Napjainkban már politikai inkorrektség az európai népek történelméből kifejlődő európai önazonosságról beszélni. Az Európai Unió technokratái hallani sem akarnak róla, hiszen az unió, ahogyan ma ismerjük, valójában ellensége azoknak, akik felett ítélkezik. Vezetői nem szeretik sem a földrészt, sem a rajta élő népeket. Európa országainak mostani állapota nekik csak egy átmeneti szakasz a globalizációs projektjükben szereplő szép új világ felé. Céljuk: eltüntetni Európa egyediségét a globális olvasztótégely bugyraiban. Az unió vezetői, kivitelezői olyanok, mint a középkori alkimisták: ott keresik az aranyat, ahol nincs és nem is lehet.
Mostani működésével az EU kontinensünk valamennyi nemzetének megveszekedett ideológiai ellensége, mivel visszautasítja a valódi európai identitást, amely a sajátos emberi tartalmon és csak a rá jellemző civilizációs alapokon nyugszik. Az EU fő ideológusai és technokratái azzal töltik az idejüket, hogy minél jobban kitöröljék az új nemzedékek emlékezetéből a földrészünk múltját, és más identitást, új önazonosságot húznának az egyetemes téveszméik kaptafájára.
Az unió nagyokosai furcsa hóbortban szenvednek: szerintük elegendő az európai identitás kialakulásához az „egyetemes kultúra” iránti steril rajongás. Felfogásuk szerint a legnagyobb európai értékünk a határ nélküli határtalan nyitottság mindenki iránt. És ebben ki is merülne az európai sajátosságunk. Az uniós szóvivők szerint nekünk, európaiaknak előírt feladatunk átölelni a földgolyóbis egyetemes emberiségét, mivel „nekünk nincs saját létmódunk”, mi több: tilos „saját létet” óhajtani magunknak. Tilos minden olyan európai kezdeményezés, amely nem az általuk erőltetett és fellengzős „egyetemes erkölcs elvein” nyugszik.
Mivel olyan identitást erőltet ránk, amely csak elvont értékeken nyugszik, az Európai Unió abban a formában, ahogy most mutatkozik, nem más, mint az ENSZ ízléstelen és kicsinyített kiadása. Ráadásul lefegyverzi, eszköztelenné teszi magát a XXI. század nagyhatalmai előtt, amilyen például Kína és India. Ezek a civilizációk büszkék a múltjukra, kényesek az önazonosságukra és semmilyen lopakodó egyetemességet nem engednek a saját, jól felfogott érdekeik elé. A máshonnan érkezőnek – a nem európainak – az önmegvetés változatos formáival társuló kritikátlan imádata, amit az Európai Unió műveltet naponta a lenézett polgáraival, más földrészek lakói számára megvetendő magatartás lenne.
