Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2022 júliusában elemzést tett közzé „»Pink education« jelenség Magyarországon?! – A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltságának tényezői és gazdasági-társadalmi hatásai” címmel. Az elemzést egy hónappal később felfedezte a Népszava (augusztus 25.), cikkének a tartalomból egyáltalán nem következő, durván hamis és manipulatív Aggódik az Állami Számvevőszék a túl sok diplomás nő miatt, mert csökken a házasság és a gyerekvállalás esélye címet adta. Ami azután következett, azt joggal lehet politikai hisztériának nevezni és okkal lehetne szociológiai-szociálpszichológiai elemzés tárgyává tenni.
Kezdjük az ÁSZ-elemzéssel!
Annak terjedelme szerény 42 oldal. A címben szereplő „Pink education” jelenségről alig több mint öt oldal szól (8–13. o.), ami jelentős részben négyszáz szülő és háromszáz pedagógus ugyanazon kérdésekre adott válaszain alapult. Az elemzés eredményeinek ismertetése öt oldalt tesz ki (14–18. o.), de ebben van kétoldalnyi ábra.
A kérdezetteknek az alkalmazkodókészségtől a vállalkozószellemig 23 tulajdonságot kellett egy hétfokú skálán besorolni aszerint, hogy mennyire tartják fiúsnak/férfiasnak vagy lányosnak/nőiesnek, illetve egyáltalán nem fontosnak vagy fontosnak (1–3, illetve 5–7, míg a 4. fok a nem szerinti semlegességet jelenti); majd arra a kérdésre kellett választ adni, hogy a kérdezett szerint
vannak olyan, kimondottan valamelyik nemhez társítható tulajdonságok, amelyek a közoktatásban előnyt jelentenek, ezért az ilyen nemű tanulók jobban boldogulnak és jobb eredményeket érnek el?
Három válasz volt lehetséges: a kérdezett 1. nem lát ilyen különbséget, 2. a férfias tulajdonságok, 3. a nőies tulajdonságok előnyt jelentenek; végül a választ írásban is megindokolhatta az, aki akarta. Az elemzés célja és módszere kapott egy-egy oldalt (6–7. o.). Mint korrekt közvélemény-kutatáshoz illik, a Mellékletek (20–37. o.) rész hat melléklete tartalmazza a kérdőívet, a kérdezettek főbb adatait és a kapott eredményeket. A fogalomtár és a vonatkozó jogszabályok egy-egy (38. és 39. o.), az irodalomjegyzék két oldal (40–41. o.). A lényeg A jelenség társadalmi-gazdasági következményei és a Következtetések cím alatt egy-egy oldalt (19. és 5. o.) tesz ki.
Az elemzés kiindulópontja, hogy 2010-ben a felsőoktatásba lépő nők aránya legalább egy évszázados és gyakorlatilag töretlen, az utóbbi néhány évtizedben felgyorsult növekedés eredményeként elérte a férfiakét. Ám e növekedés a nemek arányának kiegyenlítődése után sem állt meg. 2022 nyarán a nők aránya már 54,55 százalék.
A felsőoktatásból diplomával kilépő nők aránya a férfi hallgatók nagyobb arányú lemorzsolódása miatt még magasabb: hatvan százalék. Vagyis a „nőtöbblet” az újonnan felvettek esetén húsz százalék, az új diplomásoknál ötven százalék.
De egyáltalán probléma ez? Feladata-e a(z) (oktatás)szociológiának annak okait keresni, hogy ha nem itt, akkor hol és miért ott vannak a férfiak? Két válasz lehetséges. Az egyik az, hogy nem. A felsőoktatás meritokratikus (érdemelvű), csak az kerülhet be, aki jelentkezik és a felvételin megfelelően teljesít. Azok meg többségében lányok. Csípősebb nyelvű szüfrazsettek szerint a férfi nem ezzel bűnhődik nőelnyomó patriarchátusa, toxikus maszkulinitása miatt. Nincs itt semmi látnivaló, csupán a fagyi visszanyal, a férfiak, ha jót akarnak maguknak, nőiesedjenek el. A legszélsőségesebb feministák ennél tovább menve a hím nem mint evolúciós zsákutca eltüntetését tartják kívánatosnak. (A lengyelek erről Szexmisszió címmel már 1983-ban filmet készítettek.)
A másik válasz az igen. Az lenne a kívánatos, ha nagyjából-egészéből fele-fele arányban kerülnének férfiak és nők a felsőoktatásba, de nem ez történik, ami azt jelzi, baj van a fiúkkal.
A fiúk mások, mint a lányok, de ezen másságuk – mint legújabban a felvételi arányszámokból látszik – nem szolgál előnyükre. Mindig is így volt, de akkor a falu rosszai zsoldosként vagy kötéllel fogott katonaként háborúkban vagy csavargóként árokparton pusztultak, ezért kevéssé tűnt fel? Igaz az, hogy a női és a férfi Gauss-görbe (vizsgáljunk szinte bármit) között az a különbség, hogy előbbi csúcsa magasabban, utóbbié alacsonyabban van, s ennek megfelelően előbbi szórása kisebb, utóbbié nagyobb, így a férfiak „többségben” vannak a két szélen, míg női többség található középen? Így egyszerre igaz, hogy az átlag azonos, hogy a különbségek csekélyek, de az is, hogy vannak férfiakra és nőkre jellemzőbb tulajdonságok. Vagy új, XX. század végi, XXI. század eleji társadalmi jelenséggel állunk szemben? Az ÁSZ elemzése mintha utóbbi felé hajlana, s megpróbál magyarázatot találni. Ezt rajta kívül egyetlen felhorkanó-felháborodó sem tette.
Az ÁSZ szerint egyebek mellett azért kellene mielőbb magyarázatot találni, mert a többségbe kerülő diplomás „nőtöbblet” jelentős része nem tud önmagáéhoz hasonló társadalmi státusú párt/férjet találni (homogámia). Pedig olyat akar.
A doktor úr feleségül vehette asszisztensnőjét (heterogámia), aki házasságával férje társadalmi státusát is megnyerte, de a doktornő kevéssé vehette férjül a betegszállítót vagy a mentőápolót; a fordított heterogámia kevéssé működőképes.
Ehelyett inkább pártában maradt (korszerűbben: választotta a szingli létet), gyakorlatilag lemondva az anyaság megéléséről. Nem csupán magyar jelenségről van szó: „[ha] a közelmúltbeli trendek fennmaradnak, 2025-ig az OECD-országokban 1,8 diplomás nő fog jutni minden diplomás férfira, így a megfelelő státusszal, kulturális és képzettségi szinttel bíró partner megtalálása még nehezebb lesz.” (19. o.) Ha pedig nem sikerül, s erre egyre nagyobb az esély, az „demográfiai problémákat is okozhat” (5. o.). Vagyis szingli nőknek férj híján aligha fog gyermekük születni. Innen a Népszava-cikk címe, melynek második fele korrekt ugyan („csökken a házasság és a gyermekvállalás esélye”), de addig nagyon kevés felhorkanó-felháborodó olvasó jutott el. Az első fele viszont durván hamis és manipulatív: az ÁSZ nem a túl sok diplomás nő, hanem a túl kevés diplomás férfi miatt aggódik. Ezt csak azok olvashatták félre, akik fake newst kívántak gyártani.
