De egyáltalán probléma ez? Feladata-e a(z) (oktatás)szociológiának annak okait keresni, hogy ha nem itt, akkor hol és miért ott vannak a férfiak? Két válasz lehetséges. Az egyik az, hogy nem. A felsőoktatás meritokratikus (érdemelvű), csak az kerülhet be, aki jelentkezik és a felvételin megfelelően teljesít. Azok meg többségében lányok. Csípősebb nyelvű szüfrazsettek szerint a férfi nem ezzel bűnhődik nőelnyomó patriarchátusa, toxikus maszkulinitása miatt. Nincs itt semmi látnivaló, csupán a fagyi visszanyal, a férfiak, ha jót akarnak maguknak, nőiesedjenek el. A legszélsőségesebb feministák ennél tovább menve a hím nem mint evolú­ciós zsákutca eltüntetését tartják kívánatosnak. (A lengyelek erről Szexmisszió címmel már 1983-ban filmet készítettek.)

A fiúk mások, mint a lányok, de ezen másságuk – mint legújabban a felvételi arányszámokból látszik – nem szolgál előnyükre. Mindig is így volt, de akkor a falu rosszai zsoldosként vagy kötéllel fogott katonaként háborúkban vagy csavargóként árokparton pusztultak, ezért kevéssé tűnt fel? Igaz az, hogy a női és a férfi Gauss-görbe (vizsgáljunk szinte bármit) között az a különbség, hogy előbbi csúcsa magasabban, utóbbié alacsonyabban van, s ennek megfelelően előbbi szórása kisebb, utóbbié nagyobb, így a férfiak „többségben” vannak a két szélen, míg női többség található középen? Így egyszerre igaz, hogy az átlag azonos, hogy a különbségek csekélyek, de az is, hogy vannak férfiakra és nőkre jellemzőbb tulajdonságok. Vagy új, XX. század végi, XXI. század eleji társadalmi jelenséggel állunk szemben? Az ÁSZ elemzése mintha utóbbi felé hajlana, s megpróbál magyarázatot találni. Ezt rajta kívül egyetlen felhorkanó-felháborodó sem tette.

Az ÁSZ szerint egyebek mellett azért kellene mielőbb magyarázatot találni, mert a többségbe kerülő diplomás „nőtöbblet” jelentős része nem tud önmagáéhoz hasonló társadalmi státusú párt/férjet találni (homogámia). Pedig olyat akar.

Ehelyett inkább pártában maradt (korszerűbben: választotta a szingli létet), gyakorlatilag lemondva az anyaság megéléséről. Nem csupán magyar jelenségről van szó: „[ha] a közelmúltbeli trendek fennmaradnak, 2025-ig az OECD-országokban 1,8 diplomás nő fog jutni minden diplomás férfira, így a megfelelő státusszal, kulturális és képzettségi szinttel bíró partner megtalálása még nehezebb lesz.” (19. o.) Ha pedig nem sikerül, s erre egyre nagyobb az esély, az „demográfiai problémákat is okozhat” (5. o.). Vagyis szingli nőknek férj híján aligha fog gyermekük születni. Innen a Népszava-cikk címe, melynek második fele korrekt ugyan („csökken a házasság és a gyermekvállalás esélye”), de addig nagyon kevés felhorkanó-felháborodó olvasó jutott el. Az első fele viszont durván hamis és manipulatív: az ÁSZ nem a túl sok diplomás nő, hanem a túl kevés diplomás férfi miatt aggódik. Ezt csak azok olvashatták félre, akik fake newst kívántak gyártani.

Az ÁSZ magyarázatkísérletében arra jutott, hogy az ok talán – ezt a címben felkiáltójel után írt kérdőjel jelzi – a „Pink education”. Az, hogy a női pedagógusok az óvodától a középiskoláig 82 százalékos többségben vannak, s részben akaratlanul, részben tudatosan a lányokra inkább jellemző tulajdonságokat, készségeket és képességeket követelnek meg és kérnek számon. Eközben elfojtanak olyan férfias tulajdonságokat, mint technikai-műszaki érzék és kockázatvállalás, de a fiúk lányokhoz képest nagyobb élénksége, mozgékonysága, vállalkozószelleme, valamint jobb térlátása és logikai készsége is kevesebb tért kap. Ez végiggyűrűzik a közoktatáson, s az eredmény a férfiak nőktől elmaradó részvétele a felsőoktatásban.

Mennyire erős ez a magyarázat? E sorok írójának erős kétségei vannak, de az ÁSZ-on kívül más nem vette a fáradságot, hogy ezen egyáltalán gondolkodjon, sőt a megszólaló szociológusok többsége nem is érti, miért kellene ezt tennie. Az ÁSZ kétségtelen érdeme, hogy e kérdésre irányította a figyelmet.

Ami történt, az sarkos véleményem szerint az akadémiai-szociológiai tudományosság emberi, erkölcsi és szakmai csődje.

Amit az ÁSZ elkezdett, azt leginkább az ilyen faladatokra hivatott Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Szociológiai Intézetében kellene folytatni. Ám, ami ott folyik, az nyolcvan százalékban ideológia és csak húsz százalékban szakma (bár az egyes kutatók között fölöttébb nagy a szórás), s ezt az ÁSZ-elemzés kapcsán megszólaló kutatók nézetei újólag megerősítették bennem.

A helyzet talán mégsem teljesen reménytelen. A Corvinus szociológia és gendertudomány professzor asszonya – az 1950–1960-as évek kötelező és tartalmatlan Marx-, Engels-, Lenin-idézeteinek mintájára – felmondta ugyan az ideológiai kötelezőt „a bennünket körülvevő és fojtogató nemi sztereotípiák­ról és az elnyomó társadalmi struktúrákról” értekezve, de ahhoz is vette a bátorságot, hogy leírja: „az újságírók és egyes megszólalók az eredeti jelentést sem olvasták”. És hogy bár „elmaradt a reflektálás a valódi kérdésekre”, de egyes megszólalások „magukban rejthették a szakmai vita esélyét”.

A szerző szociológus-közgazdász

Borítókép: Csoportképet készítő végzett hallgatók a Debreceni Egyetemen (Fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)