Szerte az Egyesült Államokban kisebb-nagyobb zavargások törtek ki, mert a legfelsőbb bíróság június 24-én 6:3 arányú döntéssel kijavított egy majd fél évszázada, 1973-ban elkövetett jogi hibát.
A pénteki döntés messze túlmutat a terhességmegszakítás szabályozásán. Nem mintha ez önmagában is nem volna elég súlyos ügy. Ám a most tüntetők tábláival és némely tudósítás címével ellentétben a bírók nem tiltották meg az abortuszt, és persze nem is engedélyezték. Mindössze azt mondták ki, hogy a terhességmegszakítások szabályozása az Egyesült Államok egyes tagállamainak törvényhozására és alkotmányára tartozik. 1973-ban az akkori bírák 7:2 arányban úgy vélték, hogy a tagállami szabályozás nem lehetetlen ugyan, de nem veheti el a nők alkotmányos jogát, hogy maguk döntsenek saját magzatukról.
Hatvan éve az abortusz csaknem mindenütt illegális és erkölcsileg elítélésre méltó volt – írta Vladimír Palko Jönnek az oroszlánok című könyvében. Az ötvenes években jött az abortuszt legalizáló törvények áradata a kommunista országokban, és húsz évvel később a hullám átjárta a Nyugatot. Tehát keletről nyugatra terjedt az eszme. A kommunista diktatúrákban könnyen keresztül lehetett vinni egy ilyen rendelkezést, Nyugaton azonban ez nem volt magától értetődő. 1969-ben egy Norma McCorvey nevű, a perben Jana Roe álnéven szerepelő asszony harmadik gyermekét akarta elvetetni, de a texasi törvények szerint nem tehette. Ügyvédei pert indítottak a texasi államügyész ellen, alkotmányellenesnek mondva az abortusz tilalmát. Ez az ügy került végül a legfelsőbb bíróság elé, ahol 1973-ban megszületett az az ítélet, ami megnyitotta a szabad abortusz lehetőségét az Egyesült Államok egész területén.
Az ítélet öt évtizede vitatott, s most egy másik ügy lehetőséget adott a felülvizsgálatra. A mostani döntés visszaadja a szabályozás jogát az egyes államoknak. Az életvédők és az abortuszpártiak csatája tehát nem ért véget, csak más színtérre terelődött.
