idezojelek

Katasztrófakakukkolók

Levelet írt a Kincses Gyula vezette Magyar Orvosi Kamara Orbán Viktornak, amelyben kifejtette, hol tart most a szektor. Érdekes anomália figyelhető meg.

Cikk kép: undefined

Levelet írt a Kincses Gyula vezette Magyar Orvosi Kamara Orbán Viktornak, amelyben részletesen kifejtette, hol tart most a szektor. Nos, érdekes anomáliára bukkantam a szöveg olvasásakor: Kincses ugyanis azt írta, „történelmi jelentőségű” mind az óriási béremelés, mind a hálapénz kivezetése és az ezzel kapcsolatos intézkedések, ugyanakkor „az ellátás minősége, teljesítménye ezt nem követte, a páciensek a szolgáltatással nem lettek elégedettebbek”, tehát végső soron a reményeket egyik intézkedés sem váltotta be.

Ássunk egy kicsit a mélyére ennek a kijelentésnek. Vegyük először is sorra, hogyan alakulnak az orvosi bérek mostanában. Egy kezdő orvos alapbére 2010-ben, tehát amikor az Orbán-kormány nyolc évi szocialista–szabad demokrata kormányzás után átvette az ország vezetését, egészen pontosan 129 500 forint volt, húsz éve a területen dolgozó kollégája 165 785 forintot vitt haza fizetésnapon, harmincéves tapasztalattal bíró társai 225 425 forintot, a negyven éve, tehát jóformán egy fél életet ledolgozó szakemberek pedig 262 345 forintot. Zárójelben és tényleg csak suttogva merem megjegyezni, hogy a most az egészségügy és az oktatás „gyalázatos” állapota miatt sírdogáló ellenzéki szavazók azt az embert akarták visszahelyezni a hatalomba, aki konkrétan éhkoppon tartotta az orvosokat. Na, de eljött 2022 is, amikorra eképpen változtak meg az orvosi bérek: a kezdők alapbére 619 053 forint (majdnem hatszorosa a Gyurcsány-éra alatt adott juttatásnak), egy húsz éve a pályán dolgozó doktor 1 342 511 forintot kap, a harmincéves tapasztalattal bírók 1 615 243 forintot, míg a negyven éve pályán lévő szakemberek 2 142 051 forintot visznek haza havonta.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hozzátenném még azt is, hogy ezek csak az alapbérek, vagyis a hétvégi és ünnepnapokon történő munkavégzés, illetve a túlóradíjak ezen felül számítódnak hozzá a fizetésekhez. Az sem mellékes tény, hogy néhány évvel ezelőtt a már említett mozgóbérek befagyasztását is feloldotta a kormány, tehát a megemelt fizetése számít alapnak minden egészségügyi dolgozó esetében ezek kiszámításakor.

Az új szerződésekkel mégis problémája akadt a szakmának, különösen azt a passzust nehezményezték, amely szerint „az egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi dolgozót kötelezhetik arra, hogy olyan egészségügyi intézményben vegye fel a munkát, amely a válsághelyzet felszámolásában részt vesz”. Ez alól egyébként számos kivétel van, például, ha valaki várandós, három év alatti gyereket nevel, 16 év alatti gyereket egyedül nevel, hozzátartozójának tartós, személyes gondozását végzi, legalább ötvenszázalékos egészségkárosodása van, ha az Országos Mentőszolgálat olyan szervezeti egységénél dolgozik, amely amúgy is a válsághelyzet felszámolását végzi stb. Egyébiránt az is szerepel a szerződésben, hogy ilyen típusú döntéseket az intézményvezetők minden esetben egyedileg mérlegelnek.

Több ellenzéki portál fogalmazta meg kritikáit, kvázi az orvosok és egészségügyi dolgozók szócsöveként a Telex például úgy fogalmazott az új szerződések aláírása kapcsán, hogy „az egészségügyben dolgozók egy részét pedig jogosan háborította fel az, hogy birkának nézik őket, akik kritika nélkül úgyis aláírják az eléjük tolt papírokat. Sokaknál ekkor telt be a pohár, és nemet mondtak”. A portál azt is írta, hogy négyezer egészségügyi dolgozó nem írta alá a béremelési megállapodásokat – amely az előzetes híresztelésekhez képest jóval kevesebb, mint a várt szám –, ugyanakkor az Országos Kórházi Főigazgatóság közleménye szerint a munkavállalóknak nem öt, hanem csupán 3,7 százaléka nem vállalja tovább a munkát az új feltételekkel.

És, ha már az egészségügyben dolgozók, azon belül is az orvosok létszámánál tartunk, érdemes átnézni a Központi Statisztikai Hivatal erre vonatkozó, legfrissebb adatait. Az ellenzék ugyanis előszeretettel kampányol azzal, hogy nincs orvos, aki ellássa a feladatokat, ami nem is csoda, hiszen hanyatlik az ágazat, a lélek már csak hálni jár belé, egyébként pedig az utolsó kapcsolja majd le a villanyt.

A KSH szerint az aktív orvosok száma 2021-ben mégis 38 920 fő volt. Hogy legyen összehasonlítási alapunk, 2007-ben volt az elmúlt húsz év abszolút negatív rekordja, akkor ugyanis 32 202 aktív doktorral számolhatott az ágazat. A számuk, hogy, hogy nem, 2010-ben kezdett el évről évre növekedni, a legtöbben 2019-ben dolgoztak itthon, 41 282-en. Ehhez képest az elmúlt két év valóban mutat némi csökkenést, ám korántsem olyan volumenűt, mint amekkorát az ellenzék és annak sajtója folyamatosan sulykolni próbál. Hogy egészen konkrét legyek, 2010 óta minimum ötezerrel gyógyítanak többen a rendszerben és minél inkább visszamegyünk az időben, ez a szám annál inkább növekszik.

A KSH korcsoportokra is lebontja az adatait, ennek alapján a huszonéves aktívan dolgozó korosztály létszáma 2001–2021 között 2525-ről 5129-re nőtt, akárcsak a 30–34 évesek száma, ahol több mint ezerrel lettek többen az elmúlt húsz évben. A 40–60-as korosztály mutat korcsoportokra lebontva csökkenő létszámot, ám összességében jóval több 20–35 év közötti aktív orvos került be a rendszerbe, mint ahány középkorú kollégájuk elhagyta azt: az ágazatba 3773-mal több fiatal doktor került az elmúlt két évtizedben, és körülbelül ennyien kerültek át a nyugdíjas korosztályba is.

Mindezt azért fontos számszerűleg is rögzíteni, mert az ellenzéki narratíva szerint az embernek az az érzete támad, hogy, ha ő segítségre szorulna, akkor nincsen már orvos, aki őt ellássa, hiszen mindenki külföldre ment dolgozni vagy beállt valamilyen szakmunkát végezni, hiszen még úgy is jobban lehet keresni, mint amennyit egy orvos haza tud vinni fizetésnapon. Nem úgy tűnik!

Sokkal inkább látszik az, hogy évről évre bekerül a rendszerbe egy új orvosgeneráció, amelynek van motivációja, és látja itthon a jövőjét. Sokan közülük – ahogyan eddig is számos keményen dolgozó szakorvos – elvből utasítják vissza a hálapénz minden formáját, fizetésemeléstől, törvényi háttértől függetlenül. A rendszer átalakulása valóban itt kezdődhet el – a paraszolvencia kialakulása a tomboló kommunizmus éveire vezethető vissza, s azóta mintegy rákfeneként mérgezi az ágazatot, megingatva a betegek bizalmát az egyébként nagyobb részt nem kevés hivatástudattal dolgozó orvosokban.

Hangsúlyosan szeretném kiemelni, ennek az írásnak nem az a célja, hogy tökéletesnek mutassa a magyar egészségügyet, amely nyilvánvalóan nem az. Az oktatás mellett az egyik legkritikusabb ágazat, ám nem csak itthon, mindenhol a világon. Legfőképpen azért, mert annyi szereplő, érdek és érzelem mentén szerveződik, amelyek mindegyikének, maximálisan és egy időben lehetetlen eleget tenni. Törekedni viszont lehet rá, ahogyan arra is, hogy ne fessünk szándékosan olyan képet egy egyébként emberi életeket kezében tartó rendszerről, hogy képtelen ellátni a rábízottakat. Túl azon, hogy Magyarországon ez korántsem igaz, az egészségügyi ellátás itthon nem düledező, rohadó kórházak sokasága, ahol csótányok rohangálnak a falon, és az a néhány szerencsétlen orvos, aki minimálbéren tengődik, nem képes ellátni az élet és halál között vergődő magyarokat.

Merthogy az ellenzék és sajtója nagyjából ilyen képet mutat róla.

Visszatérve Kincses Gyulához és a MOK-hoz, azt írták tehát, hogy sem a béremelés, sem a hálapénz kivezetése nem váltotta be a hozzá fűzött ígéreteket, noha a „csodát” ezektől várták: az ellátás minősége és teljesítménye nem növekedett exponenciálisan. Nem tisztem ítélkezni, főleg nem egy olyan nagyon összetett és sokszereplős rendszer felett, mint, amilyen az egészségügy. De sok-sok éven át hallottuk a szakma részéről, hogy – természetesen sok egyéb tényező mellett – a nagymértékű, tisztességes béremelés és hálapénz kivezetése nélkül itt semmi nem fog változni. Úgy tűnik, ez a kijelentés igaz lehet, ám a kiváltó ok ezúttal mégsem Orbán Viktor és démoni különítményének nemtörődöm hozzáállása. Lehet, hogy a hiba kivételesen másban keresendő.

A szerző újságíró

Borítókép: Kincses Gyula (Forrás: Hír TV / képernyőfotó)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Negyven évünk Soros Györggyel

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.