És lám, a kötelező körök megfutása után a LIBE-bizottság vezetője előveszi az előre megírt ítéletet, és telehazudja a médiát Magyarországról. Íme egy példa: „Az ellenzék soha nem kap időt a közszolgálati médiában, soha nem tudja közvetlenül elérni a szavazókat, mert nem szerepel a tévében, a rádió­ban.” A képviselő hölgy szerint ezért nem lehet tiszta Magyarországon a választás.

A zöldpárti politikus több módon is hazudik. Az egyszerű és kevésbé lényeges módja az, hogy az állítás nem igaz, mert a közszolgálati médiában szoktak szerepelni baloldali politikusok is. A bonyolultabb és egyben lényegesebb hazugsága az, hogy a közszolgálati médiában való politikusi szereplésnek olyan nagy hatása lenne a választásra, ahogy a LIBE vezetője mondja. A valóság pont az ellentéte ennek a mondatnak. A közmédiának elsősorban tájékoztató, ismeretterjesztő és kultúramegőrző feladata van, a politikai súlya, befolyása a médiatérben csekély.

A rendszerváltás idején, amikor a médiatörvényt alkották, és közben óriási csatákat vívtak a pártok, még döntő szerepe volt. Aki uralta, az a mindennapi közbeszédet befolyásolni tudta. A Nap-kelte című reggeli tévéműsor például az MSZP házimozija volt, 1989-től egészen 2009-ig sugárzott, és mindenben mindenkor készségesen kiszolgálta az aktuális MSZP–SZDSZ-kormányokat. A Fidesz bojkottálta is, mert sem szakmailag, sem politikailag nem kívánta legitimálni az egyoldalú pártpropagandát. Azóta eltelt harminc év, megjelentek a kereskedelmi médiumok, az internet és a közösségi média, amelyek elsöpörték a közmédia politikai jelentőségét. Természetesen sem a „független” magyar médiumok, sem a LIBE-bizottság tagjai nem ostobák, pontosan tudják, hogy hazudnak, de ez nem zavarja őket.

Külön pikantériája a történetnek, hogy a LIBE-delegáció vezetője egy hazai neonáci párt képviselőjétől idézte azt a baromságot, hogy Magyarországon egypártrendszer van. Úgy tűnik, a balliberális politika világában vannak jó nácik is, azok, akik az érdekeik szerint nyilatkoznak. Ilyenkor nem kell jelzőt használni a hivatkozásnál, csak „egy jobbikos országgyűlési képviselőként” érdemes emlegetni. Az a két LIBE-tag viszont, aki különvéleményt fogalmazott meg, magyarán nem hazudozott a magyar jogállami helyzetről, megkapta a szélsőjobboldali jelzőt, mert ha nem értesz egyet egy balliberálissal, akkor csak szélsőséges lehetsz. Így működik a liberális szólásszabadság.

A szerző újságíró

Borítókép: Gwendoline Delbos-Corfield francia európai parlamenti képviselő, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport alelnöke. Fotó: MTI/Máthé Zoltán