„Felerősítheti az EU-ellenes populista demagógiát, ha Brüsszel az állampolgárokat is megadóztatná a klímaváltozás elleni harc jegyében” – véli Pascal Canfin, az Európai Parlament francia liberális képviselője, az EP környezetvédelmi bizottságának elnöke. Pascal Canfin szerint – a magyar állásponttal összhangban – nem csökkenne jelentősen a szén-dioxid-kibocsátás, ha megadóztatnák az autókat és a lakásokat. „A családok nagy többségének ugyanis nincs pénze arra, hogy vállalja a drága változtatásokat!” – mutatott rá.

Úgy tűnik, hogy több ország részéről határozott az elmozdulás a magyar álláspont irányába, hiszen az energiaválság sokak szemét felnyitotta. De nem mindenkiét! A baloldal számos képviselője, többek közt a Demokratikus Koalíció és a Magyar Szocialista Párt képviselői továbbra is teljes mellszélességgel támogatják a javaslatot, s meglepő módon pont a szociális hatások vizsgálatát mellőző, szakmai vitákat kiváltó tanulmányokra hivatkoznak magyarázatként. Környezetvédelmi javaslataikban előszeretettel utalnak például arra, hogy az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) szerint legalább 130 USD/tonna adómértékre volna szükség, de az is lehet, hogy ennél jóval többre. Ha ezt lefordítjuk közérthető nyelvezetre, akkor egy ilyen nagyságú karbonadó bevezetése Magyarországon – üzemanyagárstop nélküli időszakban – az üzemanyagárak 20-25 százalékos emelkedéséhez és drasztikus gázárnövekedéshez vezetne. A szocialisták által javasolt karbonadó a családok jelentős részének megfizethetetlen terheket jelentene. 

Meg kell jegyezni: ilyen magas karbonadót az egész világon alig találni. Bár többtucatnyi országban fizetnek adót a károsanyag-kibocsátás után, hasonló mértékű adóterhek csak Svédországban vannak. Ott éri el a karbonadó mértéke a baloldal által egész Európában kötelezően javasolt adómérték minimumszintjét. Ezzel viszont a svédek az egyik legmagasabb lakossági gázárat kénytelenek megfizetni. 

Fontos kiemelni, hogy a tagállamokban eltérő fogyasztóvédelmi, ár- és egyéb szabályozások vannak érvényben az üzemanyagokra és különösen a háztartási energiára. Ezek a szabályozások az adott tagállamokban eltérő célokat állítanak a középpontba, komplex és tagállamonként éltérő szabályozási eszközrendszert alkalmaznak. Az Európai Bizottság javaslatának bemutatását követően a Századvég Alapítvány tavaly nyáron megjelent elemzése rámutat: „A brüsszeli javaslatok erősen sértenék az egyes tagállamok társadalmi elvárásaihoz illesztett szakpolitikai céljainak teljesülését, ráadásul jelentős adminisztratív, gazdasági és szuverenitási problémákat generálnának. Például mivel napjainkban Magyarországon a legolcsóbbak a rezsidíjak, egy egységes központi adó bevezetése arányaiban a hazai háztartások energiaköltségeit növelné meg a legnagyobb mértékben.” 

Magyarország számára – a klímacélok és a gazdaság zöldítése mellett – vezérelv az ipar versenyképességének megerősítése, a munkahelyteremtés és a gazdaság fejlesztése is. Ehhez megfelelő ösztönzők kellenek tehát, és értelemszerűen nem szabad, hogy a környezetromboló nagyvállalatok helyett a lakosság, a családok fizessék meg a klímavédelem költségét. Meggyőződésünk, hogy a kibocsátáscsökkentési célok elérése során fontos, hogy egyensúlyt találjunk az éghajlatvédelem, az energiahatékonyság és a társadalom szükségleteinek kielégítése között. Azt várjuk az uniótól, hogy öncélú „méregzöld” ideológiai küzdelem helyett végiggondolt, elviselhetetlen terheket senkire nem rovó, észszerű stratégián alapuló hatékony cselekvést kövessen!

A szerző európai parlamenti képviselő (Fidesz)

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)