Ugyanakkor az amerikai baloldal válsághelyzetét hiba lenne kizárólag az elnök elutasítottságával magyarázni, ugyanis a legfrissebb felmérések szerint szignifikáns választói átrendeződéseket látni a demokraták táborán belül. Bár a párt magszavazói továbbra is magas elkötelezettségi mutatókkal rendelkeznek, egy ideje két számjegyűre duzzadt azon bizonytalanok száma, akik a 2020-as elnökválasztáson hiába szavaztak balra, mostanra már vagy a kiábrándultak, vagy a protestszavazók táborát erősítik. Az Egyesült Államok választási rendszerének ismeretében ennek a választói szegmensnek kifejezetten nagy a politikai értéke, hiszen számtalan billegő államban gyakran egymást követő választásokon is a mérleg nyelveként képesek szolgálni azzal, ha bizonyos össztársadalmi ügyek mentén kollektíven egy irányba mozdulnak el.

Ennek tudatában érdemes kitérni a kedden megrendezett Virginia állambeli kormányzóválasztás eredményeire, miszerint egy 12 éve demokrata fellegvárként ismert állam csúszott Glenn Youngkin republikánus kormányzójelölt kezébe. A részletek szerint éppen a korábban említett (szuburbánus) bizonytalanok hátráltak ki nagy számban a Demokrata Párt jelöltje, Terry McAuliffe mögül, s formáltak többséget a republikánusokkal.

E folyamat elsősorban két okkal magyarázható. Egyrészt, ami a szövetségi politikát illeti, számos virginiai lakos – az afganisztáni kudarcos kivonulást észben tartva – magát a kormányzóválasztást egyfajta Biden elleni referendumként értelmezte, amelynek az élét leginkább az adta, hogy az állam a világ legnagyobb haditengerészeti bázisának, valamint százezer katonai szolgálatot teljesítő családnak ad otthont. Másrészt, a helyi demokraták progresszív politikája – példának okáért, hogy egy szülőnek nincs joga sem beleszólni, sem pedig megakadályozni azt, ha az állami iskolákban LMBTQ-érzékenyítést alkalmaznak a gyermekével szemben – szintén mobilizáló hatással volt azokra a mérsékelt és egyben billegő választókra, akik eddig inkább passzívan viselkedtek.

A fentiek függvényében tehát belátható: bizonyosan tévedtek azon demokrata párti politikusok, valamint szimpatizánsok, akik Biden januári beiktatását követően azt gondolták, hogy a politikai munka nagy részét már elvégezték, s immár elég csak arra fókuszálniuk, hogy az Egyesült Államokat mihamarabb egy maximálisan progresszív, baloldali, LMBTQ-barát országgá változtassák, ezáltal is lebontva a Donald Trump által hátrahagyott történelmi örökséget. Mind Biden olvadozó népszerűségi indexe, mind pedig a virginiai demokrata fellegvár elvesztése arra enged következtetni, hogy a jövő évi félidős választásokig a demokraták már nem előny-, hanem hátránygazdálkodást fognak folytatni.

A kérdés csupán az, hogy a republikánusok képesek lesznek-e mindebből számottevő előnyt kovácsolni maguknak annak érdekében, hogy visszaszerezzék többségüket a képviselőházban.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Borítókép: Joe Biden beszédet mond az ENSZ 26. klímakonferenciáján (COP26) Glasgow-ban 2021. november 1-jén (Fotó: MTI/AP/Pool/Andy Buchanan)