Most ez is bekövetkezett. A Facebook értesítésében három bejegyzésem szerepelt, a következő címekkel: Reményik Sándor és Ady Endre, A gubernátor, aki megszervezte saját temetését, valamint A legkeményebb fejű magyar bámulatos pályafutása. Az elsőnél feltüntették Reményik Sándor költő portréját, a másodiknál a losonczi Bánffy család nemesi címerét, a harmadiknál báró Mecséry Dániel tábornok kardvágások nyomát őrző fejének ábrázolását is.
Továbblépve megtudtam, hogy a szolgáltató miként hozza meg a döntéseit. Közölték, hogy világszerte azonos közösségi alapelvek szerint dolgoznak, majd hozzátették: „Technológiai eszközökkel megvizsgáltuk az általad közzétett tartalmat, és megállapítottuk, hogy megsérti az alapelveinket.” (A büntetés ezúttal csupán annyi, hogy az érintett tartalmakat csak a csoporttagok láthatják.)
Íme, a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos alapelvek: „Nem engedélyezzük az embereknek, hogy mások számára félrevezető módon kedveléseket, követéseket, megosztásokat vagy videómegtekintéseket szerezzenek.” Ez olyan szép, hogy háromszor is elolvastam, de nem lettem okosabb. Azután: „A mi meghatározásunk szerint kéretlen tartalmak például a következők: Egyazon hozzászólás ismétlése. Hamis kedvelések, követések, megosztások vagy videómegtekintések szerzése. Kedvelések és megosztások koordinálása azzal a céllal, hogy félrevezessenek másokat valaminek a népszerűségével kapcsolatban.”
Ha a szigorú rendészek egyazon hozzászóláson egyazon bejegyzést értenek, akkor jelzem, hogy a csoport adminisztrátoraként a duplán felkerülő posztokból csak egyet szoktam meghagyni. A hamis kedvelésekről, megosztásokról viszont semmit nem tudok, miként azok koordinálásáról sem, így fogalmam sincs arról, hogyan vezessek félre másokat.
Persze sejtem, hogy a Facebook technológiai eszközei rendkívül fejlettek, s minden szempontból képesek szemügyre venni az általam közzétett tartalmat. Ha a cég szakemberei azt mondanák, hogy nem értenek egyet Reményik Sándor költészetének hazafias tartalmával, egy régi magyar nemesi (főnemesi) család címerének közlésével, illetve egy rettenthetetlen bátorságú magyar tábornok bemutatásával, mert ez sérti a magyarság ábrázolásával kapcsolatos alapelveiket, akkor érteném a dolgot.
Érteném, mert tudom, hogy sokan vannak, akiket manapság zavar a magyar történelem. Zavaró lehet az áldozatos küzdelem és helytállás, amellyel elődeink hozzájárultak a keresztény Európa megmaradásához, ráadásul emlékeztet a mai Magyarország elkötelezett nemzeti politikájára, hiszen az is a nagyszerű magyar múltból következik.
Érteném a dolgot azért is, mert tavaly a Facebook 2023 elejéig meghosszabbította Donald Trump fiókjának letiltását. Pedig most csak az a bűne, hogy az Egyesült Államokban idén lesznek a félidős választások, és – szólásszabadság ide vagy oda − Mark Zuckerberg úr nem szeretné, ha az ő hálózatán megszólalna a volt amerikai elnök. Köztudott, hogy Trump jóban van Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, én meg mondhatom – ez kevésbé köztudott −, hogy szimpatizálok velük. Azt ugyanis nagy megtiszteltetésnek tekinteném, ha engem ugyanaz a Facebook dorgálna meg, amelyik Donald Trumpot, elvégre a technikai eszközök rendelkezésre állnak.
Igaz, az Érdekfeszítő magyar történelem csoportot még nem függesztették fel, de már az is figyelemre méltó, hogy a nagy hatalmú globális közösségi hálózat ilyen mélységekig ereszkedve figyeli a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos alapelvek megsértését.
Ezen az úton tovább lehet haladni. Egészen addig, amíg eljutunk Illyés Gyula igazságáig (Egy mondat a zsarnokságról): „Mert ahol zsarnokság van / minden hiában, / a dal is, az ilyen hű / akármilyen mű, / mert ott áll / eleve sírodnál, / ő mondja meg, ki voltál…”
A szerző író, újságíró
