Ez lett a veszte, ezért nem lett a baloldal miniszterelnök-jelöltje, ami azt jelentette, hogy továbbra is Budapest főpolgármesterét vagyunk kénytelenek tisztelni a személyében. Manapság is úgymond ő vezeti a várost. Helyesebben – figyelembe véve az elmúlt két hét fejleményeit – egyre inkább úgy tűnik, hogy nem ő, hanem a Városházára és közvetlen környezetébe ejtőernyőzött, az állami vagyon eladásához egészen extrém módon vonzódó, kapzsi, Bajnai-féle kriptokomcsik.

Ezeket az embereket onnan lehet felismerni, hogy gondterhelt arccal lehet látni őket arról nyilatkozni, hogy roppant drága mulatság, szinte már úri huncutság vasutat, gáz- és vízműveket meg repülőtereket fenntartani, üzemeltetni. Az államról pedig amúgy is tudható, hogy szörnyű gazda, a szent piacról és a törvényekről viszont egy óvodás is azonnal rávágja, hogy tökéletes, hibátlan, mindent is elintéz. Ráadásul úgy, hogy mindenki elégedett és gazdag lesz, ami miatt elkerülhetetlen, hogy az összes állami vállalatot azonnal vagy néhány éven belül el kell adni a franciáknak.

Ezt ők liberalizációnak szokták becézni, mi viszont az állami vagyon kiárusításának. Ezeket a külföldieknek eladott cégeket aztán igen nehéz és költséges dolog visszaszerezni, ellenben kötelező feladat, mert a francia befektető hajlamos pia­ci fejjel gondolkozni, ami a gyakorlatban azt szokta eredményezni, hogy a szent piac oltárán áldozva addig emeli a villany vagy a gáz árát, ameddig nem szégyelli. Ilyenkor persze visszajönnek a nemzeti kormányok, az emberek ugyanis a saját bőrükön érzik, hogy a komcsik beszélni ugyan tudnak, de előbb-utóbb mindig kifogynak a mások pénzéből, akkor meg igen nagy bajok lesznek, mondjuk négyszer annyit kell fizetni a villanyért, és így a jobboldal visszavásárolja az elherdált vállalatokat.

Ezt csak azért meséltük el, mert úgy látszik, hogy a negyvenmilliárd forintot érő, műemléki védelem alatt álló Városháza is hirtelen túl drága meg fenntarthatatlan lett, és Karácsonyék nagy titokban elkezdtek ötletelni, hogy miként tudnák úgymond racionalizálni a költségeket. Mondjuk úgy, hogy eladják az épületet, aztán mondjuk, ahogyan azt Gyurcsányéktól tanulták, jó drágán visszabérlik. Dupla haszon. Illetve veszteség.

Mindegy, majd kidumálják.

Az ügy a maga sajátos módján amúgy roppant szórakoztató, mert két hete lényegében minden napunk úgy kezdődik, hogy Anonymus mond valamit, amit aztán Karácsony drámai hangon, perrel fenyegetőzve igyekszik megcáfolni, azonban pár órán belül dokumentumok, kép- és hangfelvételek kerülnek nyilvánosságra, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a lusta és inkompetens főpolgármesternek halvány lila gőze sincs róla, hogy mi történik a hivatalában.

Vesszőfutás ez Karácsonynak, a legkevésbé sem lennénk meglepve, ha rövid időn belül elhagyná a süllyedő és félig eladott Városházát.

Borítókép: Karácsony Gergely, Szigetvári Viktor, Kónya Péter, Gulyás József és Juhász Péter, az Együtt-PM elnökségi tagjai, valamint Bajnai Gordon, a szövetség vezetője Budapesten, a párt egyéni képviselőjelöltjeinek bemutatásakor 2013. november 9-én. A 31 jelölt közül húszat az Együtt – A Korszakváltók Pártja, tizenegyet a Párbeszéd Magyarországért (PM) állított (Fotó: MTI/Illyés Tibor)