Elsőként szögezzük le: az Európai Bizottság elhibázott szankciós politikája döntő részben járult hozzá az energia árának emelkedéséhez, a rezsiköltségek megugrásához, az európai ipar versenyképességének és termelésbiztonságának csökkenéséhez. A háborús infláció eredeti oka természetesen a háború, az orosz agresszióra adott uniós válasz azonban nagymértékben rontott a helyzeten, és hozzájárult ahhoz, hogy egy lokális háború globális – de legalábbis az egész európai kontinenst sújtó – problémává váljon. A nyugat-európai kormányok és az Európai Bizottság most gőzerővel olyan eszközöket keres, amelyekkel mérsékelni tudja a kedvezőtlen hatásokat, mielőtt a kialakuló szociális válság és társadalmi elégedetlenség el nem sodorja őket a politikai színpadról.
Elolvasva az öt javaslatot megállapíthatjuk, hogy a magyar példa, a magyar kormány által meghozott válságkezelő intézkedések ismételten irányt mutatnak az Európai Unióban. Nem meglepő ez, több példát is lehet erre hozni az elmúlt évek európai válságkezelési gyakorlatából. A 2015-ös migrációs válság idején hazánk volt az egyetlen uniós tagállam, mely a külső határok megvédésének fontosságát állította az illegális migrációról zajló politikai vita középpontjába. Ma az EU-ban az a többségi álláspont, hogy meg kell védeni a külső határokat.
Az ötpontos bizottsági javaslat két pontja is az energetikai vállalatok extraprofitadójának bevezetését indítványozza. Emlékszünk még: amikor a magyar kormány június elején bevezette az extraprofitadót, a szankciópárti baloldal „szakértői” és politikusai kánonban harsogták, hogy extraprofit márpedig nem létezik, ezért az arra kivetett adó is értelmetlen, értelmezhetetlen. Három hónap elteltével a bizottság az energetikai vállalatok extraprofitjának a megadóztatására tesz javaslatot. Micsoda irónia!
Már magának a csomag bejelentésének indoklásában is tetten érhető a bizottság kettős mércéje: kivételes helyzetről, kvázi energetikai vészhelyzetről szól. Amikor a magyar kormány június végén energia-veszélyhelyzetet hirdetett, a bizottság elnöke személyesen fogalmazott meg kritikát az intézkedéssel kapcsolatban. Most ugyanő az energetikai vészhelyzetre hivatkozva fogalmazza meg a javaslatait. Ebből is látszik, hogy a bizottság csak kullog az események után, a testület reakcióideje sajnos semmit nem javult: a koronavírus-válság kirobbanásakor az uniós testület késedelmes reakciója nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a válság súlyosan érintette Európát.
Visszakanyarodva a bizottsági javaslatokhoz: az energetikai közszolgáltató cégek támogatása, fizetőképességének biztosítása a mostani nehéz helyzetben támogatható javaslat – a magyar kormány már sok-sok éve él ezzel az eszközzel. A javaslatok részét képező „okos” energiafelhasználás azonban az európai fogyasztók életszínvonal-csökkenésének a szinonimája. Természetesen mindannyian egyetértünk azzal, hogy az energiával takarékosan kell bánni, amit azonban a bizottság kér az európaiaktól, az az eddigi életvitelük feladása, életszínvonaluk csökkentése.
Az öt pont közül kétségkívül a legsúlyosabb a bizottság által az orosz gázra bevezetni szándékozott ársapka. Ez az intézkedés – amennyiben elfogadják – a várható hatását tekintve egy szankció. A bizottság kreatív jogászai azonban piaci intézkedésként tálalják most, lévén számos tagállam – így hazánk is – világossá tette, hogy az orosz gázra kivetett szankciókat nem támogatja. Mivel a bizottság tart ezen tagállamok vétójától, ezért új megoldást keres.
Az orosz gázra kivetendő ársapka egy gázárdiktátum! Az ár egyoldalú meghatározására adott orosz válaszreakció valószínűleg a gázellátás jelentős, akár nullára történő csökkentése lenne. Ez végeredményben az orosz gázra kivetett szankcióval egyenlő. Ez pedig a tüdőlövés lenne az európai gazdaságnak, amely az ipari termelés drasztikus visszaesését, a munkanélküliség növekedését, a szociális helyzet romlását és számos tagállamban a kormányzóképesség megrendülését vonná maga után.
A bizottsági javaslat azért is veszélyes és felelőtlen, mert több mint hat hónappal a háború kirobbanását követően egyértelműen megdőlt az a sokat emlegetett toposz is, hogy Európa képes rövid távon pótolni az orosz energiahordozókat. Mára világossá vált, hogy Nyugat-Európa csak jelentős fogyasztáscsökkentéssel, életszínvonal-csökkentéssel vészelheti át az előttünk álló telet. Hiába az LNG-ről, az alternatív energiabeszerzési lehetőségekről szóló hírek, hiába az uniós vezetők megalázó Canossa-járása Azerbajdzsántól Algérián keresztül Egyiptomig, az uniós tagállamok döntő többségének lakossága a saját bőrén fogja érezni az energiaellátás biztonságának megrendülését és a magas energiaárakat.
