Nem a kétféle hangnem és arra adott reakció összevetése az érdekes. Ezek magukért beszélnek. Sokkal fontosabb a hátterükben felsejlő spekuláció. Történetesen az, hogy Oroszország saját stratégiai érdekéből kiindulva szinte körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy háború ide vagy oda, meg tudja őrizni európaiságát, és ne kelljen történelmi értelemben, nem földrajzilag elfordulnia a kontinenstől. Még akkor sem, ha ellenségei, Washingtonnal az élen erre elképesztő erőfeszítéseket tesznek, az olaj- és gázembargóval elfogadhatatlan áldozatvállalást követelve háromszázmillió uniós polgártól is.

A gabonaszállítás engedélyezése ügyében küldött felszólítással összefüggésben néhány fontos körülményre érdemes kitérni. Sokáig nem volt világos, hogy az ENSZ miként fogja ellenőrizni az üresen visszafelé, újabb szállítmányok berakodására érkező hajókat. Végül Törökország vállalt kötelezettséget a hajók átvizsgálására, mert érdekelt a gabonaimportban. De van még egy rendkívül fontos kérdés, amely nyitott maradt. Egyelőre nem ismert, hogy az ENSZ felhívásában van-e utalás arra, hogy a gabona eladásából származó bevételt miként költhetik el, van-e kikötés vagy garancia arra vonatkozóan, hogy fegyvert nem vásárolhatnak belőle. Nem mindegy ugyanis, hogy a nehéz helyzetben lévő ország lakosságához jut-e a bevétel vagy a fegyverexportőrökhöz. Ki és milyen módon fogja ezt ellenőrizni? Mert ne feledjük, mi, európaiak és mások is számolatlanul küldjük Ukrajnába a segélyszállítmányainkat a háború sújtotta lakosság támogatására. És nemcsak támogatjuk az ukrán társadalmat, hanem az onnan menekülőket befogadjuk, és egész Európában mindenféle kedvezményt adunk nekik, még a luxusjárművekkel érkező „szenvedőknek” is. Ezen körülmények mellett groteszk fordulat lenne, ha mindeközben a „búzáért fegyvert” szindrómát kellene megélnünk.

A megállapodást követően azonban rakéták csapódtak az odesszai kikötőbe, megtorpedózandó az egyezséget. És persze mindkét főváros, Kijev és Moszkva is elhárítja a felelősséget. Ráadásul az sem kizárt, hogy most kivételesen mindkét fél igazat mond, azaz nem felelősek a támadásért. De nézzük, milyen érvek szólnak a felek igaza mellett és ellen! Az orosz vezetésnek egyáltalán nem lehet érdeke, hogy megakadályozza a gabonaszállítást. Egyrészt, mert ez látványosan eltér az eddigi narratívától, vagyis attól, hogy az oroszokkal nem szabad egyezkedni és pláne kereskedni. A NATO-tag Törökország bábáskodását a megállapodás fölött – ami nem is csoda, hisz a 85 milliós ország gabonaimportjának nyolcvan százaléka származik Oroszországból és Ukrajnából – Moszkvában úgy értékelik, Törökország stratégiai partnerük lehet a NATO-bővítés – Finnországról és Svédországról lévén szó – megakadályozásában. A Kreml ezért is engedi az ukrán búza zavartalan szállítását. Fontos tétel az is, számtalan tapasztalat bizonyítja, hogy az oroszok nagyhatalmi allűrrel bőven megáldottak, ami miatt nehéz megállapodni velük, de ha sikerül, többnyire betartják az aláírtakat.

Természetesen Kijev is lehetett volna ama bizonyos rakétáknak az elindítója, hogy ezzel a provokációval fokozza Oroszország negatív megítélését. Mert jelenleg csak és kizárólag az elvetemült orosz agresszor képét vizionálja a világ közvéleményét befolyásolni képes média nagy része. Viszont saját gabonája értékesítésében mégiscsak érdekelt Ukrajna, mert szüksége van az érte kapott bevételre, és mert betakarítható volt a termés.

Akkor viszont ki adott tűzparancsot? Könnyen lehet, hogy egy harmadik érdekkör, melynek nincs ínyére a kialakult konfliktusos helyzet konszolidálása. A fantáziánkat szabadjára engedve jó néhány jelölt sorrendbe állítható lenne. Egy megnevezhető ellenérdekelt azonban bizonyosan létezik. Az Azov-sereg, a szélsőséges, minden idegszálukkal a harcot folytatni akaró „európai ISIS”, mely még akkor is egész Európa területén katonai aktivitást fog mutatni, amikor már Kijev és Moszkva ünnepélyesen aláírta a majdani békemegállapodást.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke

Borítókép: A rakétatámadást követően füstölő odesszai kikötő (Fotó: Twitter)