműveket 2038-ig kívánják üzemeltetni, miközben nemhogy csökkenne a szerepük, hanem éppen növekszik, ezért folyamatosan nő a szén-dioxid-kibocsátás is. Sőt azt se felejtsük el, hogy a német, ideológiai alapú energiapolitika egyik legtragikusabb következménye, hogy a leállított atomerőművi blokkok helyét fosszilis erőművek veszik át a jövőben. Egy amerikai tanulmány szerint az általuk okozott (többlet)légszennyezés évi 1100 ember idő előtti haláláért felelős.
A mostani tüntetések a világ egyik legnagyobb külszíni lignitbányájánál, a német Garzweilernél zajlanak, amelynek területe 48 négyzetkilométer. A külszíni fejtés terjeszkedésének eddig tizennégy település esett áldozatul és további hat sorsa bizonytalan.
Olaf Scholz (leendő kancellár) a minap arról beszélt, hogy a zöldátállás felgyorsítását tervezi, ezért (átmenetileg) új gázerőműveket (!) épít majd Németország. Csakhogy egy nemrég publikált német közvélemény-kutatás szerint a német emberek háromnegyede azt akarja, hogy a kormányuk keményebben lépjen fel az áremelkedés leküzdésének érdekében. Közel harmaduk pedig már támogatná az atomerőművek megtartását, ha az stabilizálni tudja az áramárakat.
Közben a német acélipar nagy kockázattal kénytelen szembenézni. Az éghajlati célok miatt az acéliparnak át kell állnia a zöld villamosenergia-alapú acélgyártásra. Ehhez éppen csak a zöld villamosenergia és a szükséges távvezetéki összeköttetések hiányoznak, emiatt megkezdődött a cégek, az energiaigényes termelőkapacitások elvándorlása. Az egyik legnagyobb német acélipari cég már át is tette a termelését Franciaországba, mert ott van és lesz elegendő klímabarát atomenergia.
A német energiapolitika katasztrofális következménye az is, hogy a német befektetők és gazdák már az ország egész területén értékes szántóföldeket igyekeznek átminősíttetni ipari területté, hogy az állami támogatásnak köszönhetően busás hasznot hozó naperőműparkokat építsenek a termőföldeken. Ez az új német „aranyláz” lassan, de biztosan tönkreteszi a németországi tájképet. A rétek, legelők, erdők és szántóföldek területe egyre csökken, miközben a helyüket az ellátásbiztonsági szempontból problémás, agyontámogatott nap- és szélerőművek veszik át.
Az Európai Uniót – és köztük a már most is jelentős importra szoruló Németországot – egy újabb veszély is fenyegeti. Méghozzá az, hogy egyes országok már felvetették, ha kemény lesz az idei tél, ahogy ezt ígérik, és emiatt veszélybe kerül az adott ország ellátása, akkor korlátozni fogják az áramexportot, azaz az importlehetőség is szűkülni fog Európában, aminek egyenes következménye lehet az áramkorlátozás, illetve az: áramszünet.
A felelős energiapolitikai döntések meghozatalát nyugodtan nevezhetjük előrelátásnak, jövőbe látásnak. A jelenlegi energiakáosz mutatja, hogy Magyarország energia- és klímastratégiai döntései abszolút helytállók és követendők. Aki egy kicsit is képes reálisan gondolkodni, az belátja, hogy az alacsony gáz- és áramárak biztosításával a rezsicsökkentés Magyarország alapvető nemzeti érdeke csakúgy, mint a tizenöt évre szóló orosz–magyar gázszerződés, valamint a Paks II atomerőmű megépítése. Ám a hét eleji parlamenti ülésen az ellenzék ismét bebizonyította, hogy mindezt támadva nem a magyar emberek és az ipar érdekeit védi.
A szerző atomenergetikai szakértő
Borítókép: Illusztráció. Fotó: Pexels
