Elsőként szögezzük le: az Európai Bizottság elhibázott szankciós politikája döntő részben járult hozzá az energia árának emelkedéséhez, a rezsiköltségek megugrásához, az euró­pai ipar versenyképességének és termelésbiztonságának csökkenéséhez. A háborús infláció eredeti oka természetesen a háború, az orosz agresszióra adott uniós válasz azonban nagymértékben rontott a helyzeten, és hozzájárult ahhoz, hogy egy lokális háború globális – de legalábbis az egész euró­pai kontinenst sújtó – problémává váljon. A nyugat-európai kormányok és az Euró­pai Bizottság most gőzerővel olyan eszközöket keres, amelyekkel mérsékelni tudja a kedvezőtlen hatásokat, mielőtt a kialakuló szociális válság és társadalmi elégedetlenség el nem sodorja őket a politikai színpadról.

Elolvasva az öt javaslatot megállapíthatjuk, hogy a magyar példa, a magyar kormány által meghozott válságkezelő intézkedések ismételten irányt mutatnak az Euró­pai Unióban. Nem meglepő ez, több példát is lehet erre hozni az elmúlt évek európai válságkezelési gyakorlatából. A 2015-ös migrációs válság idején hazánk volt az egyetlen uniós tagállam, mely a külső határok megvédésének fontosságát állította az illegális migrációról zajló politikai vita középpontjába. Ma az EU-ban az a többségi álláspont, hogy meg kell védeni a külső határokat.

Az ötpontos bizottsági javaslat két pontja is az energetikai vállalatok extraprofitadójának bevezetését indítványozza. Emlékszünk még: amikor a magyar kormány június elején bevezette az extraprofitadót, a szankciópárti baloldal „szakértői” és politikusai kánonban harsogták, hogy extraprofit márpedig nem létezik, ezért az arra kivetett adó is értelmetlen, értelmezhetetlen. Három hónap elteltével a bizottság az energetikai vállalatok extraprofitjának a megadóztatására tesz javaslatot. Micsoda irónia!

Már magának a csomag bejelentésének indoklásában is tetten érhető a bizottság kettős mércéje: kivételes helyzetről, kvázi energetikai vészhelyzetről szól. Amikor a magyar kormány június végén energia-veszélyhelyzetet hirdetett, a bizottság elnöke személyesen fogalmazott meg kritikát az intézkedéssel kapcsolatban. Most ugyanő az energetikai vészhelyzetre hivatkozva fogalmazza meg a javaslatait. Ebből is látszik, hogy a bizottság csak kullog az események után, a testület reakcióideje sajnos semmit nem javult: a koronavírus-válság kirobbanásakor az uniós testület késedelmes reakciója nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a válság súlyosan érintette Európát.

Visszakanyarodva a bizottsági javaslatokhoz: az energetikai közszolgáltató cégek támogatása, fizetőképességének biztosítása a mostani nehéz helyzetben támogatható javaslat – a magyar kormány már sok-sok éve él ezzel az eszközzel. A javaslatok részét képező „okos” energiafelhasználás azonban az európai fogyasztók életszínvonal-csökkenésének a szinonimája. Természetesen mindannyian egyetértünk azzal, hogy az energiával takarékosan kell bánni, amit azonban a bizottság kér az európaiaktól, az az eddigi életvitelük feladása, életszínvonaluk csökkentése.

Az öt pont közül kétségkívül a legsúlyosabb a bizottság által az orosz gázra bevezetni szándékozott ársapka. Ez az intézkedés – amennyiben elfogadják – a várható hatását tekintve egy szankció. A bizottság kreatív jogászai azonban piaci intézkedésként tálalják most, lévén számos tagállam – így hazánk is – világossá tette, hogy az orosz gázra kivetett szankciókat nem támogatja. Mivel a bizottság tart ezen tagállamok vétójától, ezért új megoldást keres.

Az orosz gázra kivetendő ársapka egy gázárdiktátum! Az ár egyoldalú meghatározására adott orosz válaszreakció valószínűleg a gázellátás jelentős, akár nullára történő csökkentése lenne. Ez végeredményben az orosz gázra kivetett szankcióval egyenlő. Ez pedig a tüdőlövés lenne az európai gazdaságnak, amely az ipari termelés drasztikus visszaesését, a munkanélküliség növekedését, a szociális helyzet romlását és számos tagállamban a kormányzóképesség megrendülését vonná maga után.

A bizottsági javaslat azért is veszélyes és felelőtlen, mert több mint hat hónappal a háború kirobbanását követően egyértelműen megdőlt az a sokat emlegetett toposz is, hogy Euró­pa képes rövid távon pótolni az orosz energiahordozókat. Mára világossá vált, hogy Nyugat-Európa csak jelentős fogyasztáscsökkentéssel, életszínvonal-csökkentéssel vészelheti át az előttünk álló telet. Hiába az LNG-ről, az alternatív energiabeszerzési lehetőségekről szóló hírek, hiába az uniós vezetők megalázó Canossa-járása Azerbajdzsántól Algérián keresztül Egyiptomig, az uniós tagállamok döntő többségének lakossága a saját bőrén fogja érezni az energiaellátás biztonságának megrendülését és a magas energiaárakat.

Nagy kérdés, hogy mi lesz a most megfogalmazott ötpontos javaslatcsomag további sorsa. Nem lenne meglepő, ha a tagállamok nem kérnének a bizottság megoldási javaslataiból. Így volt ez már a korábbi válságkezelési javaslatok esetén is. Elutasították a tagállamok az illegális migránsok kötelező újraelosztására vonatkozó bizottsági javaslatot. Elutasították a késedelmes központosított ­uniós vakcinabeszerzést, és inkább a saját utat, a tagállami kétoldalú kapcsolatokon nyugvó beszerzési lehetőségeket részesítették előnyben. De így volt ez legutóbb most nyáron, amikor a tagállamok elutasították a bizottság által kötelezően előírandó 15 százalékos energetikai fogyasztáscsökkentésről szóló javaslatot. Most is könnyen erre a sorsra juthat a bizottság javaslata, mert félő, hogy az csak tovább súlyosbítaná a mostani helyzetet.

A legjobb rezsicsökkentés a béke. A fegyvernyugvás lehűtené a hiszterizált európai energiapiacokat, erősítené az energiaellátás biztonságát és csökkentené az európai polgárokat, családokat és vállalkozásokat sújtó terheket. Az Európai Bizottságnak, valamennyi uniós vezetőnek, politikusnak ezért minden erejével a béke, a fegyverszünet eléréséért kell, kellene dolgoznia. Ellenkező esetben félő, hogy a háború árát az európai polgárok fizetik majd meg a brüsszeli elefántcsonttoronyban ülő politikusok, a szankciópárti európai baloldal hibás helyzetértékelése és döntései következményeként.

A szerző az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ismerteti az európai energiaválság megoldására irányuló bizottsági javaslatokat Brüsszelben 2022. szeptember 7-én (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)