időjárás 23°C Evelin, Fülöp 2022. május 26.
logo

Itt vannak a részletek a kedvezményes üzemanyag-vásárlásról

Az egységes klímapolitika nem lehet ürügy arra, hogy felszámolják a nemzetállamokat

A globális felmelegedés kérdőjelei

Fricz Tamás
2022.01.16. 06:58
A globális felmelegedés kérdőjelei

Cikket írtam november 6-án A globalista elit ronda tánca címmel lapunk hasábjain. Ebben azt vetettem fel, hogy számomra mint nem szakértő számára túlzottan erősnek és elsöprőnek tűnik az a tudományos álláspont, amely szerint a globális felmelegedés alapvető oka az emberi tevékenység általi szén-dioxid-kibocsátás, s az ettől eltérő nézetek nem igazán kapnak figyelmet. Ezt azért kifogásoltam, mert abból indultam ki, hogy a tudományos vitákat nem szabad lezárni, amíg valamilyen konszenzusos vélemény nem alakul ki, s csak ezután lehet felelős döntéseket hozni akár nemzetközi, globális szinten is.

E kérdésben – szakmai tudás híján – érthető módon nem foglaltam állást, csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy a jelenlegi törekvés a fosszilis energiát termelő hagyományos nagyipari tevékenység leállítására olyan tempót diktál, amely azzal a következménnyel járhat, hogy energiaellátás nélkül marad például Európa, s így, mielőtt a célt elérnénk, előtte lábon lőjük magunkat, s olyan energiaválságot idézünk elő globális szinten, ami emberek tömegeinek életét veszélyezteti. Vagyis: a szén-dioxid-kibocsátás eltúlzottan gyors és drasztikus beszüntetésével olyan végzetes károkat okozhatunk, amelyek miatt az eredeti cél is semmivé foszlik. Emögött pedig vélelmeztem egy globalista pénzügyi-gazdasági világelitet, amelynek célja valójában az, hogy a nemzetállamok gazdaságainak lehetetlen helyzetbe hozásával azok kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek, aminek végeredményeként a globális elit átveheti a hatalmat a nemzetállamok felett, amely már jó ideje nem is titkolt célja a világkormányzásban hívő liberális fősodornak.

A cikk megjelenése óta több információhoz jutottam, újabb cikkeket, elemzéseket olvastam el, kedves ismerősök és szakemberek segítettek eligazítani a tudományos tényekben, amelyeknek egy részével igen, más részével nem voltam tisztában. Külön köszönet Ferencz Orsolyának, aki hatékonyan világította meg a többségi álláspont (vagyis hogy az emberi tevékenység a felelős a globális felmelegedésért) melletti tudományos tényeket.

Jómagam az új információk fényében néhány következtetésre jutottam, ezeket szeretném röviden összegezni annak reményében, hogy ezzel mint politológus hozzájárulhatok a jelenlegi, sok tekintetben kusza kép tisztulásához.

Először: tény, hogy az 1800-as évek elejétől kezdve, az ipari forradalom következtében megkezdődött a fosszilis források ipari mértékű emberi felhasználása, s ezzel párhuzamosan a szén-dioxid-kibocsátás korábban soha nem látott mértékű szintre emelkedett. Az is tény, hogy a XIX. század közepe óta kezdődött el a felmelegedés folyamata és tart a mai napig, amelynek sebessége szintén nem mérhető a korábbi évszázadok, évezredek felmelegedési korszakaihoz. Ez – elvileg legalábbis – arra utal, hogy összefüggés mutatható ki a gyorsuló és exponenciálisan növekvő kibocsátás és a légkör gyorsuló felmelegedése között. Más, szintén tudományos elemzések szerint viszont ez az összefüggés nem áll fenn. Ezt a kérdést nem az én feladatom eldönteni.

Másodszor: az a globális felmelegedést kiváltó okoktól függetlenül egyértelmű, hogy jelentős mértékben szennyezzük a környezetünket különféle anyagok légkörbe juttatásával (szén-monoxid, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szénhidrogének, freonok, ózon stb.), s már csak ezért is, egészségünk megóvása érdekében alapvetően fontos a megújuló energiaforrások (nap-, szél- és vízenergia, geotermikus források stb.) részarányát növelni a fosszilis energiaforrások kárára, s ebből a szempontból különös jelentősége van az atomenergiának.

Vagyis megítélésem szerint a globális felmelegedés okai körül zajló tudományos vitáktól függetlenül is egyértelműen fontos és elkerülhetetlen a légszennyeződés globális csökkentése egyfelől a károsanyag-kibocsátás csökkentésével, másfelől a megújuló energiaforrások növelésével.

Harmadszor: ugyanakkor ezzel a cselekvésre ösztönző felismeréssel párhuzamosan nekünk, nemzeti szuverenista és konzervatív, keresztény embereknek világosan rá kell mutatnunk arra, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatos fősodratú ideológia nem szolgáltathat ürügyet a nemzetállamok megszüntetésére és egy világkormányzás felállítására. Már csak azért sem, mert a környezetszennyezésre és a felmelegedésre mint valóban globális problémákra nem adható egy általános globális válasz, csak nemzeti, vagyis lokális. Annál is inkább, mert minden nemzetállam sajátos, csak rá jellemző energiaforrásokkal és gazdasággal rendelkezik; míg például Lengyelország a szénbányászatra alapozta energiatermelését, addig Franciaország atomerőművekre épít, mások a gondjaik a feltörekvő nagyhatalmaknak (lásd Kína, India, Brazília stb.), mint az Egyesült Államoknak, Norvégia jóléte az olajtermelésre épül, míg mi energiaimportra szorulunk, amiben kiemelkedően fontos szerepet játszik az orosz gáz, amiről egyhamar még nem mondhatunk le.

Vagyis ha a globális felmelegedés elleni harc ürügyén létrejönne egy globális irányítóközpont, mondjuk az ENSZ és azon belül az IPCC vezetésével, ez a központ csak olyan döntéseket tudna hozni, amelyek nem tükröznék vissza az egyes nemzetállamok sajátos fejlődéséből származó szükségleteit. Ez olyan lenne, mint Prokrusztész ágya: nem Prokrusztészhoz méreteznék a fekvőhelyet, hanem létrehoznának egy egyenméretű ágyat, s ahhoz mérten vágnának le Prokrusztész végtagjaiból, hogy beleférjen a „fazonírozott” ágyba.

Másképpen fogalmazva: a globális problémákra sem a felülről létrehozott, globális intézmények jelentik a megoldást, hanem az alulról, a nemzetállamok akaratából és felajánlásaiból meghozott közös, demokratikus döntések, amelyekre alapozva lehet globális megoldásokat alkalmazni. Tehát: globális kérdésekben valóban globálisan kell gondolkodni, de cselekedni nem elvont modellek, normák alapján, hanem mindig lokálisan kell, amelyből összeállhat egy mindenki által önkéntesen, szuverén módon vállalt közös cselekvés.

Negyedszer: rá kell mutatni arra, hogy látható szándék mutatkozik a nemzetállamok megtörésére, mesterségesen keltett energiaválság előidézésére, amelynek következtében az államoknak nem lesz más választásuk, mint alávetni az akaratukat a globális elitnek, lemondva ezzel szuverenitásukról – s ha ezen a területen ez megtörténik, akkor jöhet a többi is, így például a migráció menedzselése és nem megállítása, az LMBTQ-ideológia elfogadtatása és intézményesítése, a nemzettudat megtörése, az európai szuperállam mint a globalizmus euró­pai lerakatának kikényszerítése stb., alapozva a gazdaságilag és energiaforrásokban meggyengült nemzetállamok kényszerhelyzetére.

Rá kell mutatni, hogy ennek a tervnek a része a magas energiaárak előidézése az energiatermelés mesterséges visszafogásával (lásd az 1973-as olajválságot, melyet a globális elit döntött el, a részletekbe itt most nem megyek bele), az unión belül pedig a Soros-barát bizottsági alelnök és környezetvédelmi biztos, Frans Timmermans által kitalált klímaadó, mely lehetetlen helyzetbe hozza az európai polgárok tömegeit, ennek a tervnek a része az orosz gázzal szembeni ideológiai alapú fellépés (mely politikailag akadályozza, hogy az uniós államok hosszú távú szerződéseket kössenek a gázszállításokról, szerencsére ebben is kivételek vagyunk), s a következmény: osztrák és német felvilágosító filmek arról, hogyan lehet túlélni egyhetes áram- és fűtéskimaradásokat.

Ezekből adódóan – ötödször – rá kell mutatni arra, hogy a szükséges szén-dioxid-csökkentést, a karbonsemlegességet nem a Greta Thunberg-féle őrületekkel, hanem észszerűen megtervezett lépésekkel lehet csak elérni, s az átmenetben kiemelkedően fontos szerepük van az atomerőműveknek, amelyek a szén-dioxid szempontjából a legtisztább energiaforrásnak számítanak. Németország, pontosabban Angela Merkel nagy bűne (a Willkommenskultur meghirdetése mellett) éppen az, hogy vakon elfogadta a globalisták és a radikális zöldek érvelését az atomerőművekkel szemben, s ezek 2022-es kivezetésének meghirdetésével egyszerre ártott az országának és Európának is.

Összegezve: a karbonsemlegesség elérése még akkor is alapvetően fontos cél, ha pusztán környezetvédelmi célokból tesszük ezt, hát még akkor, ha meggyőző érvek szólnak amellett, hogy ezzel lépéseket teszünk a globális felmelegedéssel szemben. De ezt csak a nemzetek akarata alapozhatja meg, s nem egy globális hatalmi központ.

Válasszuk tehát világosan szét egymástól a valós globális kihívást az ezt kísérő globális hatalmi céloktól; az előbbire keressük a megoldást, az utóbbit pedig a legkeményebben utasítsuk el!

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: A grohndei atomerőmű hűtőtornyai az észak-németországi Emmerthalban 2021. december 30-án, egy nappal a leszerelésének kezdete előtt. (Fotó: MTI/EPA/Focke Strangmann)