Amúgy Horst Ludwig Meyert 1999-ben, Bécsben a rendőrök agyonlőtték, Klumpot pedig elfogták és kiadták Németországnak, ahol 2004-ben 12 év börtönre ítélték.

De térjünk vissza eredeti gondolatmenetünkhöz. Mert bár látjuk, hogy a hatvanas évek végétől kezdve egészen a kilencvenes évek elejéig az NSZK-ban (is) folyamatosan jelen van és aktív tevékenységet folytat a szélsőbaloldali terrorizmus, ennek ellenére kijelenthetjük, hogy az NSZK a nyugati világ második leggazdagabb, legrendezettebb, legélhetőbb országa, ahol tehát a Marshall-segélyért és a hihetetlenül gyors fejlődésért s az ezek nyomában járó jólétért és gazdagságért cserébe mindössze le kellett mondani a német „birodalmi” tudatról, a német küldetéstudatról, valamint a munka, a tisztaság és a rend szeretetén kívül a német lélekről is (ami leginkább a nemzeti öntudatot és a nemzeti lelket illeti).

Ez volt tehát a Schwarzwaldklinik tiszta, rendezett, kiszámítható és gazdag világa, omló muskátlikkal, brummogó Mercikkel és Bömbikkel, elegáns klinikákkal, gazdag dokikkal, akik mind nőket akartak elcsábítani, nőkkel, akik mind férfiakat akartak maguknak, ráadásul – ó, borzalom! – mindenki beszélt németül.

Ez a világ többé-kevésbé fennállt a 2010-es évek elejéig, közepéig.

Aztán történt valami.

Hadd ne részletezzem, úgyis tudják. A lényeg, hogy a történtek nyomán odalett a rend is, a tisztaság is, a kiszámíthatóság is, a munka öröme és tisztelete is, vagyis minden, ami még a német lélekből megmaradt. Ám mivel a német lélekből addigra tökéletesen kiölték mind a birodalmi, mind a küldetéstudatot, így már képtelenek arra, hogy egyáltalán észrevegyék, mi is történik velük valójában.

És ennek az állapotnak manifesztációja az új német kormány. Amelynek alkancellárja, bizonyos Habeck úr pár évvel ezelőtt már papírra vetette credóját, legalábbis annak legfontosabb, legfigyelemreméltóbb részét, amely így szól:

Mindig hányingert kaptam, amikor a hazaszeretet szót hallottam. Soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és ma sem tudok.

Azért lássuk be, ez a lehető legtökéletesebb összefoglalása annak a teljesen felesleges nemzedéknek, amely a Vörös Hadsereg Frakciót is megalapította. Ők és a mai „német” alkancellár elvtársak – ami a németséghez, a világhoz és a Nyugathoz mint rendszerhez való hozzáállást illeti, mindenképpen. (Andrea Klump valószínűleg már szabadlábon van. Kicsit sem csodálkoznék, ha Habeck alkancellár felvenné magához titkárságvezetőnek vagy stratégiai tanácsadónak.)

Mi, rendszerváltók még Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, Willy Brandt, Helmut Schmidt és Helmut Kohl, továbbá Charles de Gaulle, Georges Pompidou, Valéry Giscard d’Estaing, Jacques Chirac és egye fene, Francois Mitterrand Európájához akartunk csatlakozni.

Alain Delon és Belmondo Európájához – így jobban stimmel?

És most megérkezett Olaf Scholz meg a Habeck. S velük, ahogy odalett végképp a rend, a tisztaság, a kiszámíthatóság, s lassan de biztosan a hihetetlen jólétet is kikezdi már az elmúlt nagyjából egy évtized elmebaja, nos, Olaf és Robert visszahozta a német küldetéstudatot is. Na, nem azt a birodalmit, nem azt a drang nach osten-félét, ugyan dehogy!

Most az elmebaj terjesztésének küldetéstudata hatja át az új német vezetést.

Szó sincs többé arról, hogy kinevezik ismét a „megszállt keleti területek birodalmi miniszterét”, anakronizmus lenne.

Most „queerügyi” kormánybiztost nevez ki a német kormány, akinek az lesz a feladata, hogy akciótervet készítsen, amelynek segítségével a diszkrimináció elleni küzdelemben Németország az élen járhat.

Ez az új német küldetéstudat.

Én kétségkívül elhiszem, hogy ez azért jobb, mint a drang nach osten, de azért e nélkül is megleszünk mi itt, valahogyan.

Amúgy az új német küldetéstudatot képviselő kormánybiztos egy bizonyos Sven Lehmann nevű zöldpárti muki lesz. Ami nem meglepő, ugyanis ez a „zöldség”, ez is az új német küldetéstudat része. Ennek az elmebajnak a keretében zárják be a németek éppen a maradék atomerőműveiket és építik le gázalapú erőműveiket is, hogy áttérjenek a „megújuló” energiára (szél, nap, víz, geo, miegyéb).

És ezek a németek olyanok, hogy amit kitalálnak, azt aztán komolyan gondolják. Ha a szó szoros értelmében belepusztulnak, akkor is…

És ennek a nagy zöldségnek igazán remek következményei vannak azon túl is, hogy nincs elég energiájuk, így aztán Franciaországban megtermelt atomenergiát vásárolnak maguknak. De ezen túl itt van például ez is – egy kedves ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, döbbenetes, úgyhogy figyeljenek erősen önök is:

 Azzal a német elektromosenergia-politikával már régen tisztában vagyunk, hogy a volatile megújuló energiát a francia és belga atomerőművektől, valamint a lengyel szénerőművektől vásárolt jól szabályozható, stabil elektromos energiával kell használhatóvá tenni.

A Die Welt minapi kiadása azonban a farizeusság új mélységeit világítja meg ez ügyben. A szélerőművek jelentős részének 80-100 méter hosszú rotorlapátjai a dél-amerikai trópusokon termő balsafából készülnek. Így a brüsszeli Green Deal szóban forgó vonatkozása a következőképpen néz ki:

1. Egyetlen rotorlapáthoz kivágnak 150 köbméter balsafát a dél-amerikai trópusokon (ezzel is aktívan támogatva a klímaváltozást).

2. A balsafát hatalmas, gázolajüzemű konténerhajókon Európába hozzák.

3. Európában a balsafát megmunkálják rotorlapáttá (az ehhez felhasznált energia részben atom-, illetve széneredetű), de az is lehet, hogy rotorlapátgyárat telepítenek majd Dél-Amerikába, ahol a megmunkáláshoz tisztán szénalapú energiát használnak.

4. Végül elkészítik és telepítik a szélerőművet hatalmas energiafarmok részeként a Keleti-tengeren vagy annak közelében.

Nos, így néz ki a nagynémet zöldség és a jóemberkedés, a teljes önfeladás és elhülyülés új-európai laboratóriumában. (Drang nach Südamerika, drang nach Ukraine – bár ott egyetlen egy mélyalmos tojást sem lehet elhajítani úgy, hogy ne egy CIA-ügynököt találjon el vele az ember…)

 Nem térhetnénk vissza egyszerűen a ’80-as, ’90-es évekbe, a RAF nélkül?

Adjátok vissza a jó kis Brinkmann professzoromat, Christa nővért és Udo Brinkmannt! Adok cserébe egy Olafot, egy Robertet, egy Svent meg egy Conchita Wurstot.

Meg egy nagy csomó, odalett illúziót, hogy a fene egyen meg benneteket, idióták…

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)