Mottó: „Putyin azt követeli, hogy Magyarország lépjen ki a NATO-ból, amiről 1997-ben a magyarok népszavazással döntöttek. Sőt Putyin Orbánt is Moszkvába rendelte magához. A brüsszelező, a külföldi beavatkozásra máskor oly érzékeny kormány mégis mi a fenét csinál? A magyarok a Nyugathoz, és nem Oroszországhoz akarnak tartozni!!” (Szabó Tímea)
Nem, nem és nem. Hiába kaptad meg a friss napiparancsot a kiképzőidtől és a téged jó ég tudja, mivel zsaroló és sarokban tartó sötét oldaltól, a helyzet ennél bonyolultabb. Csak egy hozzád hasonlóan ostoba, szegény hülye látja így a világot.
S persze, ennyivel el is intézhetnénk Szabó Tímeát, aki nagyjából valóban ennyi törődést és odafigyelést érdemel.
De magunknak tartozunk annyival, hogy megpróbáljuk végiggondolni, ők, az a másik világ, az a másik bolygó, amelyet már sem érteni, sem meglátogatni nem akarunk, ők miért gondolják és mondják és cselekszik azt, amit gondolnak és mondanak és cselekszenek.
Ez a munka viszont nem intézhető el egy szabótímeai Facebook-bejegyzéssel. És annyival is tartozunk önmagunknak, hogy soha, de soha ne elégedjünk meg egy szabótímeai Facebook-bejegyzéssel, és soha, de soha ne gondoljuk azt a választóinkról, a honfitársainkról, imádott nemzetünk tagjairól, hogy ők megelégednének ennyivel, mert ennél többet, ennél bonyolultabbat úgysem értenének meg.
Nem. Ez a szabótímeai (márki-zayi, hadházyi, jakabi – a sor vég nélkül és tetszés szerint folytatható) univerzum, melynek végtelensége a tubusnyi pirosarany, no és a definiálatlan és semmit sem jelentő „emberiség” szeretete, az „emberiség”, mint hivatkozási alap.
Induljunk is el innen.
S az induláshoz menjünk vissza 1834-ig.
Ebben az évben írta meg Kölcsey Ferenc a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című kis „erkölcsi prédikációját”, méghozzá keresztfiához.
Ebben – s legyen ez a mi kiindulópontunk – ezt olvashatjuk (figyelem! 19. századi, „nehéz” szöveg következik, hja kérem, Babits még azért temette Európát a múlt század húszas éveiben, amiért a gimnáziumokban meg akarták szüntetni a latin és az ógörög nyelv kötelező tanulását, ma pedig azért sírnak a haladók, ha egy gimnazistának egy évben el kell(ene) olvasnia öt kötelező olvasmányt – változnak az idők, valóban…):