Forraltbor-főző versenyen jártam a minap a faluban, ahol élek. Felettébb jól sikerült. Magam nem vagyok túlságosan oda a műfajért, de nem is ez volt a lényeg számomra, inkább a közösség. Egyébként nagyjából azért nem, mert ha a bort tényleg felforralják, távozik belőle az alkohol, és akkor az eredményt nevezzük inkább teának. Az is jó, csak más. Így aztán az előzetes terveknek megfelelően „hideg” bort kóstoltam. Belefutottam például egy olyan kadarkába (nem jellemző ez a fajta a vidékre), hogy elállt a lélegzetem. Ugyanezt mondhatom el egy fehér házasításról, aminek még neve sem volt, viszont remekműnek tűnt. És persze ment az anekdotázás. A borral kapcsolatos történeteknek nehezen szakad végük. Megtudtam például, hogy akadt, aki a hideg bort egyszer nyers bornak nevezte, és ugyanazzal a lendülettel azzal a javaslattal élt, hogy amennyiben sok a savunk, reggel fogyasszunk el belőle három decilitert. Na, ezzel azért még várnék egy nagyobb világégésig, de a nyers bor, mint kifejezés beakadt, és azóta is vidáman használjuk. A forralt bor mint probléma ugyanakkor másoknál is megjelent; van, aki meleg bornak nevezi, ami bizonyos szempontból közelebb jár az igazsághoz. Így aztán beszélgetés közben fel is merült, mint merőkanál a kondérból, hogy mi lesz ezzel a jövőben.

Már a nyelvnél tartottunk megint. Merthogy valaki azt mondta némi olaszrizling mellett, hogy ő a napokban azt olvasta, Németországban van olyan állás, hogy „azonos nemű életmódokért és nemi identitásért felelős államtitkár”, és Isten látja lelkét, ő garantáltan nem homofób, sőt, ám nem érti, hogy miért kell a nemi identitáshoz államtitkár, szerinte nagykorú emberek közös megegyezéssel mindenféle expozé nélkül is azt csinálnak egymással, ami jólesik nekik. És még azt is mondta, hogy ő ezt a témát kizárólag a bor­ivás kapcsán dobta be a társalgásba, mert az említett államtitkár kiadott egy sajtóközleményt, amelyben felhívta Rajna-vidék–Pfalz valamennyi leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális, valamint nem bináris borászát és borásznőjét, hogy jelentkezzenek termékeik­kel, mert a családügyi minisztérium vásárolna belőlük ötszáz palackkal, reprezentatív célból, tehát ezekkel lepnék meg apró figyelmességként a vendégeiket. Az ő kérdése ezzel kapcsolatban meg az lenne, hogy a kifejezések felét ugyan nem is érti, de miért kell ezeket az embertársainkat és pláne a boraikat megkülönböztetni a többiek­től? Mert szerinte jó bor van és rossz, és ezeknek semmi közük a szexuá­lis orien­tációhoz, a meleg bor kifejezés meg csak zavart okozhat, még azt hihetnék a kedves vendégek, bent felejtették a tételt a tűző napon a csomagtartóban.

Különös dolgok ezek – fűzte hozzá valaki a társaságból ezen a ponton –, lehet, hogy bennünk van a hiba, azért nem értjük, hogy mi is történik pontosan, egyébként is már délelőtt tízkor talajrészegek vagyunk, a feleségeink meg nem tudnak helyesen írni, de majd csak lesz valahogy. És azt is hozzátette, hogy szerinte a kutyát sem érdekelné, hogy kit nevezett ki az amerikai elnök az atomenergia-hivatal nukleáris energia-, valamint fűtőanyag- és hulladékártalmatlanítási osztályának vezetőjévé, ha az illető nem lenne történetesen kutyafetisiszta, bármit is jelentsen ez. Itt azért már szárnyra kapott a képzelet az egybegyűltek körében, még a Pista bácsi éjt nappallá téve üvöltő kuvasza is szóba került némileg eltérve a tárgytól, hogy azt hogyan lehetne kikapcsolni legalább néhány percre, és azután jöttek a komondorok. Persze csak szóban, mert az a hír járja, hogy a kihalás fenyegeti ezt a gyönyörűséges magyar fajtát, alig van már belőlük a hazában. Ami egy agyrém persze, de sajnos így megy ez, az okok számosak. Egy komondort bajos lakásba kényszeríteni, munkája nagy részét elveszítette, maradna tehát a család barátja szerepkör kertes háznál, de ezt nem sokan engedhetik meg maguknak. Egy jó alomból, lelkiismeretes tenyésztőtől való fajtatiszta kutya manapság nem olcsó mulatság, és bár a komondor olyan, mint egy öreg Merci, a méretéhez mérten meglepően keveset fogyaszt, azért akadnak még járulékos költségek bőven. Megállapítottuk továbbá, hogy a tenyésztőket támogatni kell, a szaporítókkal meg elbánni, hogy az állatvédelmi törvény fontos lépés, valamint hogy a friss csörögefánknak nincs párja, és beszélgetni jó.

Borítókép: Andrew M. Cuomo, New York állam kormányzója (középen) és barátnője, Sandra Lee (középen, balra) a 49. alkalommal tartott évenkénti New York-i melegfelvonuláson 2018. június 24-én (Fotó: MTI/EPA/Porter Binks)