A képletet az évtizedek óta a tudományban érlelődő, de a közelmúltban a közgazdaságtani gondolkodás fősodrába került úgynevezett vagyoni szemlélet adja. Ennek lényege, hogy a gazdaság pillanatnyi teljesítménye, a GDP helyett a társadalom átfogó értelemben vett vagyonának a változására kell figyelnünk, mert ez a vagyon az, ami a jövőbeli jövedelmek és jólét forrása. Tehát egy vagyoni portfólió kezelésének generációkon átívelő problémájával állunk szemben. Ennek az átfogó értelemben vett vagyonnak az elemei az infrastruktúrák, gépek, épületek, valamint a humán, a természeti és a társadalmi tőke. A rezsicsökkentés megítélése szempontjából nem is az egyes tőkeelemek értéke, mint inkább azok változása a lényeges. Esetünkben tehát közvetlenül a humán tőke változása kerül a figyelem középpontjába: a gazdaságot és a társadalmat érő sokkok (például az energiaárak növekedése) hatására hogyan változik a társadalom humán tőkéje?

Nyilvánvaló, hogy a rezsiköltségek durva növekedése esetében radikálisan csökkenne a családok „működőképessége”, ami össztársadalmi szinten a humán tőke csökkenését vonná maga után, ami a társadalom jövőbeli jövedelmeinek és jólétének az alapját képező humán „tőkeeszköz” értékvesztését jelentené. A rezsicsökkentés politikája tehát a társadalom humán tőkéjét védi a jövőbeli jólét, és a fenntarthatóság érdekében. Hasonló érvelés hozható fel a benzinárstop politikája mellett is, hiszen az lényegében szintén a vagyon védelmét, értékvédelmet szolgál. Félreértés ne essen, a különböző alternatívák, a beavatkozás és a nem beavatkozás politikájának összehasonlítása számokkal, vagyis a rendelkezésre álló statisztikákkal és a kilátások elemzésével történhet.

Jogosan kérdezhetjük: de mik ennek a vagyonvédelemnek a költségei? Ki és miből finanszírozza a vagyon védelmét? Természetesen a költségvetés, vagyis a kormányzat a magánszemélyek és a vállalkozások befizetett adójából. Ebben a rendszerben értelmezhető a gazdaság egyes nyereséges ágazatainak rendkívüli megadóztatása is, akik így lényegében a saját piaci kilátásaik, jövőbeli üzleti sikereik védelméhez járulnak hozzá. De a külső finanszírozás, az államadósság terhére történő hitelfelvétel is ilyen forrást jelenthet. Az utóbbit ugye a jövő generációi fizetik vissza, akik szeretnének biztosak lenni abban, hogy a jelen generációja jól költi el a pénzüket, jól fekteti be a felvett kölcsönt, jelen esetben a humán tőke védelmét szolgáló intézkedéseket finanszírozva. A szabadpiac korai kapitalizmus óta uralkodó paradigmája számos ráncfelvarrást ért már meg, legtöbbször az állam nyílt beavatkozása, vagy a piacok szabályozása formájában, hiszen nyilvánvaló, hogy tökéletes piaci viszonyok nem léteznek. Ezzel együtt a rezsicsökkentést ebből a szemszögből megítélni és azt hirdetni, hogy a szabadpiac majd mindent megold: ha magasak az árak, fogyasszunk kevesebb vizet, gázt stb., egy letűnő közgazdasági gondolkodás káros utórezgése.

A szerző egyetemi tanársegéd, Neumann János Egyetem

Borítókép: illusztráció (Forrás: Pexels)