Becsület kérdése volt még a XX. század első felében is az adott szó vagy aláírt szerződés betartása. Hogy apáinkat idézzük: „Fiam, megígérni nehéz valamit, mert utána csak be kellett tartani az ígéretet.” Bizonyítékok sokaságát tudjuk felsorolni az ügyben, hogy a ma politikusai nem hallottak az ígéret igazságáról, hiszen a háttérben ádázabb háború folyik, mint amit érzékelni tudunk. Ráadásul, az alkalomszerűen életre kelt valódi puskaropogást kihasználva, még kreatívabb megoldások születnek arról, hogyan lehetne tartóssá tenni a feszültséget népek vagy akár kontinensek között. Az életünk megrontói harci öltözékben figyelik a történéseket, és pillanatok alatt képesek reagálni bármilyen nemzetközi következményeket sejtető eseményekre. Számukra mindegy, mi a konkrétum: bankválság 2008-ban, koronavírus-járvány vagy fegyveres összecsapás Ukrajnában. Azonnal tovább gondolják, és saját érdekeik mentén eszkalálják a válságos helyzeteket. Mert milyen más okból szabadultak volna el az indulatok Kárpátalján, ahol ukrán nacionalisták elérkezettnek látva az időt, ott élő magyarokra támadnak. Azokon vezetik le indulataikat, akikkel korábban normális szomszédságban éltek. S míg ők odaát gyűlölködnek, a Magyarországra menekült ukrán emberek kenyeret és védelmet kapnak.

A szakadék felé vezető út további jelei, amikor a fegyveres konfliktustól – például az orosz–ukrán háború esetén – földrajzilag távol eső országokban is „szilánkok” csapódnak szerteszét, és embereket sebeznek meg. Olyanokat, akik nem katonák, és egyenként semmiféle bűnt el nem követtek, ahogy azok a gyerekek sem, akiket Németországban az iskolatársaik kiközösítenek, mert orosz származású családban élnek. De nem járnak jobban az európai országokban veszteglő orosz kamionosok sem, akiknek bankkártyái az értelmetlen „bankháború” következtében használhatatlanok, és nemcsak tankolni képtelenek emiatt, hanem élelmet sem tudnak vásárolni, és még jó, ha nem szenvednek fizikai atrocitást. És mit kezdjünk azokkal a hírekkel, melyek arról számolnak be, hogy magukat komolynak tartó operaházak, színházak leveszik a repertoárjaikról a klasszikus orosz zeneszerzők és írók műveit. Szilánkok, melyek a vasnál is mélyebb sebeket ejtenek, hisz nem a harcmezőn menetelő katonákat találják el, hanem a Jóisten előtt egyenlő embert Kárpátalján vagy a demokrácia Európájában. S ha nem lenne elég, jött a hír, hogy a pekingi téli paralimpiáról kizárják az orosz sportolókat. Ó, Zeusz! Az olim­piáról, mely annak idején – az ókori Görögországban – a háborúkat függesztette föl, mondván, a játékoknak a béke szimbólumainak kell lenniük.

Nincs kollektív bűnösség. Ezt, az egyéb ügyekben teljesen vállalhatatlan ENSZ-szervezetek bürokratái is elfogadják, legalábbis papíron. S ha így van, nem bűnösek az általános iskolás orosz családok gyerekei, éljenek bárhol Európában. Ahogy vétlenek a kamionok sofőrjei, akik mellékesen árut szállítottak az őket megvető országokba. Ahogy az Ukrajnában élő magyarok sem okai az ottani pusztításnak.

Hölgyeim és uraim! Kérem, utasítsuk vissza a normalitásunkkal szembeni támadásokat. Ne engedjük, hogy megátalkodott sarlatánok belőlünk készítsenek gránátokat, melyek repeszei, szilánkjai ártatlanokat sebeznek meg egy életre. Mindez nem a politikusoktól és pláne nem a tábornokoktól függ. Tőlünk és a józan észtől.

A szerző titkosszolgálati szakértő

Borítókép: A központban az ukrajnai háború következtében kialakult humanitárius válság idejére átmeneti szállást működtet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)