Sokáig tartotta magát viszont az a meggyőződés, hogy ilyen állat (fekete hattyú) márpedig nincs is, mígnem 1697-ben egy holland felfedezőkből álló csapat megpillantott egy egyedet Ausztráliában. Sokatmondó ugyanakkor az is, hogy míg Észak-Koreában a fekete hattyú élelmiszerként kerül terítékre, egy másik berendezkedésben, a helyi istenek munkahelyén, a tőzsdén is megjelent, úgy is, mint az utóbbi évek leggyakrabban felbukkanó állata. A jószág pénzpiaci feltűnését Nassim Nicholas Taleb libanoni származású matematikus-filozófusnak köszönhetjük, aki azért választotta szimbólumként, mert ritka, mint a fehér holló, és azt a jelenséget jelöli vele, amikor váratlan, szélsőséges események hatására és következményeként a megszokottnál is nagyobb összegeket lehet kaszálni, természetesen bármiféle hasznos munkavégzés nélkül. Így aztán a fekete hattyú odakeveredett a keselyű mellé, amitől a nagy Brehm persze a fejét fogná, de most ez van.

De ha már forradalmak és Észak-Korea, nézzünk egy rendeset is! Amikor már éppen azt feltételeztem, hogy majdnem mindent tudok a kis októberi forradalomról (Petri) és ikonikus hőseiről, és éppen olyan fotókat nézegettem szezonálisan (tehát a napokban) ’56-ról, amelyeket még nem láttam, sikerült mégis meglepődnöm. Forrásom, a Ritkánláthatótörténelem.blog.hu arról értesített, hogy a Magyarországon tanuló észak-koreai diákok közül többen részt vettek a szabadságharcban, többek között a Tűzoltó utca környékén és a Széna téren is. Ezen azért elméláztam kissé a holtig való tanulás és a szent világszabadság jegyében. Hogy kik lehettek ők és vajon mi történhetett velük később? Mindenesetre megérne egy mozit.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)